Tiszaújváros - Tiszaújvárosi Krónika, 2007 (25. évfolyam, 1-52. szám)

2007-01-04 / 1. szám

^íP^íf(p^i Híífi(Pml jjjuj ■инмншннвж1ш1шмаашип1шманм1^ьг1;'''|'яж a as®»:жюжжi< seaaaзша‘задйдзь&ша:Нм<к^.^-:и>шшМ|ГаNo1>мМ| упщдуггш 2007. JANUÁR 4. TISZAÚJVÁROS HETILAPJA XXV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM Ülésezett az önkormányzat Díjemelések, költségvetési kiigazítás Az alpontokkal együtt több mint húsz napirendi pontot tárgyalt meg 2006. évi utolsó, december 22-én rendezett ülésén Tiszaújváros képviselő-testülete. A tanácskozási idő ennek ellenére viszonylag rövid volt, mindössze két órát vettek igénybe a döntések. Módosult több ren­delet, ennek nyomán januártól emelkedtek a távhőszolgáltatás, a helyi közlekedés, a közétkeztetés díjtételei, februártól emelkedik a gyer­mekétkeztetés díja is. A testület módosította 2006. évi pénzügyi tervét, mintegy félmilliárd forinttal csökkentve a költségvetési főösszeget. Módosult a lakásépítés és -vásárlás helyi pénzügyi támogatási rendsze­réről szóló rendelet is. Tisza Média A képviselő testület zárt üléssel kezdte érdemi munkáját. Az ezt kö­vető tájékoztatásban Koscsó Lajos polgármester közölte, a képviselő­­testület a Tisza Média Kft. ügyve­zetői igazgatója, Weisz György megbízását 2010. december 31-ig meghosszabbította. Megbízási dí­ját havi bruttó 400 ezer forintban állapította meg, továbbá személy­­gépkocsi- és mobiltelefon haszná­lat illeti meg az ügyvezetőt. A képviselő-testület a Tisza Média Kft. Felügyelő Bizottságá­ba delegált tagok közül Komló Sándorné megbízatását vissza­vonta, egyidejűleg az eddig vég­zett munkáját megköszönte. A megüresedő helyre a testület Makrányiné Tamási Tündét, a Pénzügyi és Gazdasági Iroda munkatársát választotta meg. A megbízás 2007. június 30-ig szól. Magasabb busztarifák A képviselő-testület egyhangú szavazással fogadta el a helyi autó­busz közlekedés legmagasabb ható­sági ármegállapításáról szóló rende­let módosítására, valamint az­ iskolák és tanintézetek által rendelt helyi kü­lönjáratok díjainak megállapítására vonatkozó javaslatot. Ennek értelmében január elsejétől átlagosan 13,9 százalékkal növeked­tek a helyijárati tarifák. A menetjegy­ért 120, az egyvonalas havi bérletért 2.300, az összvonalas havi bérletért 2.880, a tanuló- és nyugdíjas bérletért 1.010 forintot kell fizetni. A csaknem 14 százalékos emelés is csak úgy tartható, hogy az önkormányzat mintegy 4,6 millió forintos támoga­tást nyújt a veszteségek kompenzálá­sára. E támogatás híján 57 százalékos emelést kellett volna végrehajtani. Az önkormányzat 2007-ben is fi­nanszírozza a temetői, bevásárlói, valamint a tanintézmények korcso­lyaoktatási járatainak költségét. Erre a célra a Borsod Volán Zrt. 3.751 ezer forintot kap. (folytatás a 3. oldalon) Weisz Györgyöt négy évre bízták meg a Tisza Média Kft. vezetésével Kakasszótól harangszóig Karácsony után reggel a rádióban arról beszélgettek, vajon miért múlik el a meghittség, a szeretet, a béke az ünnep befejeztével. Miért van, hogy az egymásra való odafigyelés helyett ismét a tülekedés, az in­dulatok lesznek úrrá rajtunk, miért nem tudjuk megőrizni a hétköz­napokra is az ünnep varázsát. A tiszaújvárosi cserkészek valószínűleg nem hallották ezt a beszélgetést, hiszen épp a túrabakancsaikat csoma­golták a hátizsákba, siettek a vonathoz, hiszen egy csodálatos zemplé­ni falu, Füzér várta őket kristálytiszta levegőjével, mesés tájaival, csendjével, és meghódításra váró csúcsaival. A 1223. számú Tisza Cser­készcsapat tagjai nemcsak nyá­ron, hanem télen is nekivágnak a táborozás örömeinek és kihívása­inak, így volt ez idén (helyeseb­ben tavaly év végén) is. Kará­csony és szilveszter között, az önkormányzat támogatásának kö­szönhetően, négy gyönyörű napot töltöttek a cserkészek Füzéren. Ellátogattak a ma tájházként mű­ködő régi kis vályogházba, ahol a pitvaron és szerszámos helyisé­gen kívül mindössze egyetlen szoba szolgált hajdan tizenegy ember lakhelyéül. Megtekintették a két templomot is. Az esti misén megismerkedtek a falu papjával, aki - milyen kicsi a világ - kiscsé­­csi származású, így a közös isme­rősök után sem kellett sokáig ku­tatni. A füzéri vár ugyan ködbe burkolózott, mire a fiatalok „megostromolták” falait, érde­kességek viszont kiderültek. Itt őrizték csaknem egy évig a ma­gyar királyi koronát a kápolná­ban, 1526-27-ben. A kisebb túrák után követke­zett a Nagy-Milic meghódítása. A túra reggelére Holle anyó is ki­rázta dunyháit, így a kiadós hegyi sétát bokáig érő hóban kellett vé­gigküzdeni. A fáradságért, com­bokat és vádlikat próbáló hegy­taposásért, olykor nadrágféken megtett kilométerekért kárpótlást nyújtott a mesés, havas fenyves látványa. És persze az esti cser­kész-tábortűz akkor sem maradt el, ha a testek kicsit elpilledtek. Végülis a petróleumlámpa által szimbolizált tábortűz mellett ülve is lehetett játszani, népdalokat énekelni, történeteket mesélni, és nagyokat nevetni. Napjainkban egyre többet be­szélünk a fiatalok hasznos sza­badidő-eltöltési szokásairól, a személyiségfejlesztésről, a kö­zösségi élet tartalmassá tételéről. Keressük a szervezeti formát a fogalmakhoz. Pedig a szervezeti forma megvan. A cserkészek nem beszélnek fogalmakról, hanem csinálják, amiről mi beszélünk. A csoda tudja, miért nem irányul legalább akkora figyelem rájuk, mint amennyire ők odafigyelnek egymásra, és az őket körülvevő világra. Bízzunk benne, hogy Iván bácsi után Türk Balázs bá­csinak, és Jurászik Zsoltnak sike­rül még nagyon sokáig tovább­vinni a cserkészet hagyományait Tiszaújvárosban. Hogy mindig lesznek gyerekek és­­ fiatalok, akiknek öröm kakasszóra ébredni és harangszóra nyugovóra térni, akik megtöltik tartalommal a fo­galmainkat, és lesz segítő szán­dék is, amely hozzájárul, hogy tö­retlenül működhessen a cserkész­­csapat városunkban. Ehhez kívá­nunk mindnyájuknak cserkészkö­szöntéssel, jó munkát! T. E. Polgármesteri ajándék Nagy öröm érte a karácsonyi ünnepek előtt Rácz Balázs haj­léktalant. A városszerte csak „Aranycsipa" néven ismert férfi korábban súlyos sérülést, comb­nyaktörést szenvedett, ennek kö­vetkeztében szinte járóképtelen­né vált. Ezen a gondján segített Koscsó Lajos polgármester, aki magánadományként egy mozgás­­korlátozottak számára készült elektromos járművet ajándéko­zott Rácz Balázsnak. A megajándékozott lapunk közreműködését kérte, hogy nyil­vánosan is köszönetet mondhas­son az adományért, amely nagy segítséget jelent számára. Fotó: Fojtán László Boldog új évet kívánunk valamennyi olvasónknak! ! Ш A fotón látható „újévi almákat" az egyik kedves olvasónktól, Tihanyiné Némethi Piroskától kaptuk. Hit, remény, szeretet Háborút járt öregek mesélték: a frontvonalakon, a vérzivatarok poklában, amikor nap mint nap far­kasszemet kellett nézniük a halállal, egy idő után annyira egybefolytak a napok, hetek, hónapok, és annyira másodlagosság vált az idő múlása, hogy számukra mindegy volt, szerda van-e, vagy vasár­nap, 1942-öt írnak-e vagy már 1943-at Mostanság, amikor hál' Istennek (viszonylag) béke van, fontosságot, sőt túlontúl nagy fontosságot kap életünkben, az időnek ünnepekkel mért szaka­szolása. Különösen túldimenzionáljuk az esztendő fordulóját A vidámság, a jókedv, az öröm forgatagá­ban valamiféle misztériumot teremtünk az új eszten­dőnek. Úgy is mondhatnám, a csodavárás reményé­ben búcsúzunk el az óévtől, és mint valamiféle Mes­siást, úgy várjuk az újat És persze az újtól a jobbat, a szebbet, a boldogítóbbat Holott igazából nem is történik csoda. Az idő ugyanúgy teszi a dolgát, mint előtte bármikor, s egy­általán nem foglalkozik vele, hogy most a megszo­kottnál is kitüntetőbb figyelmet kap az emberektől. Az idő az érzelmekre érzéketlen. Az idő se nem jó, se nem rossz, az idő csupán múlik, megállás nélkül őröl, akár egy malom. S más sem változik csoda módjára! A város ház­falai éppoly szürkék, mint az elmúlt esztendőben, a graffitik nem tűnt el róluk. Szóval, minden ugyan­olyan, mint az óévben volt. A csoda nem szilveszterkor jön, és nem is újévkor, és nem is hirtelen. Mi több, egy év is kevés hozzá. A csoda, a várt csoda lassú és észrevétlen. S csu­pán azt érinti meg - ellentétben a vak szerencsével -, akit három lelki kincs, három erős érzés, érzelem táplál Ez a három „csodatevő" pedig a hit, a re­mény és a szeretet Az ember olyan lény, aki arra született, hogy hig­­­gyen - mondotta egy angol államférfi, Disraeli Egy orosz író, Veltman úgy vélekedett: az a tá­masz, amelyet az ember az életben leggyakrabban használ, a remény. A világhírű festő Van Gogh pedig mi mást üzen­hetne: ...már csak vidám óhajtok lenni, akár a pa­csirta tavasszal! Nem is kívánok más dalt énekelni, mint „szeretni még"! Szent Pál a korinthusiaknak így foglalta össze az emberi lét három lényegét: ...megmarad a hit, re­mény, szeretet, e három; ezek között pedig legna­gyobb a szeretet Az év váltó, ha csodavárásra nem is, egy dologra azért mindenképpen alkalmas. Az önvizsgálódásra. Arra, hogy ismételten felmérjük képességeinket. Pontosabban, tartalékainkat Hogy bírjuk-e még hit­tel, reménnyel, szeretettel az utat tovább. Ha kifogyó félben vagyunk bármelyikből, töltekezzünk!­­ Mert reménységben tartatunk meg! - Ha szere­tet nincsen énbennem, semmi vagyok. - Boldogok, akik nem látnak és hisznek! - hirdeti az írás a ko­roktól, rendszerektől független, örökérvényű igazsá­gokat Nem lottón nyert milliók ezek, nem is egy jótevő nyújtotta biztos állás. Ha úgy nézem, még egy tál meleg étel is kézzel foghatóbb. Csakhogy ez esetben mással össze nem mérhető értékekről van szó! A nyert milliók, a biztos állás, az egy tál meleg étel múlandó, e három kapocs, a hit, a remény, a szeretet viszont - ha él bennünk - nagyon nagy lelkierő. Velük az ember elpusztíthatatlan. Hajdú Imre Hogyan búcsúztatta az óévet? A címben szereplő kérdést tet­tük fel városunk néhány lakójá­nak, íme a válaszok: Dr. Török Pál, a Városi Ren­delőintézet főigazgató főorvosa: - Szűk családi körben, Buda­pesten töltöttem a szilvesztert. Mivel az év vége is munkával telt, szentestén a kórházban ügyeltem, és a két ünnep között is dolgoz­tam, jól esett a pihenés az év utol­só napján. 25-én a családommal, gyerekeimmel voltam, a kisebbik fiam is hazajött Angliából, 26-án az influenzából igyekeztem ki­gyógyulni. Szilveszter napjára a program egy rövid találkozó volt a barátokkal, aztán pedig pihenés. 2006-ban gondok is, tennivalók is akadtak bőven, de összességében nem panaszkodhatom. Úgy ér­zem, a munka és magánélet terén is több volt benne a jó, mint a rossz. Az új év biztos, hogy ismét sok elfoglaltságot ad. Az új jog­szabályi változások városi és tér­ségi szinten is sok munkával jár­nak majd, de nem vagyok pesszi­mista. Az újabb feladatoknak mindig bizakodva kell nekilátni. Dembrovszky Gábor, a Hunyadi iskola testnevelő tanára: - Baráti társasággal voltunk egy zártkörű szilveszteri rendez­vényen. Kellemes hangulatban bowlingoztunk, játszottunk, be­szélgettünk egész éjszaka. Amíg a gyerekek kicsik voltak, általában otthon töltöttük az év utolsó nap­ját a feleségemmel. Most már a barátaikkal szilvesztereznek, így nekünk is nagyobb a „szabadsá­gun”, össze tudunk jönni a baráta­inkkal, ismerőseinkkel. A szil­veszteri fáradalmak után otthon hagyományos menüvel köszöntöt­tük az újévet, a feleségem lencse­­főzeléket, én pedig tárkonyos ra­gulevest készítettem­. Ilyenkor az ünneplésen kívül az ember persze végiggondolja az előtte és mögöt­te álló évet is. 2006 eseménydús esztendő volt, különösen közéleti szempontból. Mindig arra számí­tunk, hogy a következő év jobb lesz, ebben most nem vagyok biz­tos. Döcögős úton indulunk el, és csak reménykedni tudunk, hogy az hosszabb távon tényleg jó felé vezet. (folytatás a 2. oldalon)

Next