Tab - Tabi Újság, 2017 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2017-08-01 / 8. szám
EZER ÉVES ÁLLAMISÁGUNK ÜNNEPI BESZÉD Rendkívüli pillanat életünkben az ünnep, ha tudunk ünnepelni, ha méltóak vagyunk arra, hogy tisztelettel és becsülettel emlékezzünk elődeinkre ma augusztus 20-án. Amikor 5 éve felkért a polgármester úr ilyenkor augusztus 20-a előtt ünnepi beszéd megtartására, akkor rövid történeti áttekintést tettem Szent István örökségéről, államiságunk 1000 évéről. Ma viszont gondolataimat szeretném Önökkel megosztani az ünnep kapcsán. De mit is ünneplünk a mai napon? Ha ma megkérdeznénk az utcán az embereket erre a kérdésre számtalan válasz érkezne. Van aki hebegne- habogna, de biztos elhangzana az új kenyér, István király, az alkotmány... Ez is jelzi, hogy az elmúlt szocialista rendszer mit hagyott ránk a mai napig. Nem tudjuk kit és mit ünneplünk, mert az elmúlt rendszerben tudatosan rombolták le a több évszázados hagyományainkat, így lett a keresztelőből névadó, Jézus születésének áhítatából fenyőünnep, Mikulásból Télapó és a mai államalapítási ünnepből a szocialista alkotmány ünnepe. A mai napon tehát államalapításunkat, az ezeréves magyar államiságot ünnepeljük, azt, hogy itt vagyunk, itt élünk ezer éve a Kárpát - medencében. Azt, hogy István király erős magyar államot szervezett, keresztény nemzetté tette a magyarságot, szilárd erkölcsi alapokra épített jelent és jövőt. Ezért augusztus 20-a Szent István király ünnepe is. Általában elfogadott vélemény, hogy ő a legnagyobb magyar király történelmünkben. De miben is áll István nagysága? Hadd válaszoljam meg saját kérdésemet egy Szabó Magda idézettel: „ te vagy legendáink legnagyobbika, István, szent király, aki megnyitottad előttünk az élet kapuját. Amit te tettél, valóban az ég csodája volt, hitet adtál és jövendőt... „ Szent István királyunk az állandóságot, a magyar nemzet és közösségünk örök összetartozását, fennmaradását hirdeti. Amikor fejünket felemelve ránézünk szobrára egy tekintélyt parancsoló uralkodó képe rajzolódik ki, akinek tetteiből és művéből az látszik, hogy hazáját és népét nagyon szerető ember volt, aki szilárd hitével, eltökélt szándékával és kitartó munkájával egy nemzetből valódi államot szervezett. Nem volt egyedül, hiszen ezt a munkát ősei kezdték meg. Apja Géza munkája kijelölte számára az örökséget és a feladatot, de ehhez a hatalmas munkához neki kellett felnőnie és valódi királlyá válnia. Vajkból István lett, a nomád népből pedig keresztény ország. Nem magáért tette, hanem értünk magyarokért. Ma már tudjuk, mert vitathatatlan, ha a király és nemzete szándékai nem egyeztek volna, a hatalmas mű, mely mind a mai napig fennmaradt, a király halálával az enyészeté lett volna. Nem így történt, hiszen utódai - akik nem is a szent ország építő ágából eredtek - mindent elkövettek , hogy az örökséget, melyet István király hagyott, tovább építsék és kiteljesítsék. Elmondhatjuk kiváló munkát végeztek. Szent István nagysága azonban nem emberi tetteiben rejlik, hanem abban, hogy Magyarországot a testi szellem -