Szerencs - Szerencsi Hírek, 2011 (26. évfolyam, 1-21. szám)
2011-04-22 / 7. szám
kozpg^. XXVI. évfolyam 7. szám /& 201 ^április 22. Ára: 150 forint /£? __ 7-\ ISMÉT TALÁLKOZTAK A SZERENCSRŐL ELSZÁRMAZOTTAK Rendhagyó módon nem az ősszel, hanem április 16-án találkoztak egymással mindazok, akik egykor a városban élték mindennapjaikat. A középiskolai kollégiumban tartott rendezvényen Koncz Ferenc polgármester köszöntötte a megjelenteket, majd elmondta: a fél évvel ezelőtti helyhatósági választás a település irányításában is változást hozott. A polgármester beszédében kitért a képviselő-testület összetételére és munkájára is. A település nehéz helyzetét megemlítve hangsúlyozta, hogy csakis a munkahelyteremtés hozhat felemelkedést a városban élők számára. - Kivérzett országot vett át a kormány az előző politikai vezetéstől és városunkban sem fényesebb a helyzet - hangsúlyozta a polgármester. - Nehéz a kilábalás, ugyanakkor mindent megteszünk a jobb körülmények kialakításáért. Nagy kihívások előtt állunk, de elvállaltuk a feladatot, és azt maradéktalanul teljesítjük. Mindenki tudja, hogy a cukorgyár bezárása iszonyú érvágás volt Szerencs életében, az elhelyezkedési lehetőségek nagyon korlátozottak, és ez magával húzhatja az elvándorlást, városunk létszámának csökkenését. Keressük a megoldást. Előrehaladott állapotban vannak a tárgyalások egy szigetelőanyagot gyártó céggel, amely ha beindul, visszaadhatja azokat a munkahelyeket, amiket a cukorgyárral veszítettünk - mondta Koncz Ferenc, majd kitért az idegenforgalmi lehetőségekre is. Beszámolt a folyamatban lévő fejlesztésekről, a vár épületében kialakítandó szállodáról, a templomok felújításáról, a régészeti feltárásról, amely ugyancsak jó lehetőség a turisztika szempontjából. A találkozóra érkezett elszármazottak a későbbiek során rövid sétát tettek a városban, majd ellátogattak a VI. Szerencsi Pálinka- és Bormustrára. A találkozón többen megjegyezték, hogy bár „képben vannak" Szerencs mindennapjait illetően, mégis sok új dologgal szembesülnek akkor, amikor személyesen győződnek meg az éppen aktuális helyzetről. SIL A találkozónak idén a középiskolai kollégium adott helyet. HU ISSN 1216-3066 KÖZÉLETI LAP • MEGJELENIK KÉTHETENTE SZERENCSEN ÉS KÖRNYÉKÉN rrrrrrr RÉGI JÁTÉKOK GYŰJTŐJE Ismét látogatható a régi játékok kiállítása Szerencsen, azonban ezúttal nem a Rákóczi-vár, hanem a Világörökségi Kapuzat fogadóépülete ad helyet a két évig dobozokban tárolt, értékes gyűjteménynek. Különleges szenvedélyéről a gyermekkori játéktárgyakat nagy becsben tartó Juhász Attila (fotónkon) nyilatkozott lapunknak. -A játékok iránti érdeklődésem egyrészt családi indíttatás, hiszen immár 45 éve működik a játékboltunk Szerencsen. A történet másik része körülbelül öt éve kezdődött, amikor édesanyám házának padlásán rátaláltam egy régi játékra, amit megmutattam a kisfiamnak: nézd, mi ilyennel játszottunk régen! Akkor jött az ötlet, hogy ezeket össze kellene gyűjteni, mielőtt az idő felemészti az emlékeket. Másnap már a testvéremmel is arról nosztalgiáztunk, hogy milyen játékokat árultunk az évek során az üzletben. Volt egy raktárunk, ahol a leselejtezett darabokat úgy 30 évig rakosgattuk, majd amikor 1992-ben átépítettük az üzletet, már nem tudtuk hova rakni a holmikat, ezért egy konténerben elszállítottuk. Gyakorlatilag mindet kidobtuk, pedig most nagyon jól jönne a gyűjteményhez, hiszen minden az eredeti csomagolásában volt - mesélte Juhász Attila. - Bizonyára sok ismeretet szereztél időközben a hazai játékiparról is. - A legnagyobb játékgyártó anno a Magyar Lemezárugyár volt, ezen kívül volt egy debreceni és egy szegedi cég, meg néhány családi vállalkozás, amelyek a trafikok számára készítették műanyag fröccsöntött termékeiket. Napjainkra a magyar játékgyártás mondhatni „eltűnt", már csak néhány manufaktúra foglalkozik vele. Kuriózum számba megy tehát az efféle magángyűjtemény, alig néhány van belőle az országban. - Hogyan gyarapodott kiállítási anyaggá a gyűjtemény? - Először a barátokat, ismerősöket kerestem meg, hogy megvannak-e még a régi játékszereik, sokan örömmel segítettek. Ahogy gyűltek a tárgyak, úgy jutottak eszembe újabb és újabb ötletek. Édesanyám - akire sokan a játékboltos Ica néniként emlékeznek-is segített felidézni, hogy miket árultunk régen, emellett katalógusok alapján is próbáltam egyes darabokat beszerezni. Elmentem régiségvásárokba, az interneten is számos ritkaságra bukkantam, és már jó ideje a kereskedésünk kirakatába is kiírtam: régi játékokat vásárolok! Vannak olyan gyűjtők, akiket csak bizonyos típusok érdekelnek, én azonban mindenféle játékot szívesen fogadok-emelte ki Juhász Attila. - Próbálom megmenteni a régi darabokat, egyrészt mert nagyon jól néznek ki, visszaadják az adott kort, másrészt azt vettem észre, hogy minden egyes tárgy kellemes élményeket idéz fel bennem. Amikor ránézek, azonnal eszembe jutnak az elmosódott gyerekkori emlékek. Édesanyám a mai napig örömmel támogatja ezt a szenvedélyemet. Amikor elmesélem neki, hogy éppen mit találtam, ő rávágja: az a játék 12 Ft 50 fillér volt annak idején, vagy hogy 48 darab volt belőle egy fadobozban. Ő nagy segítség nekem. Fontos megemlítenem Gönczi Andrásnét is, aki bámulatos ügyességgel varr a korabeli stílusnak megfelelő ruhákat a gyűjteménybe kerülő babákra. A Rákóczivárban két évig, 2007 és 2009 között voltak kiállítva a játékaim. Az oda betérőktől is kaptam egy-egy szép darabot. Idővel kategorizáltam és felújítottam a régi dolgokat. A távirányítású autók például egytől-egyig működnek, a bátyámmal javítgattuk meg őket. - Melyek a legkülönlegesebbnek számító játékok? - A gyűjtemény legrégebbi darabja egy kicsi vasaló és egy trombita. Beazonosításukat az is segítette, hogy szerepelnek egy 1902-es játékkatalógusban. Birtokunkban van egy játékvarrógép és egy babakocsi is, mindkettő 1938-ból való. Ezek a régiségek csak véletlenül kerültek hozzám, de én legfőképp a saját korosztályom játékait gyűjtöm a '60-as, '70-es évekből. Az '50-es évekből is van pár különleges tárgyam, amelyeknek a kialakítása és a nyelvezete nagyon érdekes. Ilyen például a Süssél-főzzél nevű társasjáték, ami tulajdonképpen a jegyrendszert népszerűsítette. (Folytatás a 2. oldalon.) „ARANYOS” DIÁKOLIMPIAI ÚSZÓK Hódmezővásárhelyen rendezték meg az Országos Úszó Diákolimpia döntőjét, amelyen a szerencsi ifjak a dobogó legfelső fokára állhattak. Az április első hétvégéjén megtartott versenyről a diákok edzője, Farmosi István adott beszámolót lapunknak. - Sportolóink sikeresen túljutottak a körzeti és megyei versenyeken, ám az országos tornán elért legjobb eredményre én sem számítottam. Az időeredmények alapján dobogós helyezést vártam a négy legénytől, de nem gondoltam, hogy a küzdeni akarás a legjobbat hozza ki a csapatból. Kovács Kristóf, Laczkó Balázs, Szemén Gábor és Farmosi Zsombor huszárosat alakított, és nem panaszkodhat egyéni eredményével egyik tanítványom sem az olimpián résztvevők közül. Hozzáteszem, valamennyien a szerencsi uszodában tanultak meg úszni - büszkélkedett a tréner. - Sok gyermek érez magában késztetést a sport iránt, azután vagy megszereti, vagy sem. A lényeg az, hogy ha van elég kitartás, remekül együtt lehet dolgozni a fiatalokkal, persze, időnként nem árt egy kis noszogatás a szülők részéről sem. Öt év munkája van a diákolimpiai siker mögött. Az aranyérem megszerzése három tényezőnek köszönhető, ezek: a gyermek hozzáállása, a családi támogatás, valamint az edzői munka. Megjegyzem, nem mindig könnyű összhangban lennem a fiatalokkal, de ha az embernek sikerül elfogadtatnia velük, hogy van értelme a napi 5 kilométer leúszásának, akkor minden leegyszerűsödik. Igyekszem az edzéseket játékosabbá tenni, néha például vízilabdázást is csempészek a foglalkozásokba. Észre sem veszik, hogy ebben a formában sokkal többet úsznak, mint az a bizonyos öt kilométer. Összegezve a fentieket: rengeteget dolgoztunk, most a srácok is úgy látják, hogy volt értelme a munkának. Azt gondolom, ez a siker ösztönzést adhat másoknak is - fogalmazta meg tapasztalatait Farmosi István. SfL A diákolimpia szerencsi aranyérmesei.