Szekszárd - Családunk, 2022 (28. évfolyam, 118-121. szám)

2022 / 118. szám

ZB. MiloUm SzMzm­ityo Mik­szón • 2021. mranlm A SZEKSZÁRDI KATOLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG TÁJÉKOZTATÓJA VÁRAKOZÁS Ünnep előtti életünk kicsit hasonlít Betlehem nyüzsgéséhez. Napjaink­ban az advent négy hete évtizedek óta a fogyasztói társadalom legfénye­sebb időszaka. Tülekedés, fényáradat a hangszórókból harsogó Csendes éj. Akárcsak Betlehem városa. Azonban azokban a napokban nem vették észre a forgatagban a szállást kereső Szent Családot. A vásárlási láz gerjesztésének kifinomult technikái elől aligha me­nekülhetünk meg. Az első ajándék megvásárlásakor azzal nyugtatjuk meg magunkat, hogy a szeretet sze­rény jeleire mindig is szükség van, később azzal, hogy az ünneptől füg­getlenül is vásárolnia kellene ezt, azt. Aztán rádöbbenünk, hogy nincs megállás, egyre bővül a megajándé­kozottak köre. Ma már nem készí­tünk saját munkánkkal apró meg­lepetéseket, mert gyarlónak látjuk a fényes kirakatban sorakozó ajándék­­tárgyak mellett. Végül is szorongva várjuk az ünnepet. A jászolban fekvő kisded viszont, aki rongyos istálló­ban jött világra, figyelmeztet, hogy a külsőségek mit sem érnek, ha nem találjuk meg lelkünk békéjét. Adventben, a várakozás idején várjuk a születendő gyermeket. Nagyon szép, ahogy egy családban mondják: gyermeket várnak. Egy gyermek azonban csak ott születhet meg, ahol várják! Jézus Krisztus eb­ben az adventben a mi szívünkben szeretne megszületni. Ő nélküle a karácsony giccs, eltorzítása a lényeg­nek. Az adventet és a karácsonyt nem az ember találta ki, és éppen ezért nem lehet róla Jézus Krisztus nélkül beszélni róla. Ebben az időszakban csónakba száll a tenger, az Isten Fia eljön kö­zénk, felkínálva szeretetét az ember számára. Mikor ezt megsejtjük, ki­lépünk a telítettség emelkedett ál­lapotából. Valaki hozzánk simul a betlehemi éjszakában, és szegény, rongyos kis tarisznyájából szerete­­tének morzsáit kínálja fel nekünk. Ekkor kiesünk a nagyság szerepé­ből, és meglepődünk az előttünk esdeklő Isten meglepő tettétől. Töb­bé már nem tündöklőnk a szeretet ingyenkonyhájának konyhafőnöki szerepében. A betlehemi éjszakában felkínált szeretetet elfogadhatom vagy vis­­­szautasíthatom, de ahogy Angelus Silezius mondja: „Jézus ezerszer is megszülethetne a földön, mit sem használna neked, ha a te szívedben nem születne meg”. Ami a karácsony nagy titka, az a szeretet csodája: Isten beleszeretett az emberbe. És így az ember is egész szívvel tudja szeretni az Istent. Ilyen­kor mindenki egy kissé megszelídül. Egy hittanos mondta egyszer, hogy bárcsak mindig karácsony len­ne, mert akkor anyu mosolyog, apu sem veszekszik - az ünnep visszahat az emberre. Ne csak várjuk, tennünk is kell valamit az ünnepért. De most itt ne a bevásárlásra, takarításra, sütés-fő­zésre gondoljunk. Bátorság! A világ azé, aki szeret és aki ennek legjobban a tanúbizonyságát tudja adni. Áldott, adventi készülődést kívánok! Kárász Gábor Egyházközségi zarándoklat a Mindig Segítő Szűzanyához Október 16-án Tamás atya veze­tésével két busszal zarándoklatra indultunk kéréseinkkel a bodajki Szűzanyához. Az úton rózsafüzért imádkozva készültünk a találkozásba. A kegytemplomnál már sorakoz­tak a buszok, az ország különböző részeiből érkezett zarándokok meg­töltötték a kegytemplomot. Mórocz Tamás plébános atya már várt minket. A templom előtt álló magyar szent családot - Istvánt, Gizellát és Imrét - ábrázoló szo­borcsoportnál ismertette röviden a kegyhely történetét. Szent István király kápolnájának kövein nyugszanak Bodajk kegy­templomának falai, melyet a legré­gibb magyar búcsújáróhelyként tar­tanak számon. A Kálvária-hegy tövében feltörő gyógyító forrás ősidők óta vonzotta a zarándokokat a Mindenkor Segí­tő Szűz Mária szent kútjához. Szent István királyunk is többször elláto­gatott ide, majd a kút mellé kápolnát építtetett, melyet fiával, Imre herceg­gel gyakran és szívesen felkeresett. Járt itt Szent Gellért püspök is, Szent László királyunk pedig 1090-ben itt futamította meg a pogányokat a kereszt jelével - ahogyan a legenda mondja. A középkorban a keresztes lovagok gondozták, a törökökkel vívott harcokban neves vitézek - köztük Brindisi Lőrinc, a szentéletű kapucinus szerzetes - védték, majd a Mórra letelepített kapucinusok épí­tették újjá a kegyhelyet. A Segítő Szűz kápolnáját - a régi alapjain - kezdte építeni egy Wil­libald nevű páter, 1697-ben. 1728- ban új templom építését határozták el. A gyönyörű freskókkal díszített, új, barokk templomba Szent István felesége, Boldog Gizella királyné szülővárosából, Passauból érkezett az oltárkép - a Mindenkor Segítő

Next