Szekszárd - Családunk, 2018 (25. évfolyam, 105-108. szám)
2018 / 105. szám
25. évfolyam Százötödik szám • 2018/1 m i A SZEKSZÁRDI KATOLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG TÁJÉKOZTATÓJA „EGY KENYÉR, EGY TEST VÁGYUNK’’ Az idei nagyböjti lelkigyakorlatot Dr. Puskás Attila, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem teológiai tanára tartotta. Elmélkedéséből az alábbiakban olvashatunk részleteket. „Jézus tudta, hogy elérkezett az óra, amikor a világból vissza kell térnie az Atyához, mivel szerette övéit, akik a világban maradtak, mindvégig szerette.” (Jn 13,1) Az Eucharisztia a mindvégig elmenő szeretet szentsége, titka! Jézus kezdettől fogva arra várt, arra készült, hogy odaadhassa az életét érettünk. Tudta, hogy eljön az óra, amikor a szenvedéseken, a kereszthalálon és a feltámadáson keresztül visszatér az Atyához. A „mindvégig” szó magában hordozza, hogy az utolsó leheletéig szeretett bennünket. Nem fordult vissza, nem állt meg félúton, hanem végigment azon az úton, amit az Atya kijelölt számára. A célba érkezésig, a beteljesedésig! Felülmúlhatatlan módon szeretett bennünket, amit már nem lehet tovább fokozni! Az utolsó vacsorán belesűríti önmagát háromszorosan mindabba, amit tesz és mond: A főpapi imában: az Atyához fordul és hálát ad. Hálát ad, amiért Neki adott bennünket, amiért végigmehetett ezen az úton és megdicsőíthette a nevét. Hálát ad a megváltás munkájáért. A lábmosáskor: Nézzétek, ez vagyok Én! Ilyen az Isten! Ez a szolgálat! Az Eucharisztiában. Belesűríti önmagát a kenyérbe és borba. „ez az én testem [...] ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.” (Mt 26,28-29) Előre jelzi, hogy Ővele nem egyszerűen megtörténik valami, hanem önként adja oda önmagát! Átszenvedi és átalakítja az ember bűnét a mi üdvösségünkért. Ez a sok ember „sokakért”, kedvessé és igazzá lesz Isten színe előtt, szeretett gyermekévé válik. Lélekben már a Golgotán van, és odaadta önmagát értünk. Ami másnap történik a kereszten, már csak a végkifejlet része ennek az üdvözítő drámának. Minden szentmisében titokzatos módon belépünk az utolsó vacsora termébe, az áldozatbemutatás órájába. Minden szentmisén Jézus a mi óránknak a részese lesz. Az Eucharisztia titka a mi átalakulásunknak a titka. Az Eucharisztia Jézus áldozatának jelenvalóvá tétele. Ha közel kerül hozzánk az Eucharisztia titka, és megértjük a mélységét, akkor mi is alkalmassá válunk arra, hogy az irgalmasság emberei legyünk, és átalakulva mi is át tudjunk alakítani az életünket. Sok mindenen keresztülmegyünk, próbatételeken, szenvedéseken, talán megaláztatásokon is, de vajon át tudjuk-e alakítani az életünk eseményeit, ahogy Jézus is átalakította mindazt, amit átszenvedett értünk? Fel tudjuk-e ajánlani a szenvedéseinket? Fel tudjuk-e ajánlani a halállal való szembenézésünket? A megbántásokat hogy fogadjuk? Át tudjuk-e alakítani a másik ember javára? Ha közel kerül hozzánk az Eucharisztia, akkor egyre inkább megtörténik bennünk is az átalakulás. A legnagyobb átalakulás, ami az életünkben történhet, a megbocsátás. De ahhoz, hogy meg tudjunk bocsátani az ellenünk vétőknek, a szívünknek kell átalakulnia. Ez nem könnyű, de segíthet, ha tudatosítjuk, hogy minden bűn gyökere a szeretetlenség, a szeretet visszautasítása, így az ellenünk elkövetett bűn elsősorban Jézust érinti. Ezáltal már nem fogjuk azt gondolni, enyém a legnagyobb fájdalom. Akkor tudunk megbocsátani, ha elismerjük: „ez most nagyon fáj”, és kérjük a gyógyulást: „Jézusom, gyógyítsd meg ezeket a sebeket bennem!”. Olyan mértékben tudunk majd megbocsátani, amilyen mértékben gyógyul a szívünk. Minél többet elmélkedünk a mindvégig elmenő szeretet titkáról az Eucharisztiáról -, annál inkább át fogja formálni, át fogja alakítani a szívünket. Önmagunkból, saját erőnkből képtelenek leszünk szívből megbocsátani. „Aztán fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és odaadta nekik ezekkel a szavakkal: »Ez az én testem, mely értetek adatik. Ezt tegyétek az én emlékezetemre! Ugyanígy