Tab - Tabi Újság, 2002 (12. évfolyam, 1-12. szám)

2002-01-01 / 1. szám

r TAB és környékének közérdekű havilapja XII. évfolyam 1. szám Születésnapján köszöntjük költőnket (Takáts Gyula 91 esztendős) Takáts Gyula Baumgarten-, József Attila - és Kossuth-díjas költő, városunk első díszpolgára 1911. február 4-én született Tabon. Ebből az alkalomból köszöntjük most a szülőföld szeretetével és megbecsülésével, kívánva további jó egészséget és alkotómunkát. A Kaposváron élő költő mindig szeretettel, vonzódással emlékezett és emlékezik meg szülőfalujáról, s ha teheti, szívesen ellátogat hozzánk. Erre készül az idei tavaszon is. Szülőföldjéhez való kötődésének tükreként adjuk most közre egy lírai vallomásának részletét. Takáts Gyula: AZ ÉN TABOM Az idő nemcsak a földrajzi értelemben vett tájat rajzolja, írja át, de a ráépült emberi megnyi­latkozásokat is. A fizikaiakat és szellemieket egyaránt. A családot, a családok környezetét és tűzhelyeit. Az utakat, utcákat és a rájuk zsúfolt kis világot, s bútorok és eszközök kézhez simult sokaságát, így aztán a változóan maradandó földtani keretben új stílusú kép jelenik meg. Új színek és vonalak, szerkezet a valóban s az emlékek félig élő tájaiban. Egy tárgyias líra alakul, mely kicsit alkotójának nemcsak tükre, de kifejező szava is, így közeledtem szülőfalum felé. Ilyen érzésekkel léptem be a múlt­jelenbe. A házba is, szülő­házamba, melyet az új stílus 1974-ben lebontott. A hajdani házba, a mai Fő utcán, melynek neve ma Kossuth Lajos utca. Nincs már és mégis van, mert emléke oly mély és érdekes, hogy ha nem szólnék róla, biztos alig érthető lenne a ma és a már itt teremtő ember is. Az eszköz és szóteremtő emberben élő “homo ludens” erre az időjátékra odafigyel. Szívesen játszik el a felkísértő képsorokkal. Azzal a filmmel, melynek kockáiból az én Tabomat pergetem az olvasó elé, mert nem mese, de kegyetlen és szép valóság a mában az elmúlt. De az a régi­­ mai község? -Igen, az sokkal összetettebb valóságokkal kísért és jelentkezik és üzen. Furcsa levéltári és statisztikai adatokkal bizonyít... Darabjai már mint elszállt, vagy mint repedezett bálványok kísér­tenek.­­Például egy kút... Itt előt­tem most, a régi Ignác utcában a Hőlyeg-hegy alatt... Két méter mély, ha van... Két méterből a tükör?.. De ugyanazt a hegyet ugyanazon a szinten csapolja meg, amely az életet adta évszázadokon át az Ignác utcából lett Kisfaludy utca hajdan volt és mai lakóinak is. És nekünk is, ha innánk belőle. De vödör helyett egy lavór féle lóg most a láncán... Groteszk kép a vizén! De körülötte itt vonul az átszépült házsor és fölötte, fölöttük és fölöttünk ott emelkedik a monumentális lát­vány, a széles kúpú Pzőlyeg hegy tömbje. Szerpentinnel övezett hegy Tolna, Szekszárd felé. Ránéz a múltra és jelenre, és biztos ő tud a legtöbbet szülőfalumról. Lehet, hogy átszól a Csibe-hegynek is. Néha szót váltanak az Árok, azaz az Ignác és Fő utca között szaladó Kis- Koppány patak fölött, melyen saját hidunk volt, hogy a Fő utcából átjöhessünk ide. Ma is megvan a patak fölött a híd. Hogy ott-e, a régi helyén, nem tudom, de átmegyek rajta, föl a Mernye-Mocsolád-Karád-T­ab- Siófok dallamát zengető töltésre, hogy lássam, ha más is, azt a berket, rétet, kertet, amely a lebontott ház és a Hőlyeg, a Hideg oldal, avagy Gyárhegy között terült és terül el. Fürjeket, vadkacsát, halat, a ka­landot és a szabadságot ragyogta ez a völgyi táj nekem, a nyári kisdiáknak, aki a szünidő egy részét éveken át itt játszottam át. Ezen a szilfa, fűzfaligetes réten és gyü­mölcsfás hegyen. Állok a sínpá­lyán, körülöttem a valóság és emlékek sora. A bazalt zúzalék egyik oldalán, előttem a völgy, a régi és hosszában vele együtt vonul a hajdani és mai Tab. A régi, a maga erejéből fölnőtt külső­somogyi járási székhely és a mai, a nem falu, de városiasodó település. Azt a meggyet eszem már, amelyet valamikor öregapám bő-

Next