Szekszárd - Családunk, 2019 (26. évfolyam, 109-112. szám)

2019 / 109. szám

z CSALÁDUNK Folytatás az előző oldalról mennyire ismerjük Őt és a környeze­tünkben élő embereket? Urunk szüleink, nagyszüleink, déd­­szüleink Istene. Milyen szép, hogy őse­ink hitét kaphattuk meg! Feladatunk nekünk is, hogy a hitet, amit ajándékba kaptunk, továbbadjuk. Mennyire foglalkoztat bennünket az a tény, hogy vannak ebben a város­ban is olyan emberek, akik nem eléggé ismerik Istent? Mennyire törekszünk továbbadni a következő nemzedéknek? Legyünk mi is Mózesek, misszioná­riusok, tanúságtevő küldöttek, akik Jé­zusról örömmel és reményt sugározva beszélnek. Hallgatni Isten szavát és aszerint be­rendezni életünket fontos feladat, része életünknek. Isten Szava szól hozzánk! Maga Isten tanít bennünket! Töreked­jünk meghallani, befogadni és aszerint cselekedni! „Irgalmas a mi Urunk, Istenünknek könyörületre hajlik szíve” - hallhattuk a válaszos zsoltárokból. „Amilyen távol van napkelet napnyugattól, olyan mes­­­sze veti el tőlünk bűneinket. Ahogy az apa megkönyörül fiain, úgy könyörül az Úr azokon, akik őt félik.” (Zsolt 103,12— 13) Isten irgalma mindig nagyobb a mi bűneinknél. Az első nagy örömhír, hogy irgal­mas Istenünk van! Üzenete öröm, és remény-üzenet számunkra! „A remény pedig nem csal meg, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szí­vünkbe az Isten szeretete.” (Róm 5,5) Amikor áthaladunk a szentkapun, vagy a templomkapun, akkor drága Urunk öleli át a belépőt. Irgalmas és szerető ölelésén keresztül lépünk be a templomba. Jézus példabeszédet mond a fügefá­ról, ami régóta nem hozott gyümölcsöt. A gazda ki akarja vágni, de a szőlőmű­ves azt mondja: „Uram, hagyd meg még az idén. Körülásom és megtrágyázom, hátha terem majd jövőre. Ha mégsem, akkor kivághatod.” Isten Fia, Jézus Krisztus a szőlőmű­ves, aki nem akarja, hogy „kivágjanak” bennünket. Ő majd körülás és meg­trágyáz. Milyen szép! Isten irgalma és türelme fogalmazódik meg és ábrázo­lódik ki! Mindig értünk munkálkodik, és mindent megtesz értünk! Nem mond le rólunk akkor se, ha elesünk. Mindig irgalmas és mindig kész megbocsátani, csak egy nagy baj van: gyakran elfelej­tünk bocsánatot kérni. Tanuljunk Tőle! Ő irgalmas és türel­mes, legyük mi is azok magunkhoz és másokkal szemben is! A szerencsétlen­ségek, katasztrófák, betegségek nem büntetések, hanem jelek. Isten nem büntet, hanem jeleket ad és próbára tesz. A megpróbáltatások elgondolkod­tathatnak, hogy jól éljük-e a Tőle kapott életünket. Eszünkbe juttathatják, hogy mi az, ami igazán fontos és értékes szá­munkra. Sokan sokszor azt mondják, a testi egészség a legfontosabb, pedig nem. A legfontosabb az, hogy szeres­sünk, és ünnepeljük meg, hogy szeretve vagyunk. A legfontosabb az, hogy eljus­sunk a mennyországba. Isten megbocsát, de tiszteletben tart­ja a szabadságunkat. Megvárja, hogy el­induljunk Felé és megnyíljunk Előtte. Mózes, az ószövetségi ember félt Is­tenre tekinteni, de mi, keresztények szemlélhetjük, hiszen a megtérés Jé­zusra tekintést jelent: belenézek Isten arcába és szemlélem Őt. A szentségimádás kitüntetett módja a szemlélésnek. Istent szemlélve meg­rendülünk, mert szeretete átjárja szí­vünket. Gondolkodásmódunkat, csele­kedeteinket, életünket pedig e szeretet alapján törekszünk átrendezni, átalakí­tani. Engedjük, hogy a szentségimádáson, a szentírásolvasáson, az imádságain­kon keresztül gyógyítson, átformáljon az Úr! Keressük Isten akaratát és töre­kedjünk tettekre váltani, mert szavá­ra figyelve hozhatjuk meg a megtérés gyümölcseit! Olvassuk és hallgassuk Őt rendszeresen! Legyünk a fügefához ha­sonló, gyümölcsöt hozó emberek, akik metszés után kizöldülnek és csodálatos termést hoznak! A megtérés nem egyszeri történés, mindig feladat marad számunkra! „Aki azt hiszi, hogy áll, ügyeljen, nehogy el­essék.” (lKor 10-12) Szent II. János Pál pápa öröme az Is­ten öröme a megtérő bűnös ember fe­lett. Isten öröme az, ha megbocsáthat ne­künk, ha megtesszük az akaratát és el­jutunk a mennyországba. Kedves Testvérek! Kitüntetett idő számunkra a nagyböjt. Végezzük el a szentgyónást! Merjünk bocsánatot kér­ni! Engedjük, hogy legyőzze a bűnein­ket és megbocsásson, felszabadítson! Akarjunk figyelni a szavára, és meg­cselekedni akaratát. Ha így teszünk, ak­kor leszünk boldog emberek és tudjunk másokat is azzá tenni! Lejegyezte: Kátai Andrea

Next