Ráckeresztúr - Ráckeresztúri Hírmondó, 2021 (9. évfolyam, 1-12. szám)
2021-11-01 / 11. szám
2021. november Emlékeztünk... 2021. október 23-án napfényes időben Beethoven Egmontnyitányának dallamára gyülekeztünk a ráckeresztúri Hősök kertjében. Az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékműsora 11 órakor kezdődött a Bicskei Nándor 56-os forradalmár által állított emlékműnél. A felvont nemzeti lobogó előtt a himnusz hangjai után dr. Szentes-Mabda Katalin Dóra polgármester köszöntötte a megjelenteket. A Ráckeresztúri Petőfi Sándor Általános Iskola diákjai, Sándor Zsanett és Tamás Gréta versmondása következett. A BORÁSZOK Dalárda Egyesület előadásában hangzott el az Oly távol, messze van hazám című dal. Az ünnepi beszédet a polgármester asszony tartotta, saját családja sorsán keresztül mutatva be az akkori eseményeket. Kiemelte: „felelősséggel tartozunk azért, hogy soha ne merüljön feledésbe, mennyi áldozatot kellett hozni érte, hogy ma egy szabad országban élhessünk. El kell mesélnünk, meg kell tanítanunk a gyermekeinknek, unokáinknak, hogy a szabadságot és a nemzeti függetlenséget nekünk sosem adták ingyen. Felelősségünk van abban, hogy nemzeti ünnepeinkben az utánunk következő nemzedék ne csak egy szabadnapot, rövidebb iskolai napot vagy nyűgként megélt ünneplő ruhát lásson, hanem legyen büszke arra, hogy magyarnak született, és egyben legyen hálás ezért a mindennapjaink részének tekintettel, de sokszor nem értékének megfelelően kezelt örökségért, a szabadságért." Az emlékezés koszorúit Ráckeresztúr Község Önkormányzata nevében dr. Szentes- Mabda Katalin Dóra polgármester, Lisziné Hunyadi Hajnalka alpolgármester, Dienes Gábor alpolgármester, Szabó Dávid és Szabó József képviselők, a Ráckeresztúri Petőfi Sándor Általános Iskola nevében Pintér Piroska és Izsák Gábor nevelők, a Ráckeresztúri Mosoly Óvoda nevében Gáborné Kutasi Katalin óvodavezető és Kádár Andrea vezetőhelyettes, a helyi Fidesz szervezet nevében Szabó József elnök, Király Antalné alelnök, Tarjányi Andrásné alelnök, Péter András, Dienes Gábor, Kiss Ferenc Lászlóné és Győrik Józsefné, a Darázsderék Nyugdíjas Táncegyesület nevében Tarjányi Andrásné és Kiss Ferenc Lászlóné, a BOR-ÁSZOK Dalárda Egyesület nevében Dobrádi Károly elnök és Péter András, az Őszirózsa Nyugdíjas Klub nevében Sári Lászlóné elnök és Markó Lászlóné, a Pávakör Egyesület nevében Halász Tibor elnök és Tyukodi Lászlóné, a Ráckeresztúri Iskolásokért Alapítvány nevében Gajdó Györgyné elnök, Lisziné Hunyadi Hajnalka, Bereznai Istvánná, Drozdikné Nagy Ágnes Tünde és Pintérné Bánkuti Mónika, a Mákvirág Táncegyüttes nevében Sebestyén Erzsébet, a Népkör Egyesület nevében Paizs Istvánná elnök és Marczinka Mária Magdolna helyezte el az emlékműnél. A koszorúzás után a BORÁSZOK Dalárda tagjai elénekelték az Isten áldja meg a magyart című népdalt. A megemlékezés a Szózat közös éneklésével ért véget. Szabó József önkormányzati képviselő 3 Tisztelt Olvasók, kedves Ráckeresztúriak! Szerkesztői levél Novemberben minden más. A ködös reggeleken nehezebben indul el az ember, hogy tegye a dolgát, teljesítse a feladatait. Mégis szép ez az őszi hónap is. Hiszen ha mindig sütne a nap, sosem tudnánk értékelni azokat a pillanatokat, amikor az esős, kabát alá bebúvó nyirkos időjárásnak egyszer csak vége szakad, és szikrázó napsütésben fürdethetjük arcunkat. A természet körforgását követve lenne jó létezni. A hideg évszakban lelassulni, sokat pihenni, melegedni a kandalló tüzénél, régi történeteket olvasni, felidézni a családi legendákat. Esténként hamar álomra hajtani a fejünket, hogy a fogyatkozó energiaraktárakat újratöltsük. Nagyon fontos, hogy ilyenkor se gubózzunk be teljesen. Ápoljuk a családi és baráti kapcsolatokat, ha másképp nem, legalább telefonon s a sokféle közösségi média segítségével. Legyen időnk magunkra, s ha ránk törne a szomorúság vagy a magány, ne féljünk segítséget kérni. Teljesen természetes, ha olykor mélypontra kerülünk, csak arra kell nagyon figyelni, hogy ne ragadjunk ott. Számomra egy-egy jó regény vagy gondolatébresztő vers jelent kapaszkodót, ám ennyi nem mindig elég. Ha nagyon elkeserednék, fölidézem nagymamám élettörténetét, s meghallgatom a vele készített beszélgetést is, szerencsére már nemcsak magnókazettán van meg, hanem digitális formában is. Olyankor, ha hallom mama hangját, eszembe jut a gyerekkorom, aminek jó részét vele, mellette töltöttem. Eszembe jutnak a téli esték, amikor kártyáztunk, malmoztunk, az olajkályhán tepsiben pirult a szotyola... Vagy később, amikor a Váratlan utazás, netán az Égből pottyant mesék epizódjait néztük a televízióban. Mama mindig derűsen szemlélte a mindennapokat, sokat tanultam tőle, hogyan legyek türelmes (néha persze elfogy), miként kezeljem a gondokat, bajokat. Nehéz elfogadni, hogy olykor az örömteli pillanatok megélése sem egyszerű. De bízom benne, hogy ez a november, ez az év vége nemcsak a ködről és csöndről szól. Eljön megint a számvetés ideje, amikor összegezhetjük veszteségeinket és nyereségeinket, azt, hogy mi volt rossz, és mi volt jó ebben az évben. A vírushelyzet nem könnyíti meg, hogy örüljünk, de csak azért is örüljünk a mindennapoknak, az életnek... Gajdó Ágnes Útravaló üzenet „Csend kell ahhoz, hogy megérezzük a mindenséget, hogy meghallhassuk az örökkévalóság szavát. A Csend az örökkévalóság alkotórésze. A világ elmúlik, de a Csend megmarad, azért érezzük azt, hogy mérhetetlen erő és el nem érhető bölcsesség rejlik a Csendben.” (Széchenyi Zsigmond)