Táborfalva - Táborfalvai Mozaik, 2022 (30. évfolyam, 1-12. szám)
2022-08-01 / 8. szám
Irány a sereg! MIT KÉPVISELÜNK? A valaha létezett összes hadakozó nép nemzeti büszkeségének egyik legfontosabb pillére saját katonai múltja. A társadalmakat a háborúk kényszerítik a legnagyobb erőfeszítésekre, az abban mutatott eredmények megfellebbezhetetlenül tükrözik a hadviselők bátorságát, elszántságát, erejét, kitartását. Nyilvánvalóan ez a befolyás azoknál a népeknél jelentkezik legerősebben, melyek történelme permanens háborúk sora. Ennél fogva Magyarországon a vitézi múlt megbecsülésének és a katonahősök mély tiszteletének a legtermészetesebbnek kell lennie, hiszen nemzetünk történelme a csatatereken íródott. A magyar hadtörténelem több mint ezer éves múltra tekint vissza, régebbi, mint az államiság. Ennek során számtalan csatát vívtunk tengernyi vért áldozva, hosszú történelmünk során nemzetünk sorsa többször függött a Hazáért fegyvert fogó férfiak vitézségétől. A katonai szolgálatot vállalók olyan dicsőséges elődök nyomába lépnek, mint a honfoglalás és a kalandozások lovashadseregeinek harcosai, a Szent István birodalmát oltalmazó középkori lovagok, a hódító iszlámmal szembeszálló végvári vitézek, sorozatos szabadságharcaink mindenre elszánt harcosai, és a Habsburg-dinasztiáért vérüket ontó, akkor Európa-hírű, mára méltatlanul elfelejtett magyar katonák, és a két világháborút végigküzdő frontharcosok, akik esküjükhöz híven a végsőkig kitartottak, példát mutatva becsületből és kötelességtudatból. Még az igen dicsőséges múltból is kitűnik az 1848-49- es szabadságharc, ami a nemzeti emlékezetünk része lett. Nem ok nélkül. Egy, a jóformán semmiből támadt hadsereg, rosszul felszerelve, egy nála erősebb, önhitt, minden irányból támadó ellenséget vert meg. Óriási eredmény volt ez, kiindulási alapját a híres „Mit kíván a magyar nemzet?” 12 pontjából ötödikként megfogalmazott „Nemzeti őrsereg” kitétel jelentette. A honvédsereg ekkor kizárólag önkéntes alapon működött, nem volt semmilyen előfeltétele a jelentkezésnek. Ettől az időszaktól kezdve van országunkban „egységes honvédség”. Az évek előrehaladtával a haderő folyamatosan nőtt, különböző „alakulatok” megalakulásával. Az állandó harcokban edzett katonanemzetünket egész addigi története során az első világháború kényszerítette a legnagyobb áldozatra. A Magyar Királyság területéről besorozott 3.797.000 katona 98 gyalogezredbe, 11 tábori vadászzászlóaljba, 171 népfelkelő- és hadtápzászlóaljba, 18 lovasezredbe és 20 lovasosztályba, 39 tüzérezredbe és 16 tüzérosztályba, 27 műszaki zászlóaljba tagolva vett részt a háborúban, nem szólva a számos kisebb önálló kötelékben, valamint a cs. és kir. Légjáró csapatnál és a haditengerészetnél szolgáló magyar állampolgárokról, akik közül rengetegen elestek, megsebesültek vagy fogságba estek. 1919. június 9-én felállították a Magyar Királyi hadsereget, a magyar haderőt, melynek létszámát a trianoni szerződés 35.000 főben maximalizálta. A békeszerződés korlátai és a megcsonkított ország ipari háttere csak nagyon korlátozott fejlesztéseket tett lehetővé, amit a csak 1938-ban meghirdetett győri program keretében gyorsítottak fel, azonban az 1941-es hadba lépésig nem sikerült megfelelő modern haditechnikával és felszereléssel ellátni a hadsereget. A hadműveletek közvetlenül érintették a védtelen civil lakosságot, hatalmas pusztítást okozva annak soraiban. A második világháború utánra a honvédség létszáma alig 50 ezer főből állt. 1951. június 1-jétől a Magyar Honvédség a Magyar Néphadsereg névre hallgatott. 1990-től viseli újra az egykor Magyar Néphadsereg a Magyar Honvédség nevet. Ekkor újra megkezdődött a haderő átszervezése, mely során szem előtt tartották a NATO-hoz való csatlakozás vágyát (mely végül 1999. március 12-én be is következett). Ekkor a sorkatonai szolgálat időtartamát is lecsökkentették.1993. december 7-én fogadták el az új honvédelmi törvényt, mely az ország védelmét teljesen új alapra helyezte. Forrás: iranyasereg.hu iranyasereg.hu ÖNKÉNTES KATONAI SZOLGÁLAT N