Nagymaros, 2003 (1-12. szám)
2003-01-01 / 1. szám
■ ■ w 2002. január Nagymaros Város Önkormányzatának Közszolgálati Értesítője Karácsonyi morzsák „Olyan szennyes áradattal kell a mai embernek szembefordulnia, amellyel szemben már csak az az egyetlen védekezés lehetséges, hogy megpróbálunk fölébe emelkedni" - mondta Molnár V. József, a Kárpát-medencei népek hagyományaival foglalkozó néprajzos a napokban Zebegényben tartott előadásán. Erre a felemelkedésre bizony időnként igen nagy szüksége van hívőnek és keresőnek egyaránt, s minderre az év folyamán vissza nem térő alkalmat ad az európai kultúrkör ősi ünnepe: a karácsony. Mert ezeken az ünnepi napokon valami varázsütésszerűen megérinti a szíveket, s olyan emlékeink térhetnek vissza, amelyek tán sosem történtek meg velünk, de mégis valóságosabbak a „szennyes áradatban velünk szembejövő" valóságnál. Ilyenkor mintha emlékeznénk egy olyan korra, amelyben még Nyugalom honolt, ahol még az Ember, a Világ és a Rend szerves egységben forgott az Idő Kerekén. Egy másik neves néprajztudósunk, Bálint Sándor említ a számos karácsonyi hagyomány közül egyet, amely történetesen a karácsonyi morzsákhoz kötődött. A morzsa, a néphitben az ünnep kozmikus telítettségét őrzi, a gondoskodás környezetünkben való jelenlétét, így, a régiségben, ilyenkor karácsony táján, minden asztali hulladékhoz számos szokás is kapcsolódott. A kemenceiek úgy tartották, hogy a „karácsonyi morzsát" tűzbe kell dobni, hogy annyi lélek szabaduljon ! Áldott, boldog karácsonyt és örömteli újesztendőt kívánok minden Kedves Olvasónknak! A Képviselő-testület és a Polgármesteri Hivatal munkatársai nevében: Edöcsény András polgármester ki a tisztítótűzből, ahány morzsa elégett. Ipolydamásd hagyománya szerint a karácsonyi morzsát csak égiháború idején volt érdemes a tűzre vetni. Vácon a karácsonyi ételmaradékot elégették, füstjét és szagát pedig belélegezték. Kisgyerekként nagyanyánk sparherdjében mi is sokszor megcsodálhattuk a pedánsan összeszedett karácsonyi morzsák ropogó fényét anélkül, hogy öregjeink és persze mi is bármit tudtunk volna Bálint Sándor néprajzi gyűjtéséről. Praktikum volt ez, nem szellemi néprajzi tudás, s mégis hatott valamiféleképpen. Nem tudtuk, és mégis tudtuk, hogy mi ég ott szikrázva, a lángok között. Tehát karácsony táján egykoron, a szokások, a hagyományok újraismétlése által szinte szellemi „erőfeszítés" nélkül esélyünk lett újraemlékezni, összerendeződni, újjászületni. Ma ebben az ünnep- és tradíciófosztott soppingoló globálmultikulti korban nagyon nehéz odafigyelnünk az ünnep igazi lényegére: az összerendeződésre. Nem is a babonás hitek elvesztését siratjuk, amikor a morzsákhoz kötődő karácsonyi hiedelmekre gondolunk, hanem a bensőséges régi emlékeink kiirtása, eltöröltetése, szennyes özönnel való elárasztása fáj igazán. Erről az élményről szól Páskándi Géza húsz év múltával újra bemutatott darabja a Vigéc is, amelyet a Térszínház mutatott be a napokban. Erről írja a Nagymaroson élő színházi mester, a darab rendezője, Bucz Hunor a következőket: „A bohózat középpontjában egy család áll. Töredékes család. korosodó házaspár és egy szem leányuk. Köznapi életüket egy jövevény, egy kereskedelmi utazó, egy háztartási gépekkel házaló vigéc zavarja meg. Ez a törpe, ez a zsugorított Mefisztó a jobb élet reményéért cserébe nagy árat kér tőlük. Anyanyelvük, történelmük és kultúrájuk elfelejtését. A dráma zord bohózat. Pillanatkép történelmi létünk képtelenségéről. (...) Az író gyötrelmesen éli meg művében a magyarság fenyegetettségét, de van benne annyi kurázsi, hogy a magyar dal hősét kövesse, mikor immár halálfia, ránk nevet mégis. Páskándi darabjának időszerűsége aligha kétséges" - írja a direktor úr, s valljuk vele és a szerzővel együtt aggodalommal mi is sokan e hazában, hogy a vigécek kora semmivel, de semmivel többet nem ad a harmóniára törekvő embernek, hanem inkább csak elvesz a már eddig nehezen megszerzett értékeinkből. Mindez csak azért ötlött fel, mert sikeres szolgálatot szeretnénk kívánni az újonnan felállt képviselő-testületnek, a város egyenlők között első emberének, s minden közösségéért elkötelezett nagymarosinak, hogy megállítsák a „felejtést" legalább itt, e szűkebb kis hazánkban, szeretett városunkban, s kívánunk a karácsonyi ünnepek alkalmából megszerzett tartós „felemelkedést" Nagymaros minden lakójának, hogy a hagyományokat őrző, de mégis megújulásra képes kisvárosunk fölött mindig, és csakis kizárólag, a karácsonyi morzsák füstje szálljon. Hujbert István Helyhiány miatt kicsit megkésve bár, de aktualitását nem vesztve adjuk közre Fadgyas Ferenc előző alpolgármesterünk beszámolóját, melyet ezúton is köszönünk! A Kárpát-medencében elsőként nemzetközi szövetség alakult Ipel-Ipoly Euroregion néven Október 2-án ünnepélyes keretek között a szlovákiai Ipolyságon (Sahy) került sor határon átnyúló együttműködés céljából létrejött Ipel-Ipoly Euroregion Szövetség alapító Szerződésének aláírására. Ezzel egy 1999 óta meglévő, magyar és szlovákiai szervezetek közötti kapcsolat lépett új, magasabb szintű állomásához. Eddig ugyanis két külön magyar illetve szlovák Eurórégió létezett, lazább kapcsolatokkal, mostantól reményeink szerint ez az új szövetség gyümölcsözőbb lesz a térség számára. Részlet a Szövetség Alapszabályt bevezető Nyilatkozatából: „IpeT - Ipoly Euroregion (a továbbiakban „Szövetség") néven Szövetséget hozunk létre, amely tartós szervezeti keret a térség fen ntartható fejlődésének segítésére, minden tekintetben demokratikus, nyílt és a két ország közötti paritás elvén jön létre. Különös tekintettel a térség nehéz helyzetére mindkét országban az elmaradottság leküzdésén munkálkodunk, ezért egyeztetett, a meglévő társadalmi, emberi és környezeti értékek megőrzésén alapuló, gazdasági-társadalmi fejlesztési, területfejlesztési programokat készítünk és valósítunk meg. Kiemelkedően fontos a humán erőforrások fejlesztése és megtartása, az egészségügyi felvilágosítás, együttműködés az oktatásban és a művelődésben, a polgárok és közösségeik közötti kapcsolatok építése. Értékrendünk fontos alkotója a kisebbségi vélemények figyelembe vételének elve és a másság értékeinek megbecsülése. A Szövetség a tagjainak önállóságát tiszteletben tartja, ugyanezt biztosítja a munkacsoportjainak, ezt csak az Alapszabály és a Szövetség értékrendje korlátozhatja." Az Alapító Szerződést magyar részről Juhász Péter balassagyarmati polgármester, a magyar Ipoly Eurórégió elnöke, szlovák oldalról dr. Zsolnay Ernő ipolysági polgármester a szlovákiai társszervezet elnöke írták alá. Az aláírásnál a szlovák kormányt Harna István földművelésügyi miniszter képviselte, vendégként jelen volt Romániából Hargita megye alprefektusa, Dézsi Zoltán. Magyar részről Nógrád megye Közgyűlésének alelnöke jelent meg. Ez utóbbinál nem az volt részemre szomorú, hogy a nógrádi alelnök eljött, hanem az, hogy csak ő jött el! Pedig ez a Szövetség, ha jól élünk a lehetőségekkel, nemcsak a magyarok és szlovákok európai Uniós csatlakozásánál lesz előnyünkre, hanem a már több mint nyolcvan éve mindkét országban perifériára került térség fejlődéséhez nyújt perspektívát. Szívből ajánlhatom, segítse minden térségi lakos tehetsége és lehetőségei szerint ezt az együttműködést, mindnyájunk javára. • Fadgyas Ferenc volt alpolgármester Megoldásra vár a roma fiatalok kulturált szórakozási lehetősége városunkban Nagymaros Város Cigány Önkormányzata fórumot rendezett 2002. november 26-án a Művelődési Házban. A kisebbségi és többségi fiatalok helyzete ma Nagymaroson elnevezésű fórumot Marosi László, a kisebbségi önkormányzat elnöke nyitotta meg. E témát az tette aktuálissá, hogy a polgárőrség és a rendőrség tapasztalata szerint főként roma fiatalok az éjszakákban a város több pontján csoportosulnak, hangoskodnak, s már többször szóváltásba kerültek az éjszakai nyugalmukhoz ragaszkodó lakossággal. Jelen voltak a fiatalok, néhány szórakozóhely tulajdonosa, hét képviselő az újonnan megalakult testületből, a kisebbségi önkormányzat minden képviselője, Edöcsény András polgármester úr, Perbkró József alpolgármester úr, Fűzi Géza őrnagy úr, a helyi rendőrőrs parancsnoka és helyettese. Az összejövetel elején a nézetek hevesen csaptak össze, sokan azt állították, hogy a polgárőrség és a rendőrség a fiatalok származása miatt jár el, szerintük sokkal gyakrabban történik meg a romák feljelentése és előállítása, mint a nem romáké. A másik oldalról az hangzott el, hogy ezek a fiatalok magatartásukkal váltják ki a velük Megjelenés: A képviselőtestületi üléseket követően Kiadja: Nagymaros Város Képviselőtestülete Felelős kiadó: Edöcsény András polgármester 2626 Nagymaros Fő tér 5. 27/594-255 Terjesztés: ingyenesen postaládákban kézbesítve, illetve a forgalmasabb árusítóhelyeken a nem állandó lakosok részére Nytsz. B/PHF/1141/1993. ISSN 1586-5843 A kiadványt gondozza: Makary Stúdió, 1132 Budapest Victor tel: 1/450-0010, fax: 1/349-5090