Nagymaros, 2003 (1-12. szám)

2003-01-01 / 1. szám

■ ■ w 2002. január Nagymaros Város Önkormányzatának Közszolgálati Értesítője Karácsonyi morzsák „Olyan szennyes áradattal kell a mai embernek szembefordulnia, amellyel szemben már csak az az egyetlen védekezés lehetséges, hogy megpróbálunk fölébe emelkedni" - mondta Molnár V. József, a Kárpát-medencei népek hagyományaival foglalkozó néprajzos a na­pokban Zebegényben tartott előadásán. Erre a felemelkedésre bizony időnként igen nagy szüksége van hívőnek és keresőnek egyaránt, s minderre az év folyamán vissza nem térő alkalmat ad az európai kul­túrkör ősi ünnepe: a karácsony. Mert ezeken az ünnepi napokon valami varázsütésszerűen megérin­ti a szíveket, s olyan emlékeink térhetnek vissza, amelyek tán sosem történtek meg velünk, de mégis valóságosabbak a „szennyes áradat­ban velünk szembejövő" valóságnál. Ilyenkor mintha emlékeznénk egy olyan korra, amelyben még Nyugalom honolt, ahol még az Em­ber, a Világ és a Rend szerves egységben forgott az Idő Kerekén. Egy másik neves néprajztudósunk, Bálint Sándor említ a számos ka­rácsonyi hagyomány közül egyet, amely történetesen a karácsonyi morzsákhoz kötődött. A morzsa, a néphitben az ünnep kozmikus te­lítettségét őrzi, a gondoskodás környezetünkben való jelenlétét, így, a régiségben, ilyenkor karácsony táján, minden asztali hulladékhoz számos szokás is kapcsolódott. A kemenceiek úgy tartották, hogy a „karácsonyi morzsát" tűzbe kell dobni, hogy annyi lélek szabaduljon ! Áldott, boldog karácsonyt és örömteli újesztendőt kívánok minden Kedves Olvasónknak! A Képviselő-testület és a Polgármesteri Hivatal munkatársai nevében: Edöcsény András polgármester ki a tisztítótűzből, ahány morzsa elégett. Ipolydamásd hagyománya szerint a karácsonyi morzsát csak égiháború idején volt érdemes a tűzre vetni. Vácon a karácsonyi ételmaradékot elégették, füstjét és szagát pedig belélegezték. Kisgyerekként nagyanyánk sparherdjében mi is sokszor megcsodálhattuk a pedánsan összeszedett karácsonyi morzsák ropogó fényét anélkül, hogy öregjeink és persze mi is bár­mit tudtunk volna Bálint Sándor néprajzi gyűjtéséről. Praktikum volt ez, nem szellemi néprajzi tudás, s mégis hatott valamiféleképpen. Nem tudtuk, és mégis tudtuk, hogy mi ég ott szikrázva, a lángok kö­zött. Tehát karácsony táján egykoron, a szokások, a hagyományok új­­raismétlése által szinte szellemi „erőfeszítés" nélkül esélyünk lett új­raemlékezni, összerendeződni, újjászületni. Ma ebben az ünnep- és tradíciófosztott soppingoló­ globálmultikulti korban nagyon nehéz odafigyelnünk az ünnep igazi lényegére: az összerendeződésre. Nem is a babonás hitek elvesztését siratjuk, ami­kor a morzsákhoz kötődő karácsonyi hiedelmekre gondolunk, hanem a bensőséges régi emlékeink kiirtása, eltöröltetése, szennyes özönnel való elárasztása fáj igazán. Erről az élményről szól Páskándi Géza húsz év múltával újra bemu­tatott darabja a Vigéc is, amelyet a Térszínház mutatott be a napok­ban. Erről írja a Nagymaroson élő színházi mester, a darab rendező­je, Bucz Hunor a következőket: „A bohózat középpontjában egy csa­lád áll. Töredékes család. korosodó házaspár és egy szem leányuk. Köznapi életüket egy jövevény, egy kereskedelmi utazó, egy háztar­tási gépekkel házaló vigéc zavarja meg. Ez a törpe, ez a zsugorított Mefisztó a jobb élet reményéért cserébe nagy árat kér tőlük. Anya­nyelvük, történelmük és kultúrájuk elfelejtését. A dráma zord bohó­zat. Pillanatkép történelmi létünk képtelenségéről. (...) Az író gyöt­­relmesen éli meg művében a magyarság fenyegetettségét, de van benne annyi kurázsi, hogy a magyar dal hősét kövesse, mikor immár halálfia, ránk nevet mégis. Páskándi darabjának időszerűsége aligha kétséges" - írja a direktor úr, s valljuk vele és a szerzővel együtt ag­godalommal mi is sokan e hazában, hogy a vigécek kora semmivel, de semmivel többet nem ad a harmóniára törekvő embernek, hanem inkább csak elvesz a már eddig nehezen megszerzett értékeinkből. Mindez csak azért ötlött fel, mert sikeres szolgálatot szeretnénk kí­vánni az újonnan felállt képviselő-testületnek, a város egyenlők kö­zött első emberének, s minden közösségéért elkötelezett nagymaro­sinak, hogy megállítsák a „felejtést" legalább itt, e szűkebb kis ha­zánkban, szeretett városunkban, s kívánunk a karácsonyi ünnepek al­kalmából megszerzett tartós „felemelkedést" Nagymaros minden la­kójának, hogy a hagyományokat őrző, de mégis megújulásra képes kisvárosunk fölött mindig, és csakis kizárólag, a karácsonyi morzsák füstje szálljon. Hujbert István Helyhiány miatt kicsit megkésve bár, de aktualitását nem vesztve adjuk közre Fadgyas Ferenc­ előző alpolgármesterünk beszá­molóját, melyet ezúton is köszönünk! A Kárpát-medencében elsőként nemzetközi szövetség alakult Ipel­-Ipoly Euroregion néven Október 2-án ünnepélyes keretek között a szlovákiai Ipolyságon (Sahy) került sor határon átnyúló együttműködés céljából létrejött Ipel­-Ipoly Euroregion Szövetség alapító Szerződésének aláírására. Ezzel egy 1999 óta meglévő, magyar és szlovákiai szervezetek közöt­ti kapcsolat lépett új, magasabb szintű állomásához. Eddig ugyanis két külön magyar illetve szlovák Eurórégió létezett, lazább kapcsola­tokkal, mostantól reményeink szerint ez az új szövetség gyümöl­csözőbb lesz a térség számára. Részlet a Szövetség Alapszabály­t bevezető Nyilatkozatából: „IpeT - Ipoly Euroregion (a továbbiakban „Szövetség") néven Szövetséget hozunk létre, amely tartós szervezeti keret a térség fe­­n ntartható fejlődésének segítésére, minden tekintetben demokratikus, nyílt és a két ország közötti paritás elvén jön létre. Különös tekintettel a térség nehéz helyzetére mindkét országban az elmaradottság leküzdésén munkálkodunk, ezért egyeztetett, a meglévő társadalmi, emberi és környezeti értékek megőrzésén ala­puló, gazdasági-társadalmi fejlesztési, területfejlesztési programokat készítünk és valósítunk meg. Kiemelkedően fontos a humán erőforrások fejlesztése és megtartása, az egészségügyi felvilágosítás, együttműködés az oktatásban és a művelődésben, a polgárok és közösségeik közötti kapcsolatok építése. Értékrendünk fontos alkotója a kisebbségi vélemények figyelembe vételének elve és a másság értékeinek megbecsülése. A Szövetség a tagjainak önállóságát tiszteletben tartja, ugyanezt biztosítja a munkacsoportjainak, ezt csak az Alapszabály és a Szövetség értékrendje korlátozhatja." Az Alapító Szerződést magyar részről Juhász Péter balassagyarmati polgármester, a magyar Ipoly Eurórégió elnöke, szlovák oldalról dr. Zsolnay Ernő ipolysági polgármester a szlovákiai társszervezet elnöke írták alá. Az aláírásnál a szlovák kormányt Harna István föld­művelésügyi miniszter képviselte, vendégként jelen volt Romániából Hargita megye alprefektusa, Dézsi Zoltán. Magyar részről Nógrád megye Közgyűlésének alelnöke jelent meg. Ez utóbbinál nem az volt részemre szomorú, hogy a nógrádi alelnök eljött, hanem az, hogy csak ő jött el! Pedig ez a Szövetség, ha jól élünk a lehetőségekkel, nemcsak a magyarok és szlovákok európai Uniós csatlakozásánál lesz előnyünkre, hanem a már több mint nyolcvan éve mindkét ország­ban perifériára került térség fejlődéséhez nyújt perspektívát. Szívből ajánlhatom, segítse minden térségi lakos tehetsége és lehetőségei szerint ezt az együttműködést, mindnyájunk javára. •­ Fadgyas Ferenc volt alpolgármester Megoldásra vár a roma fiatalok kulturált szórakozási lehetősége városunkban Nagymaros Város Cigány Önkormányzata fórumot rendezett 2002. november 26-án a Művelődési Házban. A kisebbségi és többségi fia­talok helyzete ma Nagymaroson elnevezésű fórumot Marosi László, a kisebbségi önkormányzat elnöke nyitotta meg. E témát az tette aktuálissá, hogy a polgárőrség és a rendőrség tapasztalata szerint főként roma fiatalok az éjszakákban a város több pontján csoporto­sulnak, hangoskodnak, s már többször szóváltásba kerültek az éjsza­kai nyugalmukhoz ragaszkodó lakossággal. Jelen voltak a fiatalok, néhány szórakozóhely tulajdonosa, hét képviselő az újonnan mega­lakult testületből, a kisebbségi önkormányzat minden képviselője, Edöcsény András polgármester úr, Perbkró József alpolgármester úr, Fűzi Géza őrnagy úr, a helyi rendőrőrs parancsnoka és helyettese. Az összejövetel elején a nézetek hevesen csaptak össze, sokan azt állították, hogy a polgárőrség és a rendőrség a fiatalok származása miatt jár el, szerintük sokkal gyakrabban történik meg a romák fel­jelentése és előállítása, mint a nem romáké. A másik oldalról az hangzott el, hogy ezek a fiatalok magatartásukkal váltják ki a velük Megjelenés: A képviselőtestületi üléseket követően Kiadja: Nagymaros Város Képviselőtestülete Felelős kiadó: Edöcsény András polgármester 2626 Nagymaros Fő tér 5. 27/594-255 Terjesztés: ingyenesen postaládákban kézbesítve, illetve a forgal­masabb árusítóhelyeken a nem állandó lakosok részére Nytsz. B/PHF/1141/1993. ISSN 1586-5843 A kiadványt gondozza: Makary Stúdió, 1132 Budapest Victor tel: 1/450-0010, fax: 1/349-5090

Next