Siklós és Siklósvidék, 1995 (8. évfolyam, 1-17. szám)

1995-01-20 / 1. szám

Tenkes Bútorgyár­ -A mentési manőverek vége Január 1-je óta egyfoly­tában zúg a jelképes lélek­harang a Tenkes Bútor­gyár felett A vállalat hal­doklása várhatóan márci­us 1-jén fejeződik be, ami­kor teljesen leállítják a termelést. Nem sikerültek tehát azok a mentési manőve­rek, melyeket tavaly au­gusztusban kezdett meg a gyárvezetés és a vállalat felszámolóbiztosa, Rózsa­hegyi György. — Az egy szem vevőnk - a Steinhof nevű német cég -, csökkentette rende­lését, tehát nem volt sike­res az a kísérletünk, ami­vel új kollekcióval és gaz­daságosabb termeléssel kí­vántunk újabb megrende­léseket szerezni. Próbálkoztunk megje­lenni a hazai piacon is. Részt vettünk szakmai ki­állításokon ahol érdeklőd­tek is a kollekcióink iránt, kértek árajánlatot is, ám komoly megrendelés nem érkezett. A nyugati piacra abban a kategóriában, ahol a Tenkes is jelen volt, betör­tek a román és ukrán vál­lalatok, melyek sokkal ol­csóbban termelnek ná­lunk. Arra a hírre, hogy a Tenkes megrendült, a Ste­­inhof csökkentette a meg­rendelését, s a hiányzó megrendeléseket főleg ro­mán gyáraknak adták. Nem sikerült a kívánt szintre emelni a termelé­kenységünket Mondom ezt annak ellenére, hogy a tavaly megtartott mintegy 100 dolgozó valóban min­dent megpróbált Érezhe­tően javult a munkafegye­lem, ám ez még mindig ke­vésnek bizonyult folytatás a 9. oldalon. Megszűnő járatok A szlogen még abból az időből származik, amikor még minden jól ment. Ma­napság talán még aktuálisabb a jelmondat, hiszen a MÁV egyik legfontosabb kérése, hogy vegyék igénybe szolgál­tatásait Kicsit ezért is furcsa, hogy Sellye környékén olyan járatokat szüntetnek meg, melyeket sok ember vett/vesz igénybe. 2. OLDAL Dr. Máté János a jelenről és jövőről Kíváncsi voltam, hogy mit ér az a munka, amit az elmúlt tizenvalahány év alatt végeztem a városban. Voltak kétségeim is, többek között az, hogy a polgár­­mester hatásköre rendkívül szűk lett. Magyarországon a pol­gármester nem az a nyugati típusú politikus, akinek jogköre jól megerősített A magyar polgármester a képviselő-testületen ke­resztül érvényesítteti akara­tát, s ez vagy sikerül, vagy nem. Ami az újbóli indulá­­somat meghatározta: elindí­tottunk néhány dolgot (a vár kérdése, pince és üveg­kutatási program, a vízmű vagyon átadása, elkerülő út, borút), melyet szeretnék be­fejezni, vagy legalább a fo­lyamatot továbbvinni. 2. OLDAL Siklós és Siklósvidék exkluzív A TARTALOMBÓL 0 A hegyközségről 2. OLDAL 0 Áramszünet volt 2. OLDAL 0 DÖNTÉS a helyi közlekedés viteldíjairól 3. OLDAL 0 Önkormányzati ülés Harkányban 3. oldal | A Siklós FC labdarúgóinak őszi szerepléséről 8. o. | Határőrség és a rendőrség hírei 9. o. | Kalendárium Anyakönyv 10. oldal Cigaretta, alkohol, kábítószer - politika Nem az elzüllés lépcsőfokait írtam le fentebb, bár van, aki végigjárja, s belezüllik, van, ki kihagy, van, ki átugrik egy-két vagy minden lépcsőfokot, de olyan is akad, akiket átmos, és mégsem hagy rajtuk nyomot, oly tiszták, amiről még csak nem is tehetnek. Csak érzékeltetni szerettem volna, az utolsó tételt hova so­rolom. Akad elrettentő példa tarso­lyunkban bőven, ha nem va­gyunk gyermekek, hanem érett fejű állampolgárként vészeltük át az elmúlt négy évet. Ám a mostani sem ígérkezik egy leányálomnak. A nagy fellélegzés, a szocia­lizmus bukása után akkora volt a lendület, a jobbra törekvés még a hatalommániásokban is, az újdonság, a közért való tevés ilyen-olyan varázsa, hogy az - s talán csak utólag tűnik ez ilyen tisztának - le a „majd én meg­mutatom nektek, ki is az az XY” mentalitású vezérek, alve­­zérek gesztusait is. Mondják, hogy felszínre tört néhány azok közül is, akik négy évig csöndben, kiszorítva vol­tak kénytelenek lakozni, s szí­nűk, arcuk, gesztusaik már a választások óta nem a régiek. Hogy ne számítson a párt­képviselet az új önkormányza­tokban? De még mennyire szá­mít néhány helyen: meghatáro­zó a kapott szavazat. Hogy csak a köz érdekeit nézzék? A rang megszerzését, a la­pok szétosztását sajnos sokszor egyszerűen kicsinyes hiúság, hatalom utáni vágy mozgatja. Anyagi, privát érdekek húzód­nak meg a háttérben, s minderre még felmentést is találnak: „ed­dig ők osztozkodtak, most már nekem is van hozzá jogom.” Mindezt azért írom, mert meg­döbbenve tapasztaltam pozíció­ba került honfitársaink azonnali átváltozását, s hallottam plety­kákat, talán információkat jó­lértesült emberektől arról, ki hogy szeretne elégtételt venni, ki tudja, milyen sérelmekért. A dolog talán természetes, a politika velejárója, s szót sem érdemelne. De ez mégsem igaz: egyrészt számtalan ellenpélda felhozható, másrészt ott a foga­­dalomtétel. S az a hatalom oly pici, oly gyakori, oly szánnivalóan sze­rencsétlen fitogtatni, hogy in­kább azt a tiszteletteljes, rend­kívüli és gyönyörű célt kellene tekinteni, akiktől juttatott. Cs. B. Egy újságcikk margójára A napokban olvastam egy megrázóan tragikus hírköz­lést az egyik napilapunkban. A cikket író újságíró - alapo­san körüljárva egy ifjú élet kimúlásával végződő tragédi­át - záró véleményként egy mély hivatástudattal rendel­kező idősebb pedagógus is­merősével együtt vonta le a nagy és szomorú tanulságot az alábbi összegezéssel: „Felnőtt az első videón ne­velkedett nemzedék. Terminá­­tornindzsa-, Seagal -, Bruce Lee - utánzók lepik el az utcá­kat. A legtöbbjük álma vala­milyen erőszakos „jótéte­mény". Emiatt ez a videón ne­velkedett nemzedék pótcselek­vésekkel elégíti ki önmagát. Ezek a fiatalok pisztolyokat vesznek, szamurájkardokat gyűjtenek, bamba mesékkel hülyítik egymást. Pénzbehaj­tást vállalnak, bűnözőkkel kerülnek kapcsolatba. Jót akarnak, s a rossz felé sodród­nak. MERT NINCS SZEL­LEMI, LELKI HÁTORSZÁ­GUK. A hátországot nekik az akciófilmek jelentik. A régi ízlésű, az olvasás fontosságát hangsúlyozó pe­dagógusokat sokan maradi­nak, ostobának tartják. Ám a jövő - sajnos - igazolni fogja, hogy a társadalom egyik idő­zített bombája: a videón ne­velkedett nemzedék. S most még csak az első generáció bontogatja szárnyait. De jön már a következő generáció, amelyek még kegyetlenebb, még véresebb akciófilmeken nő fel. Jön, és még nem sejti magáról, hogy közveszélyes és önveszélyes!" Ennél pontosabb - ok és okozati összefüggéseiben precízebb - terminológiával megfogalmazott szakvéle­ményt ifjúságunk jelenlegi veszélyhelyzetéről még nem hallottam. Valami olyanféle borzongató érzés töltött el, mint amikor fájdalmas kon­­gásokkal megszólal a lélek­harang, és ritmusosan kon­gatja: „MERT NINCS SZELLE­MI LEL­KI HÁT­OR­SZÁ­­GUK." Kongatja egyszer, tíz­szer, százszor, ezerszer, m­illi­­ószor. Még mindig nem elég? Még most sem, mikor itt dö­römböl, ordít, tombol, lő, gyilkol a másik, a következő ön- és közveszélyes generá­ció is? Pedig volna még kapasz­kodó! Törvényszerű, nem egy forrongva fejlődő kornak nem csupán salaknemzedéke van. Élnie kell már annak az ifjúságnak is, mely többet, nemesebbet, értékesebbet, gazdagabbat igényel. Sőt! Olyanokból is izmo­sodhat új erő, akik csömörö­­désig megjárva az akciós fil­mek hátországát, egy villa­násnyi szellemi kitisztulás hatása alatt - melybe, mint fénysugárba bele lehet ka­paszkodni - undorodva for­dulnak el a „pótcselekvések­től". Csak legyen számukra egy olyan karizmatikus erővel rendelkező példamutató csa­pat, mely apadhatatlan lelki erővel, fogékonysággal és szakképzettséggel fordítja, és vezeti őket arra az útra, ahol nem pótcselekvések, hanem kristálytiszta, hatékony, lel­ket, szellemet, valódi értéke­ket bányászó tevékenységek halmozódnak fel újra és újra termelődve olyan országot és korszakot teremtenek, mely tudatosan éli, fejleszti mind­azt, amiért érdemes élni. Matyóné VE évfolyam 1. szám 1995. január 20. ÁRA: 30 Ft. Siklós és Siklósvidék Szabadelvű kéthetilap Határőrkiképző laktanya Férfinosztalgia ■ zárva A siklósi krónikák ezredes úr, a pécsi 1995-öt a megszünte­tések évének fogják jellemezni. Nyílt titok volt, hogy a Határőrség át­szervezésének kö­szönhetően megszű­nik a kiképző zászló­alj március 31-vel. Nos, a szomorú tényről adott tájékoz­tatót Lovász József Határőrizeti Igazga­tóság vezetője. — A Határőrség diszlokációján belül a siklósi kiképző bázis március 31-én meg­szűnik működni. Ez azt jelenti, hogy a februári bevonulók már nem ide jönnek kiképzésre, hanem Sopronba. De ezúton is szeretném megnyu­­gatni a szülőket és hozzátartozókat, fia­ik amint letöltik a szakkiképzés idejét vissza fognak kerülni Siklósra, vagy Pécsre. Továbbra is lesznek Határvadász száza­dok Siklóson és Pé­csett. 2. oldal G41rlAe Áe G41r1Áctrí/161r

Next