Szerencs - Szerencsi Hírek, 1993 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1993-01-01 / 1. szám
Újévi gondolatok ALIG NÉHÁNY NAPJA, hogy elbúcsúztunk egy könnyűnek egyáltalán nem nevezhető esztendőtől. A magunk mögött hagyott 1992 év egyformán volt gondokkal telített a nemzetnek és a szerencsi polgárok többségének egyaránt. A mindennapi gondok között viszont a remény és a tenniakarás is jelen volt. Ez adott sokunknak erőt ahhoz, hogy az év elején meghatározott célok elérése érdekében ki-ki a saját szakmai területén kitartóan és eredményesen dolgozhasson. A városi önkormányzat tagjai az elmúlt évben számot vetettek a megválasztásuk óta eltelt két év eredményeivel és gondjaival. Annak ellenére, hogy az ország labilis gazdasági helyzete optimizmusra nem adott okot, oktatási és egészségügyi intézményeink működtetése ha szerény körülmények között is, de biztosított volt, sőt be tudtuk fejezni beruházásainkat és újakat is tudtunk kezdeni. A város fejlődése nem állt meg, tovább szépült a főutca, elindult egy építészetileg is meghatározó jellegű épületkomplexum (sportcsarnok, ebédlő, tanterembővítés) alapozása, a középiskolák kollégiummal történő bővítése. Ond városrész közlekedésileg már biztosan ,,közelebb" került Szerencshez, a fecskési idősebb polgárok elfogadhatóbb környezetbe kerültek. A Rákóczivárkastély a legjobb úton van ahhoz, hogy a város és talán környéke kulturális centrumává váljon. Tudom, nagyon sok becsületes ember és családja egyéni sorsát nem a város eredményeiben méri le, hanem abban, hogy miképpen alakul saját megélhetése. Szeretnénk meghatározott keretek a között a legrászorultabbakon jövőben is segíteni, és amennyiben infrastrukturális beruházásaink (gáz, szennyvíz) zöld utat kapnak, a jelenleg munkanélküliek sorsán is enyhíteni. Szeretném, ha a szerencsiek magukénak éreznék ezt a várost, és talán egykor büszkék is lehetnénk erre a településre. Tudom, ennek eléréséhez még rengeteg a tennivalónk, és azt is, hogy a beköszöntött 1993-as esztendő sem ígérkezik könnyebbnek, mint az elmúlt három év bármelyike. Az újévi jókívánságokat megelőzően szeretnék köszönetet mondani mindazon szerencsieknek, akik a nehézségek ellenére is elképzeléseinkkel egyetértenek, és kitartanak mellettünk. Köszönöm érdeklődő megnyilvánulásaikat, végzett munkánk támogatását, és igen sokszor érezhető szeretetüket. CSI MINDEN KEDVES SZERENlakótársamnak, a Szerencsi Hírek valamennyi olvasójának kívánok jó egészséget, örömökben, sikerekben gazdag, és főleg - egymás között is - békés, eredményekben bővelkedő új esztendőt! Magda Gábor polgármester E havi számunk tartalmából: VÉRADÓ ÜNNEPSÉG SZERENCSEN (2. oldal) NÉGYEZER CSALÁD BOSSZANKODOTT (3. oldal) HA A FAROK A KUTYÁT... CSÓVÁLJA (4. oldal) KÉRDEZZÜK - VÁLASZOL RÁ? (5. oldal) HEGYALJA LEGSZEBBJE (6. oldal) Ötmilliós üzlet a Forddal Híven az adott szóhoz Tavaly késő ősszel írtunk a két vezér egyikéről elnevezett zempléni település — Ond — határában megalakult Szivárvány Kft-ről, abból az apropóból, hogy az akkor Szerencsi Termelőszövetkezet égisze alatt működő vasipari részlegben nem valami jövedelmező munkát végeztek a melléküzemág dolgozói, sokan munkanélkülivé is váltak. Akkor gondolta Kovács József és Horváth Gyula, hogy az elbocsátottak szakértelmében bízva és a helyi szövetkezet állóeszközeire, berendezéseire alapozva egy kft-t alakítanak. Bérbe vettek épületet, gépeket és nyolc-tíz fővel megalakították a Szivárvány Kft.-t. Az ember már annak is tud örülni, ha megtarthatja munkahelyét, hogyne örült volna az a pár ember, aki már munka nélküli tengett-lengett. Az ügyvezető igazgató megfogadta: nem hagyja, hogy volt munkatársai és ő is egyszerűen munka nélkül maradjon. Le is írtuk akkor tiszteletreméltó erőlködését, szándékát, de , ismerve a hazai munkaerőpiacot, nem nagyon hittünk Kovács József és Horváth Gyula reményében, akik megígérték, olyan munkákat szereznek a kft-nek, amelyekkel a többi volt munkatársaikat is visszahívhatják dolgozni, hogy ne a munkanélküli járadék legyen „fizetése” a szakembereknek. Eltelt egy év, kíváncsiak voltunk a korábbi ígéretek betartására. Így kerestük fel az ondi telepen a kft. vezetőit. Odaérkezésünk idején a következő kép szerelőműhelyek fogadotta előtt egy hatalmas kamionba rakodnak vasból készült ketreceket, vagy tárolókat, vagy húsz ember sürög-forog, műhelyben kopácsolnak, festenek, köszörülnek. Útban vagyunk, bárhová is állunk. — Nem ér itt most rá senki magukkal foglalkozni — mondja egy fiatalasszony és meg is indokolja. — Nézzék csak! Most jött Dortmundból az éjjel ez a kamion, ezt máris meg kell raknunk. Az ügyvezető igazgató csak előkerül a jövés-menésben: — Egész éjjel mindannyian bent voltunk, dolgoztunk, hiszen már a második kamion is itt van, a vevőt nem várakoztathatjuk — mondja Kovács József és az üzlet fontosságát bizonygatja. A KeDo cég megbízásából az Opel, a Ford és az Audi gyáraknak készítünk folyamatosan alkatrésztároló, mozgatható állványokat. Három hónapra több, mint tízmillió forintos üzletet kötöttünk és ha megelégednek velünk, akkor 3—4 évre kötünk szerződést. — Sikerült-e az a reményük, hogy a létszámot növeljék a munkanélküliekből? (Folytatás a 2. oldalon) Tudományos tanácskozás Egy nap a honismeret szolgálatában Honismereti tudományos tanácskozás színhelye volt 1992. november 27-én a szerencsi Rákóczi-vár. Szerencs polgármesteri hivatala a Bocskai István Művelődési Egyesület, a Zempléni Múzeum és a Városi Kulturális Központ által szervezett konferencián Harangod, Taktaköz és Szerencs történelmével, földrajzával, néprajzával, valamint ezek forrásaival ismerkedhettek meg az érdeklődők. A zsúfolásig megtelt teremben Várhelyi Gyula, a Szerencsi Kulturális Központ igazgatója mondott köszöntőt, majd dr. Petercsák Tivadar, a Heves megyei múzeumok igazgatója bevezetőjében hangsúlyozta a honismeret fontosságát, hiszen ez lehet az alapja az itt élők identitásának. Hőgye István, a Sátoraljaújhelyi Levéltár igazgatója elmondta, hogy területünk gazdag múlttal rendelkezik és nagy szerepe volt nemzeti történelmünk formálásában. Felhívta a jelenlévő fiatalok figyelmét a még feldolgozatlan területekre, áttekintette a rendelkezésre álló forrásokat. Csorba Csaba a hegyaljai várakról adott rövid áttekintést, kiemelte, hogy hosszú idő óta most nyílt lehetőség a környék összes várának bejárására és felmérésére. Petercsák Tivadar a délelőtti ülés elnöke megköszönte a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola történelem és földrajz tanszékének itt végzett munkáját, valamint Frisnyák Sándornak a történeti földrajz terén végzett kutatásait. A hivatásos kutatók feldolgozásain túl jeles munkák születtek a terület honismereti munkásainak tollából is. Az egész napos elfoglaltságot jelentő előadássorozat meggyőzte a hallgatóságot arról, hogy széles körű feltáró munka folyik a térségünkben, s reméljük erről rendszeresen képet kaphatunk a mostanihoz hasonló sikerű számadáson, sikerű számadáson. Felajánlókat várnak Pályáznának, la... Szerencsi tűzoltók, tekintettel gépkocsiállományuk elavult voltára, pályázatokat szándékoznak benyújtani új gépkocsik beszerzésére. A pályázat feltételei közt szerepel, hogy ha a járművek árának harminc százalékát az önkormányzatok, cégek összeadnák, akkor a fennmaradó nagyobb hányadot, tehát az ár hetven százalékát a Belügyminisztérium biztosítaná. Az erre a célra adott összegeket a felajánlók adójukból leírhatják (ehhez a tűzoltóság igazolást ad). Csak megjegyezzük, hogy Tiszaújvárosban és Mezőkövesden a kívánt összegnek mintegy húsz százaléka már összejött . . . ÁRA: 15 FORINT Rozsnyói köszöntés, szerencsieknek TISZTELT POLGÁROK! Nagy megtiszteltetés számomra, hogy Szerencs város lakosaihoz szólhatok ezen újság hasábjain. Rozsnyót és Szerencset testvérvárosi szerződés köti össze. Ez a szerződés egy néhány éves barátság után jött létre 1991. decemberében. A két város egy államhatár két oldalán fekszik, ennek ellenére igaz az, hogy mindig azt kell keresni, ami összeköt, nem azt, ami elválaszt. És mi az, ami ezt a két várost közel hozza egymáshoz? Az emberek mindennapi örömei, törekvései, bajai és természetesen a közös nyelv. Két város közeledése, barátsága emberi kapcsolatokon nyugszik. Most, mikor az óév találkozott az új évvel, többet gondolunk iismerőseinkre, szeretteinkre. Újra meg újra emlékezünk a közösen átélt kellemes pillanatokra. Szerencs szelíd szépsége, a város régi és modern utcái, új vagy újjáépített épületei, a hegyoldali borpincék sora — ez minden egy sajátos, de festői képben mutatkozik be az idelátogatónak. Az elmúlt év gazdag volt találkozásokban, sok új kapcsolat teremtődött városaink intézményei és lakosai közt. Remélem, az elkövetkező év még többet fog nyújtani mindkét félnek. Az új esztendőben Szerencs minden lakosának kívánok sok boldogságot, nyugalmat, de mindenekelőtt jó egészséget. Imrich Ondrésik Rozsnyó város polgármestere Alapkőletétel Az elmúlt év december 5-én, Szerencs egyik legnagyobb beruházásának alapkőletételére került sor. Az elkövetkezendő években a Bolyai János Általános Iskolában sportcsarnokot és az iskolát kiszolgáló egyéb épületeket hoznak tető alá. Az ünnepélyes alapkőletételnél a körzet országgyűlés képviselője Kupa Mihály betonozta körül azt a kőlapot, mely — jelképesen — az első építőköve a beruházásnak.