Szerencs - Szerencsi Hírek, 2006 (21. évfolyam, 1-21. szám)

2006-01-14 / 1. szám

XXI. évfolyam 1. szám 2006. január 14. Ára: 140 forint KÖZÉLETI LAP • MEGJELENIK KÉTHETENTE SZERENCSEN ÉS KÖRNYÉKÉN A VÁROS FEJLESZTÉSÉNEK ÚJ SZAKASZA KEZDŐDIK Az idei esztendő első napjai­ban újévköszöntő fogadáson lát­ta vendégül Szerencs polgár­­mestere a városban működő cé­gek vezetőit, kis- és középvál­lalkozóit, az önkormányzat ki­tüntetettjeit, az intézmények, egyházak, társadalmi és civil szervezetek képviselőit. A már hagyományos január 6-ai prog­ramon Rónavölgyi Endréné tá­jékoztatta az alkalomra össze­gyűlt közel kétszázötven meg­hívottat a település fejlesztésé­ben elért eredményekről és az idei év feladatairól. A program nyitásaként a Scholtz Je­nő Alapfokú Zeneoktatási Intézmény növendékei hangszeres játéka szóra­koztatta a jelenlévőket, majd a pol­gármester lépett a mikrofonhoz. Ró­navölgyi Endréné kiemelte, hogy a csa­ládokhoz hasonlóan az új évfordulója egy település életében is jó alkalom a visszatekintésre és az elkövetkező időszak céljainak meghatározására. Szerencs életében a 2005-ös eszten­dő eredményes és sikeres volt. Több mint másfél milliárd forint értékű be­ruházás valósult meg a településen, amelyek pénzügyi hátterét nyolcvan százalékban európai uniós és hazai pályázati forrásokból sikerült előte­remteni. A megvalósított fejlesztések a lakosság életkörülményeinek a ja­vítását szolgálták. Gazdagodott a vá­ros szellemi élete, a különböző ren­dezvényeken több ezer érdeklődő vett rész. Kiemelkedő jelentőségű volt a szerencsi országgyűlés négyszázadik évfordulója tiszteletére szervezett programsorozat, amellyel méltó em­léket állítottak a jubileumnak.­­ Az idei esztendővel új szaka­szához érkezett Szerencs építése - emelte ki a polgármester. - A jö­vőben egy-egy épület létrehozása vagy felújítása helyett településré­szek rekonstrukciójában kell gon­dolkodni. A cél az, hogy méltó kör­nyezetet és megélhetési lehetőséget biztosítson a város az embereknek. Ennek jegyében az önkormányzat elkezdte a közterhek csökkentését: az idén első alkalommal nem emel­ték a víz-, csatorna- és szemétdíja­kat. A hetven éven felülieknek nem kell fizetniük a hulladék elszállítá­sáért és a nehéz anyagi körülmé­nyek között élőkkel együtt mente­sülnek a kommunális adó megfi­zetése alól is. (Folytatás az 5. oldalon.) További fotók: www.szerencsihirek.hu/galeria/galeria/ A fogadáson elhangzott: fontos, hogy a helyi vállalkozások megerősödjenek, mert ez a település gya­rapodását is jelenti. BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT, SZERENCS Szerencs életében első al­kalommal rendezte meg a te­lepülés önkormányzata, vala­mint a Városi Kulturális Köz­pont és Könyvtár azt az óév­búcsúztató, újévköszöntő programot, melyre több száz helybéli és a városban ün­neplő érdeklődő volt kíváncsi 2005 szilveszterén. A Geisenheim térre már jóval éj­fél előtt is hangos zene csalogatta az érdeklődőket és az éjféli gong előtt néhány perccel Rónavölgyi Endréné lépett a tér közepén felál­lított emelvényre. A polgármester né­hány szóban ismertette a település elmúlt években elért sikereit, fejlő­dését, majd az újév küszöbén kie­melte: azt kívánom, hogy Szerencs őrizze meg értékeit, a település be­csülje meg az itt élő embereket és azt, hogy együtt építsük tovább vá­rosunkat! A köszöntő után a magyar himnusz jelezte az éjfél elérkezését és a 2006-os év beköszöntét. Az új esz­tendő eljövetele a téren ünneplők szá­mára a hangosan pukkanó pezsgős üvegek, szilveszteri dudák és a ha­talmas tűzijáték közepette vált iga­zán emlékezetessé. További fotók: www.szerencsihirek.hu/galeria/galeria/ Az újévköszöntő tűzijáték óriási látványosságot jelentett. HEGYALJA KULTÚRÁJÁNAK SZOLGÁLATÁBAN A zempléni tájegység kultúrájának ápolására, valamint az irodalom és a képzőművészet valamely ágában te­hetséges helyi amatőr alkotók össze­fogására létrehozott Hegyaljai Alkotók Társulása a múlt év decemberében ün­nepelte megalapításának tizedik év­fordulóját. A jubileum alkalmából a ci­vil szervezet elnökével, Gaál Ernővel (fotónkon) beszélgettünk, akit Róna­völgyi Endréné polgármester, vala­mint a Városi Kulturális Központ és Könyvtár díjjal jutalmazott kiemelke­dő művészeti tevékenységéért. - Milyen indíttatásra kezdett el iro­dalommal foglalkozni? - A verselés már gyermekkorom óta érdekelt. Bizonyára az is fogékonnyá tett az irodalomra, hogy édesapám még kapálás közben is Petőfi és Arany költeményeit szavalta. A Sárospataki Kollégium hirdetőfalára már középis­kolás koromban kikerült pár írásom, és az iskolarádióban is mondtam verse­ket. Egy iskolai pályázaton azonban ku­darcot vallottam: nem értem el helye­zést, sőt még a helyesírásomat is kriti­zálták. E rossz élmény hatására eltá­volodtam az irodalomtól. Ehhez az is hozzájárult, hogy a Tessedik Sámuel Fel­sőfokú Technikumban már nem volt ilyen tantárgy, és a pályám is másfelé terelte az életem. Tanulmányaim vé­geztével a kálkápolnai termelőszövet­kezetben helyezkedtem el. Időközben bekapcsolódtam az eszperantó-moz­galomba és azon a nyelven írtam pél­dául köszöntőket. Tíz éven keresztül a mezőgazdaságban dolgoztam, majd visszatértem Borsod-Abaúj-Zemplénbe. Később Sárospatakról Szerencsre köl­töztem a szüleimmel, és a rendőrségen nyomozóként dolgoztam. Rengeteg ér­dekes esettel és egyéniséggel találkoz­tam, érdekelni kezdett a bűnözők sor­sa. Volt egy rab, aki a beszélgetéseink során teljesen megnyílt előttem, és magnóra mondta szinte az egész éle­tét. Az elhangzott „hőstettekről" cikk­sorozatot indítottam az Elriasztó című megyei rendőrségi lapban. Közben a cu­korgyári üzemi újságban is jelentek meg írásaim. Ezek a mozzanatok ébresztet­tek rá, hogy van tehetségem a prózá­hoz. - Hogyan került kapcsolatba a Hegy­aljai Alkotók Társulásával? - 1995-ben a húgom hívta fel a fi­gyelmemet arra, hogy megalakult Hegyalján egy irodalmi társulás, amely­be írókat, költőket, képzőművészeket várnak. Többszöri invitálásra áprilisban én is tagja lettem a H.A.T. -nak. Befo­gadtak maguk közé az írók, méltá­nyolták a szerzeményeimet. A belé­pésem évében már antológiában is sze­repeltem. Igaz, egy darabig még csak prózákat írtam, de azok sikere miatt a költőtársaim - különösen Maklári-Bó­­di István - versfaragásra is biztattak. 1998-ban kezdtem akrosztichonokat ír­ni, azaz olyan verseket, amely sorai­nak első betűje értelmes szót alkot. So­káig ragaszkodtam ehhez a formához, mert tartottam a teljes verselési sza­badságtól. A 2001-es év könyvnapon már saját kötetem jelent meg mintegy negyven verssel, Határkő címmel. Ez­zel egy időben egészségügyi okok mi­att huszonöt év szolgálat után lesze­reltem a rendőrségtől. A munkaviszo­nyom utolsó hat évében a Miskolci Ren­dészeti Szakközépiskolában tanítot­tam. Nyugdíjazásom után több idő ju­tott az irodalomra. A társulásba való belépésemkor kikötöttem, hogy nem töltök be vezetői funkciót, mert amíg az iskolában dolgoztam, nem tudtam vállalni azt a felelősséget és elfoglalt­ságot, ami az irodalmi élet szervezé­sével jár. Azonban egy gyűlés alkal­mával a tagság megszavazott alel­nök­nek. Ettől kezdve részt vettem az an­tológiák szerkesztésében és a rendez­vények szervezésében is. (Folytatás az 5. oldalon.)

Next