Szekszárd - Családunk, 2005 (11. évfolyam, 42-45. szám)

2005 / 42. szám

z CSALÁDUNK 2004. október 7-én korán reggel öröm­teli várakozással indultunk el Bacsmai László atya vezetésével. Sokan közülünk még soha nem jártak Lengyelországban. A négy napos út sok és lelki élményekben gazdag programot ígért. Aznap este érkeztünk Krakkóba. Szál­lás és vacsora a Szaléziánusok kolostorá­ban volt. Másnap, 8-án a Magyarok­ Nagyasszonya ünnepén ismét korán elindultunk Czesto­­chowába a Lengyelek Nagyasszonyához, a Fekete Madonnához, ahol Takács Nándor püspök úr és a mi László atyánk szentmi­sét mutattak be a Szűzanya kegyképe előtt a gyönyörű kápolnában. Kilencedikén délelőtt Krakkóban az Isteni Irgalmasság bazilikájában főpapi szentmise következett és a magyar kápolna felszentelése. Ez volt utunk fő eseménye! A ceremónián jelen volt Franciszek Ma­­charski bíboros, krakkói érsek, és a Magyar Katolikus Püspöki Kar tagjai Erdő Péter bí­boros-prímás vezetésével, határainkon túli főpapok, valamint közel 5000 magyar za­rándok. Sőt, megjelent feleségével együtt Orbán Viktor is. A kép tiszteletének lényege: a bizalom­mal teli imádság irgalmas cselekedettel összekapcsolva. Jézus szavai: „E kép által sok kegyelmet fogok kiosztani a lelkeknek, ezért hozzáférhetővé kell tenni minden lélek számára (Napló 570). Megígérem, hogy az a lélek, aki ezt a képet tisztelni fogja, nem vész el. Megígérem azt is, hogy már itt a földön győzedelmeskedni fog el­lenségei felett, főként pedig halála óráján. Magam fogom védeni, mint saját dicső­ségemet (Napló 48). Hirdesd a világnak irgalmasságomat, ismerje meg az egész emberiség kifürkészhetetlen irgalmamat. Ez a végső idők jele, utána eljön az igazság napja. Amíg még van idő, meneküljenek irgalmam forrásához, használják fel az ér­tük kifolyt vért és vizet”. (Napló 848) Gondoljunk bele, Fausztina nővér ott járt-kelt, dolgozott, betegeskedett, nő­vér társai hányszor megalázták és köz­ben ilyen ígéreteket kap az Úrtól az egész emberiség részére. Ha szót fogadnánk, ha megtennénk nap mint nap, amit Jézus kér, mennyországi útlevél lenne a jutalom. Tizedikén a vasárnapi szentmisénket László atya a bazilika melletti épületben mutatta be ott, ahol a fiatal Karol Wojtyla mint amatőr színjátszó is fellépett! Aztán megnéztük a bazilikát, a keresztelő kápol­nát, ahol II. János Pál pápát keresztvíz alá tartották. Majd átmentünk a szülői házba, amely közvetlenül a bazilika mellett van. Megható élmény volt ott járni és nézelőd­ni, ahonnan ez a csodálatos életpálya el­indult. Ezután rövid városnézés következett és indultunk haza! Az autóbuszon töltött idő imádkozással, énekléssel, beszélgetéssel telt el. Az irgalmasság rózsafüzérét délután 3-kor mondtuk el. „Valahányszor hallod, hogy hármat üt az óra, merülj el teljesen irgalmasságom­ban, dicsőítsd és magasztald, hívd le az egész világra hatalmát, főleg a szegény bű­nösökre, mert az irgalom ebben az órában nyílt meg teljesen a világ számára” (Napló 1320). Ezért a szép, lelki élményekben gazdag négy napért hála legyen az Úrnak! Köszö­net Bacsmai László atyának a lelki vezeté­sért, a szentmisékért. Ne feledjük: „Jézusom, bízom Benned!” Pfaff Józsefné ZARÁNDOKLAT KRAKKÓBA AZ ISTENI IRGALMASSÁG BAZILIKA MAGYAR KÁPOLNÁJÁNAK FELSZENTELÉSÉRE LEGYÜNK PÉLDAMUTATÓ KÖZÖSSÉG! Szekularizált világunkban a társadalmat alkotó ember kutatj­a, keresi a hiteles közös­séget. Úgy érzi, hogy ott megtalálja mind­azt a körülményt, amire emberileg igénye lehet, egyébként életében hiánycikk. Talán meg sem fogalmazza igényei körét, de lel­kében - főleg ha keresztényi alapokon áll - mindezekre fogékony, így hát alapve­tően fontos, hogy minden egyházközösség (egyházközség) törekedjen a hitelképesség megszerzésére és megőrzésére, hogy ezáltal meg­feleljen az apostol­kodás egyik fontos feltételének. A közösségek élete, működésük minősége a ben­nük munkálko­dó laikusoktól is függ azáltal, hogy miként képesek együttműködni a papsággal, hogy segítik azok mun­káját, miképp van jelen a közösségben a szeretet, a jóság, a nyitottság, a feltétlen bizalom, az őszinte­ség. Az egyházközségek képviselő testüle­tei fontos munkát végezhetnek akkor, ha az evilági dolgok intézése alól mentesíteni tudják az elöljáró papságot, vagy egyálta­lán ezt igénylik, és lehetőséget is kapnak az együttműködésre. Ezek után kérdezhetnénk azt is, hogy ki az alkalmas személy e munkára? Minden jó szándékú ember, aki rendel­kezik a megfelelő adottságokkal, elkötele­zett, és hivatást is érez a munkához. Ismer­nie kell, hogy mik a jogai, kötelezettségei a közösség javára végzett munkában. Mindezek feltételei annak, hogy egy­re emelkedhessünk a szervezettség útján, és ezzel valóban példamutató közösséggé válhassunk, biztosítva ezzel az apostolko­dás egyik eszközét. Posta Péter Szekszárd Egyházközség Képviselő Testület Elnöke A kiadvány a Szekszárdi Egyházközség tájékoztatója. Kereskedelmi forgalomba nem kerül. Felelős szerkesző: Bacskai László plébános Szerkesztő: Visontai László Munkatársak: Guld Noémi, Schubert Judit

Next