Szekszárd - Családunk, 2022 (28. évfolyam, 118-121. szám)
2022 / 118. szám
ZB. MiloUm SzMzmityo Mikszón • 2021. mranlm A SZEKSZÁRDI KATOLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG TÁJÉKOZTATÓJA VÁRAKOZÁS Ünnep előtti életünk kicsit hasonlít Betlehem nyüzsgéséhez. Napjainkban az advent négy hete évtizedek óta a fogyasztói társadalom legfényesebb időszaka. Tülekedés, fényáradat a hangszórókból harsogó Csendes éj. Akárcsak Betlehem városa. Azonban azokban a napokban nem vették észre a forgatagban a szállást kereső Szent Családot. A vásárlási láz gerjesztésének kifinomult technikái elől aligha menekülhetünk meg. Az első ajándék megvásárlásakor azzal nyugtatjuk meg magunkat, hogy a szeretet szerény jeleire mindig is szükség van, később azzal, hogy az ünneptől függetlenül is vásárolnia kellene ezt, azt. Aztán rádöbbenünk, hogy nincs megállás, egyre bővül a megajándékozottak köre. Ma már nem készítünk saját munkánkkal apró meglepetéseket, mert gyarlónak látjuk a fényes kirakatban sorakozó ajándéktárgyak mellett. Végül is szorongva várjuk az ünnepet. A jászolban fekvő kisded viszont, aki rongyos istállóban jött világra, figyelmeztet, hogy a külsőségek mit sem érnek, ha nem találjuk meg lelkünk békéjét. Adventben, a várakozás idején várjuk a születendő gyermeket. Nagyon szép, ahogy egy családban mondják: gyermeket várnak. Egy gyermek azonban csak ott születhet meg, ahol várják! Jézus Krisztus ebben az adventben a mi szívünkben szeretne megszületni. Ő nélküle a karácsony giccs, eltorzítása a lényegnek. Az adventet és a karácsonyt nem az ember találta ki, és éppen ezért nem lehet róla Jézus Krisztus nélkül beszélni róla. Ebben az időszakban csónakba száll a tenger, az Isten Fia eljön közénk, felkínálva szeretetét az ember számára. Mikor ezt megsejtjük, kilépünk a telítettség emelkedett állapotából. Valaki hozzánk simul a betlehemi éjszakában, és szegény, rongyos kis tarisznyájából szeretetének morzsáit kínálja fel nekünk. Ekkor kiesünk a nagyság szerepéből, és meglepődünk az előttünk esdeklő Isten meglepő tettétől. Többé már nem tündöklőnk a szeretet ingyenkonyhájának konyhafőnöki szerepében. A betlehemi éjszakában felkínált szeretetet elfogadhatom vagy visszautasíthatom, de ahogy Angelus Silezius mondja: „Jézus ezerszer is megszülethetne a földön, mit sem használna neked, ha a te szívedben nem születne meg”. Ami a karácsony nagy titka, az a szeretet csodája: Isten beleszeretett az emberbe. És így az ember is egész szívvel tudja szeretni az Istent. Ilyenkor mindenki egy kissé megszelídül. Egy hittanos mondta egyszer, hogy bárcsak mindig karácsony lenne, mert akkor anyu mosolyog, apu sem veszekszik - az ünnep visszahat az emberre. Ne csak várjuk, tennünk is kell valamit az ünnepért. De most itt ne a bevásárlásra, takarításra, sütés-főzésre gondoljunk. Bátorság! A világ azé, aki szeret és aki ennek legjobban a tanúbizonyságát tudja adni. Áldott, adventi készülődést kívánok! Kárász Gábor Egyházközségi zarándoklat a Mindig Segítő Szűzanyához Október 16-án Tamás atya vezetésével két busszal zarándoklatra indultunk kéréseinkkel a bodajki Szűzanyához. Az úton rózsafüzért imádkozva készültünk a találkozásba. A kegytemplomnál már sorakoztak a buszok, az ország különböző részeiből érkezett zarándokok megtöltötték a kegytemplomot. Mórocz Tamás plébános atya már várt minket. A templom előtt álló magyar szent családot - Istvánt, Gizellát és Imrét - ábrázoló szoborcsoportnál ismertette röviden a kegyhely történetét. Szent István király kápolnájának kövein nyugszanak Bodajk kegytemplomának falai, melyet a legrégibb magyar búcsújáróhelyként tartanak számon. A Kálvária-hegy tövében feltörő gyógyító forrás ősidők óta vonzotta a zarándokokat a Mindenkor Segítő Szűz Mária szent kútjához. Szent István királyunk is többször ellátogatott ide, majd a kút mellé kápolnát építtetett, melyet fiával, Imre herceggel gyakran és szívesen felkeresett. Járt itt Szent Gellért püspök is, Szent László királyunk pedig 1090-ben itt futamította meg a pogányokat a kereszt jelével - ahogyan a legenda mondja. A középkorban a keresztes lovagok gondozták, a törökökkel vívott harcokban neves vitézek - köztük Brindisi Lőrinc, a szentéletű kapucinus szerzetes - védték, majd a Mórra letelepített kapucinusok építették újjá a kegyhelyet. A Segítő Szűz kápolnáját - a régi alapjain - kezdte építeni egy Willibald nevű páter, 1697-ben. 1728- ban új templom építését határozták el. A gyönyörű freskókkal díszített, új, barokk templomba Szent István felesége, Boldog Gizella királyné szülővárosából, Passauból érkezett az oltárkép - a Mindenkor Segítő