Nagymaros, 2016 (1-12. szám)
2016-01-10 / 1. szám
2 Nagymaros Magasítani kellett a védvonalat, de időre elkészült A 2006-ban rövid időn belül bekövetkezett újabb árvíz hatására az árvízi védekezés megoldására kigondolt ötletből hosszas előkészületek után ez év végével befejeződik Nagymaros árvízi védvonalának kiépítése. A megvalósítás két részre bontható, a 2014-ben elkészült alapműre, illetve a 2013-as legnagyobb vízállás után életbe lépett jogszabálynak megfelelő magasításra. Az alapszerződés esetében kialakult védvonal 2400 méteres hossza a belterületet lefedi, a lakosság és az ingatlanok jelentős részét védelembe helyezi. A védvonal tervezésénél szempont volt az addigi védekezések tapasztalatainak felhasználása, valamint a városi - természeti környezet figyelembevétele mind a megoldás, mind a szakaszolás terén. A rendelkezésre álló források nagyban befolyásolták az egyedi műszaki megoldást, ennek meghatározásához széleskörű vizsgálatok és tanulmányok benyújtásán vezetett az út. A megoldás lényege, hogy a védekezések során felosztott területeket alapul véve, ahol a településkép sérelme nélkül fix védmű kialakítható annak, ahol nem ott mobil elemek alkalmazásával védjük meg a települést. Az oszlopok egyedileg gyártott, horganyzott acél elemek, a táblák tömítőszalaggal felszerelt, többször kezelt rétegelt lemez anyagúak, az alépítmény mindenütt vasbeton résfal. A három szakasz három különböző időben kialakított és külön karakterrel rendelkező településrész. Az első szakaszon, a DÁM feletti részen, a feltöltött park területén a rézsű él vonalában a terméskő burkolatú mellvédfal készült, mely minden utca végében kapuval nyitott felület hagy a vízpart felé. A második szakasz, a történelmi városközpont összetettsége kiemelkedő, a DÁM és a csónakház közötti szakasz parti kerítéseihez visszatolt védvonal mellvédfalakkal és mobil elemekkel, az utca végeken pedig teljes egészében mobil elemekkel készült el. A kerítések előtti felületek városképi szempontból értékes látványelemek, ezért főépítészi irányítás mellett, kő és tégla használatával, egységes, de nem uniformizált, igényes parti arculat alakulhatott ki. A 3. szakasz az egyedüli, ahol a védmű kilép a Duna vonalából, itt a 60-as években