Tab - Tabi Újság, 1995 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1995-01-01 / 1. szám
Takáts Gyula új verseskönyve A napokban jelent meg a tabi születésű Kossuth-díjas költő, Takáts Gyula új verseskötete, amely eddigi életművéből készült válogatás a költő összeállításában. A Szerkesztőség ezúton is gratulál a költőnek új könyve megjelenése alkalmából. Vers a magányból Fejem fölött egy faggyúszál, a zsírját égetem. Repkedő lángja úgy lobog, akár az életem. Ködös homályban élek itt egy horpadt domb ölén, s míg csillagok közt száll a vers, a gazban fekszem én. A völgyet árvíz lepte meg. Bedőlt a régi kút. Fénylik már minden ösvényünk, s e tájról nincs kiút. S míg ágyam szélén tespedek, és lábam lógatom, öregapámnak szelleme elvonul a falon. Ő is így élt itt egykoron! Ma mégis messze jár... Mögöttem az órainga, mint kivont kard, kaszál. Boldog új évet ... kíván minden kedves olvasójának az ötödik évfolyamába lépő Tabi Újság lapgazdája, szerkesztője és kiadója. E kis példányszámú helyi lap a jövőben is Tab város és vonzáskörzete lakóit szeretné szolgálni azáltal, hogy a hozzá eljutott információkat, a képviselő-testület rendeleteit, határozatait közli, valamint az utókor részére az eddig ismeretlen helytörténeti dolgozatokat, melyek a jövőben is segítik lokálpatriotizmusunkat, identitásunkat. Szívesen fogadjuk írni tudó és szerető polgártársaink közérdeklődésre számottartó írásait. Ez a havilap városunk polgárainak hathatós közreműködésével közvetíthet az utókornak olyan eseményeket, történéseket, melyek a mindennapi életünk részei, s ezeket a leendő kutatók a hivatalos dokumentumokban nem találhatják. Kialakult szokásaink szerint kívánjuk a boldog újesztendőt szóban, képeslapon, holott tudjuk, hogy anyagilag reménytelenebb, erkölcsileg feslettebb új esztendő következik a többség számára. Csak abban bízhatunk, hogy ez a kis nemzet, mely kegyetlenebb éveket is átvészelt, túléli a nem kívánt nehézségeket akkor is, ha egy-egy rövidebb időszakban el is feledkezik arról, hogy „más kárán tanul az okos”. Tengődik kulturális, szociális intézményrendszerünk, mely sem fennmaradni, sem összedőlni nem képes. Korunk ily helyzetben képtelen azon értékeket megtermelni, melyek kultúránk letéteményesei lehetnek. Ha vezetésünk nem képes biztonságos intézményrendszerünk megtartására, akkor morálisan még mélyebbre csúszunk, s ezeréves kultúránk az emlékezeté marad, mert jelenben esik ki az a lépcsőfok, melyen a civilizáció magasabb fokára léphetnénk. A tiszta lelkű nemzet megveti az álnokságot, mert csak a tiszta erkölcsű belső békében élőket fogadhatja el. Olyan időket élünk, amikor a gazdagodásért folyó harcban, az emberek többségének belső erkölcsi normái is felbomlottak, s a hatalom nem néz lelket. Nem képezhetné a társadalmi erkölcs alapját a változó, múlandó politikai hovatartozás. Az ember értékét csak a tettei, cselekedetei, képességei predesztinálhatják a társadalomban elfoglalt helyére, szerepére. Ha képtelenek vagyunk a tudás értékrendjét felállítani, akkor tovább dívik a paternalizmus, a „vak vezet világtalant”, s a kreatív emberek más nemzetek javára lesznek kénytelenek szolgálni képességeikkel. Nehéz gazdasági helyzetünkben is próbáljunk meg egymással békében élni, egymást elviselni, tiszteletben tartani akit lehet, s ha szükséges szigorúbb törvényekkel nevelni, mert a galádság további térnyerése nem lehet jövőnk záloga. Egy civilizált társadalomnak ki kell vetni magából a hazugokat, embertársaikat félrevezetőket, nekik ezáltal is rosszat akarókat ahhoz, hogy a jövőben igaz tartalma lehessen az egymásnak küldött újévi jókívánságoknak. - a szerkesztő -