Tiszaújváros - Tiszaújvárosi Krónika, 2011 (29. évfolyam, 1-52. szám)

2011-01-13 / 2. szám

2.OLDAL kronika@tiszatv.hu Kutyaeset karácsony előtt December 23-án, csütörtökön délután fél kettő lehetett. Éppen a napi ebédemért in­dultam (kicsit késve) lakásomból. A Rózsa úton haladtam, éppen Borsodtherm boltja elé értem volna, ami­a kor az út túloldalán lévő játszótér felől hangos „Nem takarodsz! Takarodj! kiabá­lás hallatszott. Felfigyelve a hangos kiál­tásra, észrevettem, hogy egy harci kutya jellegű (izmos test, széles, lapos fej) eb szalad át a játszótéren gazda, póráz, száj­kosár nélkül. Átfut erre az oldalra, ahol egy kis kutyával rémülten menekülő hölgy igyekszik eltűnni a nagy kutya elől. De hiába a nagy kiabálás, a harci kutya pillanatok alatt ráveti magát a kicsire és tépi, rángatja kegyetlenül, az pedig visít, ahogy bír szegény. Gazdája felkap egy vé­kony botocskát a földről, ami éppen az egyik fa alatt kezébe kerül és azzal kezdi ütni a harcost. Persze minden eredmény nélkül. A ráncigálástól és az izgalomtól alig tud mozogni, egyensúlyát veszti és a földre kerül. Nehezen fel tud állni és to­vább rángatja kezével a féltett kiskutyáját a pitbull szájából, de az nem engedi el. (Persze! Nemrég olvastam arról az inter­neten, hogy a harci kutyák őseit úgy te­nyésztették ki, hogy ne érzékeljék a fájdalmat és öljenek.­ Ekkor ér oda egy férfi, aki átszaladt a másik oldalról. Bakancsban van. Hangos kiabálással és rugdosással igyekszik el­szakítani a támadót és menteni a kis ked­venc életét, de mindhiába. Ő is a földre kerül: az igyekezettől a havas, csúszós földön ő is elesett. Ennek a fele sem tréfa, gondolom. Itt sür­gős segítségre van szükség - gondolom. Kit szok­tak hívni balesethez, ahol sürgő­sen lépni kell: tűzoltók, mentők. Az utób­biak most még nem szükségesek. Hívom a tűzoltókat a mobilról: 107. „Tessék, itt a miskolci tűzoltóság, miben segíthetünk ?” Mondom a helyzetet. A válasz: ebben mi nem tudunk segíteni, Tiszaújváros pedig egyébként is messze van. A helyi közte­rület-felügyeletet kellene keresni vagy meg tudom adni a legközelebbi kutya­­menhely telefonszámát. Tudja jegyezni ? Kérem, mondja! Hátha onnan tud jönni egy sintér, aki meg tudja fékezni ezt a harci ebet, ami továbbra is a kis kedvenc nyakán lóg - gondolom. Mondja a számot, de közben más jut eszembe: ki fog ideérni és rendet tenni, mikor már délben bezárt az önkormányzat, valószínűleg már a köz­terület-felügyelők is hazamentek. Egy marad: a rendőrség. Ők biztosan ide tud­nak érni, ha van a közelben járőr vagy járőrkocsi. Hol is van a számuk??? Mert a központit már nem hívom, lehet, hogy ott is miskolciak veszik fel jobb lenne a helyi kapitányságot hívni, ők biztosan segíte­nek. De a normál 49-es számukat nem ta­lálom telefonomban. Miközben ezekben igyekeztem, egy másik férfi is odaszaladt, rajta is bakancs van, ő is rúgásokkal próbálja elválasztani a harci kutyát a kicsitől, de hiába. „Apám, acélorrú a bakancsom, de rá se hederít ez a szemét” kiáltja és tovább rugdossa az ebet. Tovább keresem a 49-es rendőrségi szá­mot, még mindig nem találom. Végül sikerül ,jó helyen” eltalálni a tá­madót, vagy elfogy a szuflája, sikerül el­választani az ebeket egymástól. Látom, a harci kutya szája kicsit véres. Lenyalja és megy tovább, senki sem meri most már zavarni, kergetni. Elindul a posta irányába a Rózsa út közepén, ahonnan egy autó kö­zeledik. Többen kiabálják neki: üsd el! üsd el! De vagy nem hallja, vagy félreér­ti a kiabálást, a közben összegyűlt embe­rek előtt nem meri elütni. A „gazdi” per­sze sehol sincs, aki rászólna és hazavinné. Az autó lefékez, kikerüli. Az eb most irányt vált és elindul a Brassai felé az ál­talános iskola előtt a járdán. De a piros­fehér gyalogos zebránál megáll, nézelődik. Gazda még mindig sehol. Az emberek most kezdenek közelebb ke­rülni egymáshoz mind a két oldalon. Kié lehet ez a kutya? Hol van a gazdája? Va­laki mondja: az utolsó kockában lakik, de nem tudom, hogy hívják. Kiderül, egy fiatal hölgy megelőzött, neki sikerült értesíteni a rendőrséget. Már ka­nyarodik is be a villogó rendőrautó a posta felől, meglátjuk, intünk, de ők is meglátják a kutyát, így itt nem is áll meg, mennek egyenest a kutyához, amely továbbra is ott álldogál, hol a járdán, hol a két iskola között füvön. Éppen arra visz az utam. Odaérek rend­őrökhöz. Elmegyek a rendőrautó és a kutya között a járdán. Akkor látom, hogy a kutya kedvesen hempereg a fűben, majd megelégedéssel csúszkál benne. Mintha úgy érezné: ez kellemes dolog volt. Mon­dom a rendőröknek: ez a kutya volt az! Válasz: ez nem úgy néz ki. Hol lakik a gazdája? Azt hallottam: ott, az utolsó koc­kaépületben. A rendőr kérdése: emelet, ajtó ? Azt nem tudom. Mi lesz most, kér­dezem. Válasz: jön majd a sintér és elvi­szi. Folytatom tovább az utamat és arra gon­dolok"­­ A kis kedvencét védő hölgy mondta: en­­gemet is megharapott ez a dög, amikor pró­báltam megvédeni kutyámat. Gondo­lat: nem tudhatom, hogyan és miképp ta­nították eddig ezt a harci kutyát Mi lett volna, ha a gazdát is megtámadja ? - Sőt, mi történhetett volna, ha este van, amikor alig van ember az utcán ? Ki tu­dott volna segíteni ? - Mi történhetett volna akkor, amikor ta­nítás van és mindkét iskolából özönlik ki­felé a sok kisebb, nagyobb gyerek.­­ Kezelhetjük ezt úgy, hogy szaknyelven szólva: kvázi baleset történt - Egyáltalán, kit a legcélszerűbb segítsé­gül hívni ilyen esetben? Egy biztos: ezt a két bátor férfit, aki segített a kis házi ked­vencet megmenteni. És a hölgyet, akinek helyén volt a szíve és azonnal tudta, mi­lyen számot kell hívni. - Hol van a harci eb felelőtlen gazdája? Egyáltalán: hogy kerülhet egy ilyen kutya a városba szájkosár és póráz nélkül, a sok ember közé? (Nem volt rajta sem nyak­örv, sem nyilvántartási azonosító biléta)­­ Még jó, hogy sikerült a rendőröket érte­síteni, és ők azonnal ide tudtak jönni. Eltelt 5-10 perc, jövök visszafelé. A kutya továbbra is a zöldben, most már közelebb került a Brassaihoz. A rendőrök már ki­szálltak, autójuk az út szélén továbbra is villog. A kutyán semmi jele izgatottság­nak, mintha semmi sem történt volna. Sétál a zöldben. A rendőrök terelik a ko­csijuk felé. Nincs időm várni, az ebédet hazaviszem. Remélem, minden rendben lesz és a ku­tyát beviszik a megfelelő helyre, ahogy a szabályok előírják. Sajnálom, hogy ez történt a város köz­pontjában. A felsoroltakon kívül még sok kérdés vetődik fel bennem. „A gonosz diadalához csak annyi kell, hogy a jók tétlenek maradjanak.” ? Név és cím a szerkesztőségben Hálás szívvel mondunk köszönetet mindazoknak, akik Németh Attila temetésén megjelentek, gyászunkat enyhíteni igyekeztek. A gyászoló család KUTYÁK 2011. JANUÁR 13. Kinek szóljunk, ha baj van? Állati nehéz kérdés az állat A kutyatámadással kapcsolatos ol­­ vasói levelünk nyomán megpróbál­tuk feltérképezni, mit tehetünk a A közölt olvasói levélben is szerepel, hogy a tűzoltóság nem tudott segíteni az adott esetben. Mint azt a Tiszaújvárosi Hi­vatásos Önkormányzati Tűzoltóság pa­rancsnokhelyettese is megerősítette, valóban nem az ő kompetenciájuk ilyen esetben eljárni. - Sem a törvényben nincs ez hozzánk ren­delve, sem pedig a technikai feltételek nem adottak arra, hogy mi gyűjtsünk be állatokat - mondta Szabó Tamás. - Az Amerikai Egyesült Államokban valóban a tűzoltók mennek ki egy-egy ilyen eset­ben, ám ott más a berendezkedés. Amen­­­nyiben minket hívnak, mi csak azt tudjuk mondani, hívják a közterület-felügyeletet. Felmerült még, hogy esetleg a helyi állat­orvos tudja kezelni a helyzetet, ám dr. Papp Imre ezt cáfolta. - Volt olyan kezdeményezésünk, miszerint be kívántunk szerezni egy olyan puskát, amely kábító lövedék kilövésére alkalmas - mondta. - Az ez irányú kérelmünket azonban elutasította a megyei rendőrkapi­tányság, mondván, ez nem az állatorvos, hanem a gyepmester feladata. Mi, állator­vosok csak azoknak a kutyáknak a megfi­gyelésében veszünk részt, amelyek embert martak meg. Ilyen esetben ugyanis ellenőrizni kell, hogy nincs-e valami be­tegsége, netán veszettsége az állatnak. De ilyenkor is csak az a doktor kerül kapcso­latba az állattal, amelyik a befogó gyep­mester illetékességi területén praktizál, így tehát az eljárás helyes menete: szólni kell a közterület-felügyeletnek, ahol szól­nak a gyepmesternek. Bár városunkban most ez sem egyszerű!­­ Eddig a tiszalúci gyepmesterrel álltunk szerződésben. Sajnos azonban a cégve­zető, aki a befogásokat is végezte, elhunyt - tudtuk meg Kovács Zoltán közterület­felügyelőtől. - Jelenleg keressük, kivel köthetünk új szerződést, így most csak eseti jelleggel, meglehetősen drágán tu­dunk gyepmestereket riadóztatni. Szeren­csére nem sűrű az ilyen atrocitás, az utóbbi hat évben tudtommal mindössze egy hasonló eset történt. Hogy a gyepmester csak az általa megha­tározott "munkaidőben" száll ki állatot be­fogni, vagy bármikor risztható, az csak a vele kötött szerződéstől függ. Az adott esetben a rendőrök jöttek ki, de egy már megnyugodott ebbel, hiába támadott előtte másik állatra, nem sokat tehettek. - Ilyenkor mi is csak a közterület-felügye­lőket tudjuk riasztani, hogy intézkedjenek a kóbor eb elszállításával kapcsolatban - mondta dr. Bóna Gyula, a Tiszaújvárosi Rendőrkapitányság közrendvédelmi osz­tályvezetője. - A mi feladatunk leginkább arra terjed, ki, hogy ha a gazda személye ismert és az eb netán embert is veszélyez­tetett, akkor ellene eljárást indítsunk. Ebben az esetben, bár az állat állapotából láttuk, hogy az gazdától került az utcára, a tulajdonos kiléte ismeretlen maradt. Van olyan szabálysértési passzus, amely elnevezése "veszélyeztetés ku­tyával", ennek megállapítása esetén az önkormányzat jár el a szabálysértővel szemben. Extrém esetben azonban a rendőr is beavatkozhat. Akár gázsprével, akár fegyverhasználattal. Persze nem utólag és nem bosszúból. E felfogás alapján egyébként helyes, hogy a levélben is említett autóvezető nem ütötte el a kutyát. Hiába cseleke­dett ugyanis az előtte olyat, ami helyte­leníthető, a szándékos elütés állatkínzásnak minősült volna és akkor az amúgy segíteni kívánó autóvezető­nek felelnie kellett volna tettéért. b.k. Ezek jól tartott és szelíd ebek. Köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik Demjén Barnabás temetésén megjelentek, részvételükkel gyászunkat enyhíteni igyekeztek. A gyászoló család Biztonság Tiszaújvárosi Krónika • Főszerkesztő: Weisz György • Olvasószerkesztő: Varga Koritár László • Tördelőszerkesztő: Fodor Petronella • Szer­kesztőség: 3580 Tiszaújváros, Szent István út 16. • Telefon: 49/341-844, 341-755 • Fax: 49/341-852 • E-mail: kronika@tiszatv.hu • Kiadó: Tiszaújváros Önkormányzata • Hirdetésfelvétel: Porta-Infó Kft. Tiszaújváros, Szent István út 1/A.* Terjesztés: Krekk-Infó Bt. Helyi elosztó: 70/341-89­­22 • Felelős kiadó: dr. Molnár Tamás jegyző • Nyomdai munkák: Inform Média Kft. Debrecen • Felelős vezető: Dubóczki Tibor • ISSN 1417-8133 Ismét indul három hónapos sorozatunk, kérjük, hogy a megfejtéseket gyűjtsék össze és a három hónap leteltével juttassák el hozzánk levélben vagy szemé­lyesen. Postacímünk: Tiszaújvárosi Krónika, Tiszaújváros, Szent István út 16. E-mailben a kronika@tiszatv.hu címre várjuk a megfejtéseket már­cius végén. ANYAG A DIGITÁLIS TÁVKÖZ­LÉSHEZ KÖLTŐK, ÍRÓK HASZ­NÁLJÁK! TÉSZTA VAN ILYEN IGE­VÉGZŐDÉ! TELEVÍZIÓ SZERETET LATINUL HIVAT­OT­ZÁC HAJLAM, ÉRZÉK HOMOK­ÓRA "TESZI" ÁLLAMI SZERV ATTILA FIA FŐZŐÜST, TÁJSZÓVAL ZUHANÁS GONOS2 TÖRPE ROYCE MUNKÁVAL VÉGEZ HAJNALI OLASZ TÉVÉ PÁROS FRANCIA DINASZTIA LENGYEL 1 ÉftK­.Én DEL-AM. HEGYSÉG STREET, GUSTAVE FLAUBERT FRANCIA REGÉNYÍRÓ GONDOLATÁNAK 1. RÉSZE TÁRSAS­JÁTÉK ÁLLATNAK INNI AD ZAKARIÁS, BECÉZVE FÖLÉJE KÁBÍTÓ­SZER BÖRTÖN­WFI VIQÉZ SPORT­RIPORTER (DIÁNA) MASHOW HELYEZ BARLANG IFI 7Ő.IF SHIRLEY SZÍNÉSZN RÁDIÓ­LOKÁTOR ÉGÉS­TERMEI TÉGLAKÖ­TÉSHEZAZ OMLADÉK SZENT ISTVÁN POGÁNY NEVE OKTÓBER RÖVIDEN CIGIZIK FÉNYES SELYEM KFI MF DISZNÓ FIAI AMI SEMMIT SEM FRI IDŐSB, RÖVIDÉS KÉZIS ESZTER IGEN, OLASZUL ISMER NITROGEN SZÉN GALLON, DOWK­CM SPORTLÉ­TESÍTMÉN­YMEGF. 2. RÉSZE TERMÉK FAJTA

Next