Tab - Tabi Újság, 1997 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1997-01-01 / 1. szám

Boldog új évet... Karácsonyi ünnepekhez kapcsolód­va emberöltők óta kívánjuk a boldog újévet rokonainknak, ismerőseinknek, barátainknak anélkül, hogy valaha is számot vetettünk volna a fogalom tar­talmáról. A boldogság az erkölcsi tu­dat fogalma, az embernek azt az álla­potát jelöli, amely létfeltételeivel való legnagyobb belső elégedettségnek és értelmes voltának, emberi rendeltetése megvalósulásának felel meg. A boldogság az eszmény érzéki­emocionális formája, amely nem a sze­mélyiség törekvéseit, hanem a törek­vések beteljesülését jelenti. Az embert nem kímélő világunk­ban ugyan kik azok, akik múltunkat a realitás talaján állva szubjektivitás nél­kül bemutathatnák, jelenünket az el­lentmondásokból feloldanák, mert e torzult jelen nem adhat elfogadható, reális alapokra épülő perspektívát a je­len és a jövő nemzedékének. Polgár­társaink jelentős része esett depresszi­óba, de nincs aki járható utat mutatna számára a kilátástalanságból. Nevelésünk zátonyra futott, fiatal­jaink morálisan is megosztottak, mert jelentős részüknek nincs jövőképe, mert egyik napról a másikra élnek azon az elven, hogy miért, kiért dol­gozzanak, hisz lassan a társadalom pe­rifériájára kerülnek, s nem lesz tapasz­talatuk az erkölcsi gátról, magáról az emberi életről. Sajnálatos módon eb­ben a harácsoló tolongásban emberi életek mennek tönkre, családok esnek szét, s generációk között esetben szinte áthághatatlan szakadék tátong. Ebből adódóan sem lehet véletlen, hogy az élet védelme lassan olyan mélyre csú­szik, hogy a kátyúból történő kilábalás kilátástalannak tűnik. A tolerancia is oda jutott, hogy barátok, kollégák egy része örül a másik kárának, hisz a leg­fontosabb sorvadt el bennük a lelkiis­meret, az embertársak iránti tisztelet, s az elvárható szeretet. Hát ez lenne a magyar mentalitás jellemzője? Talán nem! Lehet különböző korokat megszé­píteni, visszatérését óhajtani, hisz az emberek csak a szépre, a számukra jó­ra szeretnek emlékezni, de mindezt a különböző társadalmi formációk ideo­­logizálhatják. A történelem folyamán mindig megvolt az adott társadalom boldogtalan rétege, s az is tény, hogy azon nem lehet segíteni, aki maga sem akarja. Nehéz megvigasztalni azt, ki­nek nincs hite a jóra, a szeretetre, em­bertársai iránti tiszteletre. A boldogság többnyire érzelmileg is kifejezett álla­pot, a sorssal, körülményekkel való teljes elégedettség. A boldog új év szelekciós megva­lósulása mellett mindnyájunknak le­gyen hite az emberben, lelki ereje a szeretetre, hisz az emberek többségét pár órányi boldogság is kárpótolhatja a szenvedésért. BOLEVÁCZ JÓZSEF TAKÁTS GYULA Láthatatlan műhelyekben, melyeknek fény az oszlopuk ikrás ezüstben fürdenek a tarkaszárnyú kakaduk. S midőn a hőség megreked a száraz, mandulák bogán, villogva szöknek ők elő, mint kék delej a szürke fán. A füst leszáll a tó felé és biztos rend­szerint lapul és gyűlni kezdnek a jelek. A rét is lassan elfakul. Vihar előtt A vár lilára vál. Csipkés fokán a gályák tánca leng. A hőség ingd áramán az­ erdő kígyózva kereng. És sorra hangot váltanak a tornyok ércvirágai. A láthatatlan szellemek varázsát szinte hallani. A földműves sietni kezd. Halász, a vízről partra köt. Tűzszárnyú angyal válogat a felhő-tölgyesek között. A lába kagylókon ropog a nádak érett zátonyán. Kékcsőrű szárnyasok hada süvöltve zeng a mandulán.

Next