Ráckeresztúr - Ráckeresztúri Hírmondó, 2017 (5. évfolyam, 1-12. szám)

2017-08-01 / 8. szám

RÁCKERESZTÚRI HÍRMONDÓ Ráckeresztúr Község Önkormányzatának lapja 2017. augusztus Mese a fecskéről (román népmese) Hajdanában, réges-régen, olyan régen, hogy már az idejét sem tudja senki, élt egyszer egy szegény asszony. Csak egyetlen gyermeke volt, egy ap­rócska, vékony csontú kislány, akit Fecskének becézett. Ez a kislány örökösen dalolt, nótázott. Hiába szólt rá az anyja többször is: — Elég legyen már, kis Fecske! Hagyd abba! Fáradt vagyok, pihenni szeretnék! — Ha nem tetszik, ne hallgassa! — nyelvelt vissza a kisleány, s annál harsányabb dalolásba kezdett. Jócskán fel volt vágva a nyelve. Egy reggel, még alig pitymallott, de a kis Fecske már talpon volt. Fekete ruhát vett magá­ra — melyre édesanyja kék karöltős ujjat vart az este —, és fehér kötényt kötött eléje. Alighogy felöltözött, nyomban nótázni kezdett a legéle­sebb hangján. A szegény asszony még aludt volna szívesen, de felriadt a hangos énekszóra. — Kislányom, kislányom... - sóhajtott fel bosszúsan, majd így folytatta: — Miért nem szü­lettél inkább dalos madárnak! És láss csodát, abban a szempillantásban kék szárnyú, fekete tollú kismadár repült ki a szobá­ból. Fehér mellénye megvillant egy pillanatra, s aztán szélsebesen tovaszállt... Estére azonban visszatért, és az ablak fölé, az eresz alá fészket rakott. Ott élt madár alak­ban, s minden hajnalban hangos énekszóval kö­szöntötte az édesanyját. Sok, sok ködbevesző esztendő telt el azóta. A fecske ma is az emberek közelében, az eresz alá rak fészket, és kora reggel hangos csivitelés­­sel ébreszti a ház népét. Azt mondják, szeren­csét hoz annak, aki szívesen hallgatja ficsergését. Ez így igaz, hisz aki fecskeszóra ébred, és kel ki ágyából, az idejében foghat munkához, s nem telnek napjai hiábavalóan. (Fordította Meszeli József) Megszépült a védőnői tanácsadó helyiség Hittantábor Szent László örökében Bemutatkozik a Szív Csücske Alapítvány Skandináv rejtvény; nyereményjáték

Next