Örkény - Mi újság Örkényen, 2000 (11. évfolyam, 1-12. szám)

2000-03-01 / 3. szám

2000. Március MI ÚJSÁG Örkényen Kollár Zsolt jegyző ünnepi beszéde Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Vendégeink! Minden év tavaszán elzarándo­kolunk ide a Könyvtárkertbe a Kopjafához, hogy megemlé­kezzünk a magyar történelem, a magyar nemzet egyik legje­lentősebb és legheroikusabb fejezetéről. A soha be nem szennyezhető, a soha át nem politizálható március 15-e ré­vén megemlékezünk másfél év, vagyis az 1848-49-es forra­dalom és szabadságharc nagy­jairól, akik örök időkre beírták nevüket és hőstetteiket a törté­nelemkönyvekbe. Az 1848-49-es szabadságharc ma már mítosz. És mint min­den mítosz, így 1848-49 törté­nete is igaz és hamis elemekből állt és áll. A mítoszteremtés már a nagy év napjaiban meg­indult, így született meg a Nemzeti Múzeum lépcsőjén a Nemzeti dalt szavaló Petőfi legendája, így adott egy derék ponyvaíró Kossuth szájába imát a Kápolnai csatatéren, s egy másik az orsovai Duna-parton. S így lett a magyar szabadságharc talán legjobb had­vezéréből Görgeyből áruló, ki eladta a hazát. 1848-49. a magyar nemzet közös mítosza, de nemcsak magyar mítosz. Nemcsak a magyar nemzeti önazonosság egyik meghatározó eleme, hanem a szomszéd népek identitásáé is. A nemzettéválás folyamatának, ha nem is a kezdete, de talán a legszembetűnőbb jele nemcsak a magyar, hanem a román, szerb, horvát és szlovák történelemben is.' > ;■­­ • ; . s;; n­MMi­l­l 1848, tavasza Európa mítosza. Szabadság, Egyenlőség, testvériség - zengik Európa nagyvárosaiban, és a forradalom lángja végigsöpör az öreg kontinen­sen. Február 23. Párizs; Február 27. Brüsszel; Február 29. Mainz és Stutt­gart; Március 6.London; Március 12. Koppenhága; Március 13. Bécs; Márci­us 15. Pest; Március 18. Berlin és Milánó. A tüntetéseket, tömegmegmozdulásokat forradalmakat vérbe fojtják. Euró­pa fáklyái, melyek az igaz és helyes utat mutatták, kialszanak. Egyetlen láng lobog és lobog, amely azonban beragyogja egész Európát. A Pesten és Budán felvonuló forradalmi ifjúság fáklyái, majdan a Magya­rországon és Erdélyben harcoló honvédek tábortüzei pirosra festik az eget Eu­rópa felett. De magunkra maradtunk! Mint oly sokszor Európa történelme so­rán azelőtt és azután. Magunkra maradtunk, mint az 1500-as, 1600-as évek­ben a török veszedelem feltartóztatásában. Magunkra maradtunk, mint ahogy magunkr­a fogunk maradni száz évvel később, 1956-ban­. És ahogy egyre kevesebb tábortűz ég, és egyre halványabb az ég Magyar­­ország felett, sajnos úgy lesz egyre vörösebb a földt Magyar­honban. Hazafiak és hősök vére áztatja csatamezőinket, a tük­re czernyi­ sebet vág nemzetünkre, mígnem lassan és fájdalmasan blvérzünk. Europa Sír: A Szabadság, Egyenlő­ség, Testvériség utolsó bástyája is elbukott, á­a; I­I / ~: y Ma a Millennium évében kettőzött fájdalommal és büszkeséggel kell fejet hajtanunk a márciusi ifjak Petőfi, Vasvári, Jókai, Bulyovszki, a szabadságharc tábornokai Bem, Görgey, Németh, a kor politikusai Batthyányi, Deák, Kos­suth, Széchenyi ,és társaik előtt, és a sok száz­ és ezer névtelen honvéd előtt, akik életüket áldozták nemzetünkért. || | | 1848. március 12-én írta Petőfi Sándor a Nemzeti dalt. Március 14-én sza­valta el először a Pilvax Kávéházban, napra pontosan 152 évvel később fel­idézem költeményének utolsó szakaszát, melyben forradalmár költőnk meg­érezte tetteik és nagyságuk sorsát.. ..Hol sírjaink domborulnak Unokáink leborulnak, ' ' ■ És áldó imádság mellett " ■ w Mondják el szent neveinket." N :'-f - Kollár Zsolt jegyző -I |f§ Sírt Petőfi Sándor NEMZETI DAL Talpra magyar, hí a haza Itt az idő, most vagy soha ! Rabok legyünk, vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok ! A magyarok Istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk ! Rabok voltunnk mostanáig, Kárhozottak és apáink, Kik szabadon éltek, haltak, Szolgaföldben nem nyughatnak, A magyarok Istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk ! Sehonnai bitang ember, Ki most, ha kell, halni nem mer, Kinek drágább rongy élete, Mint a haza becsülete. A magyarok Istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk ! Fényesebb a láncnál a kard, Jobban ékesíti a kart, És mi mégis láncot hordtunk ! Ide veled régi kardunk, A magyarok Istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk ! A magyar név megint szép lesz, Méltó régi nagy híréhez ; Mit rákentek a századok, Lemossuk a gyalázatot! A magyarok Istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk ! Hol sírjaink domborulnak, Unokáink leborulnak, És áldó imádság mellett Mondják el szent neveinket. A magyarok Istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk ! 3

Next