Szerencs - Szerencsi Hírek, 1996 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1996-01-01 / 1. szám

A FALUBÓL VÁROST KELLETT ÉPÍTENÜNK r r r ÁTGONDOLT ÉS TAKARÉKOS GAZDÁLKODÁSRA VAN SZÜKSÉG Beszélgetés Magda Gáborral, Szerencs város polgármesterével Magda Gábor Szerencs város első embere­ként kilencedik éve van hivatalában. A köz­­igazgatásban tanácselnökként kezdte, majd polgármester lett. Minden év tartogatott szá­mára kihívásokat, meglepetéseket, azonban 1995-ben előfordultak szinte kilátástalan helyzetek is. Az új év küszöbén úgy néz ki, hogy a gondokon sikerült úrrá lenni, bár úgy vélekedik: a neheze még hátra van... - Hogyan értékeli az 1994-es önkormányzati választások óta eltelt egy év munkáját? Milyen változások történtek a korábbi időszakhoz ké­pest a képviselőtestület és a település életében?­­ A választások után egy teljesen új, a települé­sen működő pártokat, a választók törekvéseit job­ban megjelenítő önkormányzat látott munkához. A testület hatékonyan dolgozott, ülései nem a po­litikai csatározások színterei voltak. A képviselők a pénzügyi és gazdasági lehetőségekből kiindul­va, felelősségteljesen hozták meg döntéseiket. Már az indulásnál az alapvető célokban egyetér­tésre jutottunk: a település legfontosabb érdeke az intézmények működtetése és a korábbi időben elkezdett beruházásoknak a befejezése. Ez utób­binak hangsúlyt adott az is, hogy a több mint tíz évvel ezelőtt városi rangot kapott Szerencs az inf­rastruktúrában, az oktatás és kultúra feltételeiben a megye többi, hasonló településéhez viszonyítva az elmaradottak közé tartozott. A korábbiakban a városokban alanyi jogon, szinte teljes mértékben állami beruházásként, központi forrásokból épí­tették meg a szennyvíz-, a telefon- és a gázháló­zatokat, avattak sportcsarnokokat és új iskolákat. Ezeket nekünk sokkal nehezebb gazdasági kö­rülmények között, a saját pénzeinket is biztosítva és különböző központi alapokból kiegészítve kell megteremtenünk. Tesszük ezt a mának és a jövő­nek azért, mert ez lehet az alapja annak, hogy az itt élők városi embernek érezhessék magukat és felkeltsük az érdeklődést a hazai és külföldi be­fektetők körében. Mindezek most áldozatokat is követelnek de meggyőződésem, hogy ha majd később, pár év távlatából értékelik a jelenkori tör­ténéseket, tevékenységünk nem fog elmarasztaló minősítést kapni. Gondokkal teli volt az 1995-ös év, de még nem vagyunk túl a nehézségeken. Bí­zom abban, hogy ha az 1996-os esztendő az or­szágban a gazdasági stabilizáció éve lesz, akkor ennek kedvező hatása érezhető lesz a városokban és falvakban is.­­ Nem vállalt erején felül a város, amikor szinte egy időben kezdett hozzá jelentős, sok pénzt igénylő fejlesztésekhez? - Minden beruházást csak akkor indítottunk el, amikor ezeket céltámogatásokkal is ösztönözték. Az iskola bővítése, a kollégium, a sportcsarnok ötszázmillió forintot igényelt, amely összegnek a felét állami támogatásból biztosították. A szenny­vízhálózat 1,2 milliárd forintba kerül, ebből 800 millió forint központi alapokból áll rendelkezés­re. A távbeszélőrendszer korszerűsítéséhez, a gázhálózat építéséhez is jelentős pénzhez juthat­tunk. Ha ezeket összeadjuk, akkor kiderül, hogy másfél milliárd forintot lehetett fejlesztési célokra fordítani, ezzel meglévő hátrányainkból lefaragni. Ha egy város vezetése a felkínált lehetőségeket visszautasítja és nem tudja előteremteni a megva­lósuláshoz szükséges saját tőkét bevételek vagy hitel formájában, akkor a település érdekeivel el­lentétesen cselekszik, konzerválja a korábbi elma­radott állapotokat. Egyszerűbb lenne - és talán so­kan el is hinnék nekünk -, ha az ország súlyos gazdasági helyzetére hivatkozva nem vállalnánk a többletterheket, csupán a jó elképzeléseket han­goztatva terveinkről beszélnénk. A négy év eltel­tével pedig elmondanánk, hogy bár még léte­zünk, de a pénztelenség miatt maradt minden a régiben. Szerencs történetében volt már erre több példa is és azt hiszem, ez az oka annak, hogy a ki­lencvenes évek második felében a korábbiaknál sokkal nehezebb körülmények között kell faluból várost építenünk. - Milyen okok vezettek ahhoz, hogy az 1995. év második felére eljutott a Város a fizetéskép­telenséghez? (Folytatás a 4. oldalon) A Bolyai János Általános Iskola udvar felöli bejárata. Erről a beruházásról is sokfélék a vélemények... 1996 elé Az 1896. évi május hó 11-én Szerencs Nagyközség Képviselőtestülete által rendezett díszgyű­lésen Paszlavszky Sándor szerencsi római katolikus lelkész nagyszabású felolvasással szerepelt. Előadásának címe: „Néhány vonás Szerencs város történetéből." Nevezett lelkész 1889 és 1900 között volt helybeli plébános. Az előadás nyomtatásban is megjelent Szerencsen 1896-ban „Si­mon József Könyvnyomtató Intézetéből" felirattal 22 nagyalakú oldalon. A millecentenárium évé­ben bizonyára nagyszabású és színvonalas ünnepségek, rendezvények sorakoznak majd városunk­ban is és jó, ha ezekre szívben, érzésben már előre készülünk. Hazánk katolikus templomaiban új­év napján a püspöki kar körlevelét olvastuk, amely ugyanilyen szándékkal harangozza be az esz­tendőt. Legyen ez a néhány sor is ilyen harangozó, figyelmeztető, hogy minden szerencsi polgár készüljön lelkében az 1100 év ünneplésére. Különleges szerencsének kell tartanunk, hogy a mi Szerencsünk ez alatt áll század alatt mind­ig Magyarország volt. Bizony, még 100 kilométert sem kell mennünk, hogy ugyanezt magyar lak­ta helységek már nem mondhatják el magukról. A jubileumi év egyik feladatát abban jelölhetnénk meg, hogy nemes, egyszerű öntudattal vállaljuk nemzeti mivoltunk valóságát, új divatú szóval önazonosságunkat (latin kifejezéssel: identitásunkat). Minden népnek, nemzetnek becsületbeli kö­telessége, hogy ismerje történelmét, múltját, ismerje és értékelje nagyjait, tartsa számon évszám szerint is eseményeit, sőt földrajzát is, nevezetes történelmi helyeit. A kereszténység két évezredes gyakorlata, hogy a hívek vallásos áhítattal keresik fel az úgyne­vezett szent helyeket. Elsősorban Jézus Krisztus szülőföldjét, a Szentföldet tartjuk ilyennek, de a római katolikusok ugyanilyen, vagy hasonló tisztelettel járják Róma templomait, a katakombákat, ahol apostolok, szentek, vértanúk emlékénél fejezik ki tiszteletüket, megbecsülésüket és merítenek lelkesedést a jelen feladatokhoz. A jubileumi esztendőben intézményesen és családosan akár egyé­ni elhatározással és szándékkal fel kell frissíteni a történelmi ismereteinket, természetesen elsősor­ban a magyar történelmet és ehhez segít, ha felkeressük és látogatjuk hazánk történelmi helyeit. Javasolnánk iskoláknak, utazási irodáknak a történelmi nevezetességű helyekre tanulmányi kirán­dulások szervezését. Ne szégyelljük zarándoklatnak, szent célú utazásnak tekinteni az ilyen uta­kat, hiszen a hazaszeretet, az ősök tisztelete a szülői tisztelet következménye, természetes és már ezért is, meg tételesen is isteni parancs. Juttassuk el javaslatainkat az újságok, műsorok szerkesz­tőinek, hogy ilyen szellemben szervezzenek sorozatokat, akár a jól hangzó vagy hasonló jelszavak­kal: Ismerd meg hazádat! Magyar táj magyar ecsettel! Néprajzi kincseink. Történelmünk zené­ben, színművekben stb. Szerencsés helyzetben vagyunk. A szerencsi vár méltó keretet adhat ün­nepi rendezvényeknek, de az is szerencsénk, hogy könnyen megközelíthető nevezetes helyek van­nak környékünkön: Monok, Bodrogkeresztúr, Sárospatak, de elérhető Sajólád, Ónod, Muhi, Diós­győr, Eger és a közelebbi várak maradványai. A kedvelt olvasmány hőse, a Kis Herceg mondja valahol: „Ünneplőbe öltöztetem a szívemet." Az ünnepléshez mindenekelőtt ez kell: ünnepelni akaró szív. Ez a belső érzés, nemes igyekezet megóv attól, hogy bármely más nemzetnél különbnek tartsuk magunkat, de alábbvalónak se. Bi­zonyságául szeretettel hívjunk szomszédos országokból vendégeket, hogy megosszuk örömünket másokkal is! A jubileumi esztendőre, 1100 éves magyar hazánkra kedves himnuszunk imádságos fohászával kérem a jóváhagyást: Isten, áldd meg a magyart! Tóth László plébános SUZUKI SZERENCSRŐL A Szerencsi Autó Kft. a korábban állami, majd tanácsi tulajdonú vállalatból 1992-ben jött létre. A priva­tizáció akkori gyakorlata szerint a társaságban több mint 90%-os részesedéssel rendelkező Állami Va­gyonügynökség saját tulajdoni hányadát pályázat útján eladásra kínálta fel, melyet 1993 márciusában a dolgozókból álló 13 fős csoport vásárolt meg. így lettek a korábbi alkalmazottak a Kft. többségi tulajdo­nosai. Plávenszky József ügyvezető igazgatóval készült interjúnkat a 7. oldalon olvashatják.

Next