Örkény - Az Örkényi Béke Termelőszövetkezet Híradója, 1990 (4. évfolyam, 1. szám)
1990-02-01 / 1. szám
SZÁMADÁS NEHÉZ IDŐBEN (Folytatás az 7. oldalról) dekelnek. Nagyobb jövedelmet hoz mind a tsz-nek, mind a juhászoknak. Ezzel lényegében megszűnt szövetkezetünkben az állattenyésztési ágazat, viszont önálló tejtermelő ágazat alakult, amelynek a működése 1989-ben gazdaságos volt. Róla a zárszámadási értékelésben bővebben is olvashatnak tagjaink. Miközben a veszteséges ágazatokat igyekeztünk felszámolni, bővítettük a háztáji főágazatot. Gondolva a jövőre is, hogy egyre többen tudjanak családi vállalkozásba kezdeni. Természetesen szem előtt kell tartani a termelők és a tsz érdekeit, mégpedig úgy, hogy mindkét fél jól járjon. Célunk a lakosság igényeinek kielégítése, a lehetőségek biztosítása. Ezért is kezdtünk bele például a biosertés tenyésztésébe, hizlalásába, kizárólag magánvállalkozásként működő családi érdekeltségi alapon. A termelők a tsz-szel szerződnek, mi pedig a Gödöllői Agrártudományi Egyetem szakembereivel és a Budapesti Húsipari Vállalattal integráljuk ezt a munkát. 1988-ban még csak 600 biosertést helyeztünk ki, 1989-ben már 2200-at értékesítettünk. Lényegében ebben az esztendőben bizonyosodott be, hogy érdemes vele foglalkozni, nyereséges. Az idén már hatezer darabot szeretnénk a bio hízott sertésből felvásárolni, illetve ennyire szerződni a családokkal, természetesen az alapanyagról a szövetkezet gondoskodik. Változatlanul tartom, hogy a nehéz viszonyok és körülmények között egy közösség csak akkor boldogulhat, ha beruház, ha újabb területekre terjeszti ki működését, ha érdeklődése az új irányába fordul. Hogyan állnak ezzel kapcsolatban a Béke tsz vezetői? — Mi is megragadunk mindent, hogy közösségünk minél kisebb veszteséggel ússza meg az átalakítást, amely nemzetgazdaságunkban végbemegy, és amit a mi szövetkezetünk se kerülhet el. Az általam elmondottak, a gazdasági változások, amelyek szövetkezetünkben végbementek, a gondok leküzdése, az eredmények lehetővé tették, hogy növeljük a közösség vagyonát. Új terményszárítót helyeztünk üzembe, amelynek a bekerülési költsége 18 millió forint volt. Kétezer tonnás magtárépületet is átadtunk a rendeltetésének, amelyre hatmilliót fordítottunk. Rekord idő alatt felépült az új vegyi raktárcsarnok, szintén hatmillióért. Ezenkívül több mint hatmillió forint értékben vásároltunk gépeket, gazdasági felszereléseket. — Melyek a főbb terveik? — További eredményes gazdálkodásunk érdekében termelőszövetkezetünk is alkalmazkodik az új lehetőségekhez, vállalkozási formák bevezetéséhez, így a vegyipari főágazatot a jövőben svájci— magyar kft. formában működtetjük. A vegyes vállalkozás igyekszik a külpiaci lehetőségekkel élni, új termékeket gyártani, eredményesen termelni. Bejelenthetem, hogy az új gazdálkodási forma nem járt munkaerő-csökkentéssel. A szállítási és bontó vállalatunkat is átalakítottuk kft-vé. Itt az eddigi eredményesség megőrzése a cél, és a dolgozói érdekek figyelembe vétele. Megalakítás előtt áll a gyümölcstermesztő kft. Szó van arról is, hogy a forgácsoló- és a textilrészlegünket is a jövőben kft-ben működtetjük, mert így jobban érvényesülhetnek a dolgozók érdekei. A biosertésről már szóltam, de négy cég részvételével megalakítottuk a Hungamang Kft-t, a Felsőpakonyi Gépszer pedig részvénytársasággá alakult, amelynek 27 millió forinttal mi is részvényesei vagyunk. A Boskoop vállalkozásba a Béke 3,8 millió tőkével szállt be, a Dabasi Tej is kft. lett, ott 4,6 millióval érdekelt a tsz, s végül a dabasi Agroév is kft-vé alakult, ebben a tsz-ben, a különböző bankokban húszmillió a tsz tőkéje. Ez utóbbi vállalkozásunk a tsz-nek 14-19 százalékos kamatot biztosít. — Eddig a gazdálkodásról volt szó. Mi van az emberekkel, a tsztagokkal, a dolgozókkal? — Velük együtt igyekszünk kimunkálni a jövőt, s azt akarjuk, hogy tartani tudjuk a kereseti-jövedelmi szintet. A tsz erejéhez mérten tavaly növeltük a béreket, 1989 januárjában 10 százalékkal, 1989 novemberében pedig minden dolgozónak 3 heti munkabérét kifizettük, a most újabb négyheti bér kerül kifizetésre. Nyolcvanegy nyugdíjasnak egyénenként 1500-1500 forintot fizettünk egy alkalommal. Kirándulásra vittük őket Vácra, Esztergomba a tsz költségén; a temetkezési segélyt ezer forintról négyezerre emeltük. — Milyen egyéb gondjaik voltak? — Legnagyobb gondot a vasipari főágazatban a munka biztosítása okozta. Itt elsősorban a Csepel Autó a buszgyártáshoz szükséges alkatrészmegrendeléseket csökkentette. Másik nagy gondunk, hogy a partnereink késlekedve fizettek, így év végére negyvenmillió forintra halmozódott fel a partnereknél kintlévő pénzünk, amiért szövetkezetünk leszállította az árut vagy megdolgozott érte. Ez még mindig kint van. És ez akadályozza a zavartalan gazdálkodást, bár a tsz-vezetőség mindig úrrá tudott lenni a gondokon, és megőrizte a tsz fizetőképességét. — Az emelkedő infláció, a megélhetési gondok hogyan érintik a tsz-tagságot? — Nagyon érintik, bár a tsz-vezetőség igyekszik ellensúlyozni a gondokat. A tsz — amennyiben a gazdálkodás lehetővé teszi — az idén is igyekszik annyi jövedelemnövekedést elérni, hogy az inflációt fedezze. Az év elején 10 százalékos béremelést hajtunk végre, valamint havonta 500 forint étkezési hozzájárulást ad a tsz minden dolgozójának (ez eddig nem volt). Idetartozik, hogy a dolgozóktól és a vezetőktől is mindennek a megvalósítása nagyobb erőfeszítést követel. Ezért a vezetésben és természetesen a termelésben is előfordulhat személycsere, új munkahelyet ajánlanak fel egyeseknek, s lesznek olyan esetek is, amikor meg kell válnunk azoktól, akik nem nyújtják a maximumot. A rendészetben február elsejével a három vezetőt egyre csökkentettük, csak egy fő irányítja jövőben a belső ellenőrzést, a háztáji főágazatban is minőségi cserére kerül sor, a gyümölcstermesztési kft. megalakítása is vezetőváltást eredményez. A személyi ügyekben a legfőbb rendező elvünk, hogy minden dolgozó lehetőleg a legmegfelelőbb helyen, megfelelően dolgozhasson. Az ésszerű szerkezet kialakítása során természetesen számítani lehet további létszámcsökkentésre. Tavaly 59 fővel csökkent a dolgozók száma, a jövőbeni csökkentés főleg a gyenge, fegyelmezetlen embereket érinti elsősorban. Ez az élet rendje, s ezt követeli meg a szigorú gazdálkodási feltétel is. Végül engedjen meg egy kérdést, amely sok ember foglalkoztat a tsz-ben. A földeladásról van szó. Mit tud erről mondani? — Annyit, hogy 1989-ben 40 katasztrális föld cserélt gazdát, a vevők legtöbb esetben azokból kerültek ki, akik eddig is bérelték, vagy munkálták. Az a cél vezetett bennünket, hogy egyetlen talpalatnyi föld sem maradjon megműveletlenül. A tsz-ben a tagok részéről földvisszaigénylés nem volt. A tsz vezetősége minden esetben a földtörvény és a tsz-közgyűlés határozata értelmében járt el. 1990-ben a tsz vezetősége végrehajtja a földtörvényben foglaltakat. Megtörténik a föld nevesítése, a tulajdonba adása. A tsz vagyona 500 millió forint, ennek 50 százaléka üzletrészként kerül a tagok birtokába. Mindent összevetve, annyit szeretnék még mondani, hogy a vezetőség a tagokkal történt kapcsolatainak ápolására az elmúlt évben talán kevesebb időt tudott fordítani, de rendkívül nehéz gazdasági esztendőt zártunk, s arra törekedtünk, hogy végül is nyereséges legyen szövetkezetünk. Ez sikerült. Reméljük, hogy az új gazdasági évben is együtt meg tudunk birkózni a feladatokkal. Ehhez kívánok minden tsz-dolgozónak erőt, egészséget, jó munkát! — fejezte be a beszélgetést Bodzsár Pál, a Béke tsz elnöke. Gáli Sándor 2