Szekszárd - Családunk, 2000 (6. évfolyam, 23-26. szám)

2000 / 23. szám

z CSALADUNK OH napok Esztergomban Január végén és február elején kerültek megrendezésre az Országos Lelkipásztori Napok. Jubileumi évünkben Esztergomban találkozhattunk, papok, szerzetesek hitoktatók, világi segítők. Háromnapos együttlétünk célja egymás segítése és minden túlzás nélkül - a magyar egyház építése volt. Amellett, hogy lelki-szellemi felüdülést is nyújtott az együttlét, komoly segítséget kaptunk egyházközösségünket érintő kérdésekben is. Rövid együttlétünk során három téma köré csoportosultak az előadások, beszélgetések, elmélkedések: 1. Megtérés egyénileg, és a plébániai közösség megújulása. 2. Hogyan ünnepeljünk a jubileumi évben? 3. Katekumenátus és az új evangelizáció. Természetesen ezek a témák nem választhatók el élesen egymástól. Hiszen ha nincs megtérés, nem ünnepelhetünk teljes odaadással, és a katekumenátus bevezetése hozzásegít a plébániai közösség megújulásához. A katekumenátus a felnőtt megtérők segítését, bekapcsolását jelenti a közösség életébe. Többet, mint a szentségek felvételéhez szükséges oktatás. A hagyományos népegyházról sajnos nem beszélhetünk. Igaz, vannak szép példák, amikor a gyermek a családon keresztül épül bele az Egyházba. Erről azonban társadalmi szinten nincs szó. Hogyan segíthetjük azokat a felnőtteket, akik már nem első - de újra gyónók, újra áldozok? Ők azok, akik - pl.: 40 év után - visszatalálnak az egyházhoz, „vagyonukat” eltékozolva. Mi pedig fogadhatjuk őket úgy, mint az Atya, de az idősebb testvér vádaskodásával is. Nagyon sok múlik egyházközösségünk nyitottságán. Ez a „megelőző” nyitottság, mikor nemcsak beengedek valakit, de vele együtt megyek be, és kinyitom előtte az ajtót. Nem születhet erre egyházi, központi szabály. Hogyan segítsük azokat, akik csak most kezdenek ismerkedni hitünk alapjaival? Az aranyszabály ebben a helyzetben is sikeresen alkalmazható. Elkanyarodva, de a témánál maradva, nézzük meg Szekszárdon hol is tartunk. Örömmel tapasztaltuk, hogy - legalábbis néhány egyházközséghez képest - „előrébb” vagyunk. Gondoljunk csak vissza a január 29-én és március 12-én tartott befogadás ill. kiválasztás szertartására. Ezen szertartások már a katekumenek szertartásai. Bizonyára azt is tudjuk, hogy bérmálkozandóinknak van kezesük, aki úgymond kezeskedik a pártfogolt felkészüléséről - ami nem tárgyi tudást, sokkal inkább lelki épülést, szorosabb Isten-kapcsolatot jelent. Úgy mint kezes vehettem részt a fent említett szertartásokon. Érezhetően nagy lépés volt ez a bérmálkozandók életében, de biztos vagyok benne, hogy az egész egyházközösségnek is meghatározó élményt jelentett. Mi kezesek közelebb kerültünk egymáshoz, a „feladat” nem terhet, de ajándékot jelentett. Találkozásaink, legutóbbi (márc. 25.) közös kirándulásunk egymás felé közeledést jelentett. Ezek voltak a látható „jelei” a katekumenek segítésének, természetesen nem lehetünk elbizakodottak, van mit javítani, gazdagítani. Nagyon fontos esztergomi lelkipásztori napokon kellően nagy hangsúlyt kapott az egymásért való ima. Imádkozzunk a keresztelendőkért, elsőáldozókért, bérmálkozandókért, közösségünk megújulásáért. Lénárdt Edit Szeretettel köszöntöm a Karizmatikusokat, a Mária Légiósokat, Fokolárésokat, Kolpingosokat és a többieket mindannyiótokat, minden megújulási mozgalmat szeretettel köszöntök, örülök, hogy itt Szekszárdon is játszhatjuk ezt a csodálatos darabot. Paul Claudel: Az Angyali Üdvözlet, ami a megtérésről szól, én vagyok az utolsó megtérő, az én mondatom az utolsó a darabban és azzal térek meg. Ajánlom a figylemébe annak, aki most nem tudja megnézni, majd valahol máskor nézze meg, talán még egyszer jövünk. Pakson is hála a Jóistennek, telt ház előtt játszottuk. Mit mondhatok még? Azt mondhatom, hogy a Jubileumi Szentévben vagyunk, figyeljünk oda rá. Papok is nehezen merik mondani ezt, így aztán engedjétek meg, hogy én mint színész fölhívjam a figyelmet arra, hogy a Szentévben minden nap teljes búcsút nyerhetünk. Feltétele: napi szentmise, szentáldozás és a pápa szándékára imádkozni egy Hiszekegyet, egy Miatyánkot, egy Üdvözlégy Máriát és egy Szentháromság dicsőítő imát. És akkor teljes búcsút nyerünk, ha kegyelmi állapotban vagyunk. De legalább havonta illik gyónni. És ha már magunkért elnyertük, van még 363 napunk és azt a 363 teljes búcsút fel lehet ajánlani bárkiért, aki a tisztítótűzben szenved, vagy bárkiért, aki családtagunk, rokonunk, netán épp ellenfelünk, munkahelyen vagy valami szerelmi csalódásunk negatív tárgya és hogyha már kifogytak a környezetünkből, akkor rá kell bízni a Szűzanyára vagy a védőszentünkre, oda juttatja az Úr Jézus elé azért, akiért a legfontosabb. Tehát ne felejtsük el, hogy nemcsak magunknak, hanem a tisztítótűzben szenvedő telkeknek óriási lehetőség az, hogy mi kiesdhetjük az ő teljes búcsújukat. Nagyon fontosnak tartom nem elfelejteni, minél többször menjünk hétköznap is szentmisére. A környék szülötte, akit én nagyon-nagyon tisztelek és remélem, hogy egyszer még bíborban látom, dr. Barsi Balázs, de a dr.-t ő nem szereti hozzárakni, Barsi Balázs atya, ezúton is köszöntöm a rokonságát és a Názáret közösséget a szülőfalujában, Sióagárdon. Azt mondta amikor látta ezt az előadást először, hogy többet ér, mint egy lelkigyakorlat, úgyhogy akik most eljöttek, azok érezzék magukat nyugodtan lelkigyakorlaton és hogy ezt a félidőben mondom, majd a végén rájönnek, hogy itt szem szárazon nem marad. Vagy akinek marad... Mindenkit szeretettel üdvözlök. (A riportot a Karizmatikus Imacsoport tagjai készítették.) Istennel vagy Ö nélküle? A mai ember úgy gondolja: elég okos „felvilágosult”, hogy sorsát intézze. Betervezi a dolgokat, ha nem jön be, vagy váratlan csapás éri, akkor fordul az Úrhoz. Természetes, ha erőnket meghaladó helyzetben az Atya, a Mindenható segítségét kérjük, de ha a Szentlélek erejét kérnénk, akkor elérhetnénk, hogy ritkábban jutnánk kétségbeesett helyzetbe. Örömeinkben, hálaadásainkban is emlékezzünk meg Róla. Hiszen minden erő, tehetség, siker, hatalom ötöle van! A bűn jelen van mindennapi életünkben. Ahogy Babits Mihály mondja: „mint egy nyájas eb ott hever a küszöbünk előtt”. Csak arra vár, hogy csettintsünk neki. A Húsvéti Pápai Levélben azt hallottuk: a bűn legyőzése magunk erejéből tartós sikerrel nem jár. Elszakadhatunk-e Istentől? Nem. A mindennapok kísértései erősebbek számunkra, mint a jó. A jóban csak Istennel maradhatunk meg. Tegyünk minden jót Isten nagyobb dicsőségére. A madarak éneke, a természet kimeríthetetlen szépsége is Őt dicséri. Célunk elérése Ővele lehetséges. Húsvétkor megköszönjük, hogy elküldte Fiát Jézust értünk és a mi bűneinket magára vállalva megteremtette a megváltás lehetőségét. Rajtunk múlik, hogy élünk-e vele. A Húsvét a legnagyobb keresztény ünnep, ekkor kapjuk a célunk eléréséhez a legnagyobb segítséget, a megváltást. dr. Papp István