Radostyáni Sion - Kondói Hírnök, 2017 (25. évfolyam, 1-2. szám)
2017-02-01 / Különszám
2. 2017. fbruár KONDÓI HÍRNÖK-KÜLÖNSZÁM 1. Kondó rövid története. A XIII. században Kondó a Borsod várához tartozó várjobbágyok földje volt. A község neve a magyar Kond személynévből keletkezett. Első ismert körtemploma 1332-ben már állt és Szent Mihály tiszteletére épült. A protestantizmus hamar terjedt a vidéken, de a törökök a templomot elpusztították és 1555 körül a falu is elnéptelenedett. A visszatelepült lakosság református vallású volt. Kondó kezdetben nem volt önálló egyházközség, először Varbó (1582), majd Radostyán (1641) filiája (leányegyházközsége) volt. 1713-ban épült új temploma különálló fa toronnyal. Kondó 1793-ra lett önálló egyházközséggé. 1808-ban lebontották a templomot és fa toronysisakos új templomot építettek 1810-re. Ezt a XX. század elején bontották le. A jelenlegi templom 1910-ben épült. A XIX. század elején (1805) tehát a különálló fatornyos templom állt. A toronyban két harang volt. A templom úrasztali eszközei: zöld cserép bütykös, egy cin kanna, egy aranyozott ezüst pohár, egy ólom tányér és két cintál, öt darab kendő, két abrosz és egy nagy kendő. Az iskolában a tanító szobáján és az osztálytermen kívül volt kamra, és tartozott hozzá istálló, ól és kukoricás kert. A parókia belső elrendezése nem ismert, de tartozott hozzá hét darabból álló szántóföld és egy pincelyuk borház nélkül. Az egyház területe volt még a temető is. A hitvallás egy vallás tanításának rövid, tételes összefoglalása.1 A református keresztyén egyházban a hit megvallásának alapja az Apostoli Hitvallás, a Heidelbergi Káté és a II. Helvét Hitvallás. A vallásgyakorlat egy vallási közösség hitvallásának átvitele a gyakorlatba, egyrészt a templomi és más vallásos alkalmakon való részvétel útján, másrészt az adott hitvallásnak a mindennapi életbe való átültetése a vallási elveken alapuló erkölcsi rend kialakításával. 2. A református vallásgyakorlat5 A XIX. században Kondón is a XVIII. században kialakult rend folytatódott a vallásgyakorlat terén. A templombelső felszerelése: szószék, mózesszék, templompadok, úrasztala. Orgona Kondón soha nem volt. A XIX. század ünnepei ugyanazok mint az előző századokéi: a vasárnap és az egyházi év kialakult ünnepei, adventtől pünkösdig. Az ünnepeken kívül minden reggel könyörgéssel kezdődött a nap. Vasárnap és ünnepnap két istentiszteletet tartottak 2008-ig. A lelkész öltözete gombos zsinóros fekete tóga (reverenda), amit derékon széles övvel átkötöttek. A tóga fölött a vállon galléros szétnyíló hosszú palást. A vasárnap délelőtti istentisztelet menete: gyülekezeti éneklés, fohász, Miatyánk, textus, ének, prédikáció, utaima, Miatyánk, áldás. A XVIII. század végétől a szabad textusválasztás lett az általános. A XVIII. század végén XIX. század elején megjelent a reggeli istentiszteleteken a bibliaolvasás. A XVIII. század végén kerültek bele a keresztelési liturgiába a kérdések. Az úrvacsorás istentiszteleteken ekkortól alakult ki, hogy az ágenda teljes egészében az Úr asztalától történt. A konfirmáció mai formájában a XIX. század elejétől jelent meg. Kondón konfirmációi anyakönyvet a XX. század elejétől vezetnek. A házasságkötés liturgiája: előfohász, prédikáció arról, hogy a házasság Isten rendelése, kérdés a felekhez: valóban akarnak-e házasságot kötni, kérdés a gyülekezethez: tudnak-e valamilyen házassági akadályról. Újabb kérdés a felekhez: ígérik-e a házassági hűséget. Áldás. Buzdító beszéd, imádság, lezáró áldás. A temetés időpontját harangszó adta tudtuk Ekkor a gyászoló gyülekezet összesereglett a halottas háznál, és zsoltárt énekeltek. Majd megjelent a lelkész, és könyörgést mondott, melyben dicsérte az Istent, hálát adott a halott életén keresztül kapott áldásokért, könyörgött a gyászolók vigasztalásáért. Ezután következett a prédikáció. Először a lelkész nem kísérte ki a halottat a temetőbe, majd a XIX. század elején a kikísérés vált általánossá. Nem min