Törökszentmiklós - Törökszentmiklósi Hírlap, 2017 (11. évfolyam, 1-26. szám)
2017-06-30 / 13. szám
2 2017/13. szám június 3. VÁROSI HÍREK Törökszentmiklósi HÍRLAP Tóth Sándor, Törökszentmiklós legnagyobb helytörténésze írta még a két világháború között, miszerint a város levéltárában volt egy olyan irat, ami azt tartalmazta, hogy az 1074. évi kemeji ütközet településünk mellett zajlott le valahol. A csatát Salamon király és a hercegek, Géza és László (mindketten később királyok lettek) vívták egymás ellen. Bár ez a történelmi adalék nem bizonyított, az viszont már tény, hogy az 1720-ban újratelepült Törökszentmiklós (régi nevén Balaszentmiklós) főbb utcáit 1896-ban, a Honfoglalás ezeréves jubileumát ünneplő esztendőben nevezték el ....történelmi nevezetességű honfiak nevéről". Ekkor kapta a Nagyszőlő, vagy másképpen mondva az Alvég egyik meghatározó gyűjtőútja a Szent László nevet. 1940 novemberében a Római Katolikus Egyházközség képviselőtestülete többek között arról is döntést hozott, hogy a városban lévő római katolikus iskolákat Árpád-házi szentjeinkről nevezik el. A Kiskúti iskola Árpád-házi Szent Erzsébet, a központi fiúiskola a templomtéren Szent István, a ZáÖri Boldog, majd Szent Margit, a Kálváriái fiúiskola Szent Imre, a Batthyány utcai iskola Szent László nevét vette fel. (Az 1941 -ben megjelent Törökszentmiklósi Címtár és Útmutató című kiadványban az iskola a Batthyányi út 74. szám alatt szerepel.) A Szentháromság Római Katolikus Főtemplom mai festését 1942-43-ban kapta. Benke László jászberényi festőművész tervei alapján és irányításával a templom főhajójának falára ekkor kerültek a magyar férfi és női szentek képei. (A női oldal felől a női szentek, a férfi oldal felől a férfi szentek.) A férfi szentek között Szent István és Szent Imre után, harmadikként Szent László királyunkat láthatjuk a vállán bárddal, kedvenc fegyverével, a kezében pedig a váradi székesegyház makettjével. (Váradot, a mai Nagyváradot Szent László király alapította, a bárd pedig nélkülözhetetlen tárgya a Szent László-ábrázolásoknak.) Cikkünk végén pedig következzék a Szentkúthoz kötődő monda, amely 1931-ben jelent meg nyomtatott formában. Szent László-források. (Szt. László ugratása.) A szentkúti patak mentén fölfelé haladva, a mai templomtól mintegy 500 lépésnyire sziklák övezte mély völgybe jutunk. A völgy bejáratánál másfél méter magasságú sziklatömb emelkedik, és ennek lapos tetején patkóforma mélyedés látszik, melyből krisztálytiszta víz szivárog. E szilárd, nem repedezett mészkőtömeg oldalán nem folyik víz, hanem csak a patkóforma nyomból. Gyermekkoromban ott tolongtam én is, hogy mint a többi búcsúsok, kis korsómba vizet szerezzek a Szent László ugratásából. E vizet a szembajok ellen használták. Jobbról a sziklában ma is csörgedezve folyik három kis nyílásból az üde forrásvíz. Szent László lovának patkónyomából fakadó vízre vonatkozólag Mislenicky György úr, ki br. Balassa Pál jószágigazgatója volt, 1721 -ben élőszóval mondta el Benkovicsnak, hogy ő 1721-ben a patkót olyan ép állapotban szemlélte, mintha nem kősziklákba, hanem viaszba lett volna nyomva. Még a patkószegek helyei is világosan láthatók voltak. Fólyi Gábor, dr. Balassa Pál tiszttartója, ezen állítást szó szerint megerősítette, mint szemtanú. Nagy királyunkról, Szent Lászlóról a legenda azt mondja, hogy „ő a népeknek adott dicsőség vala, mivel valóban boldog nemzet és dicsőséges nép az mélyben ilyen fejedelem támadt vala.” Ha Szent István nemzetünk jótevője volt, Szent László dicsősége volt nemzetének. Mély vallásossága, rettenthetetlen hősiessége, jótékonysága, főleg Szűz Mária iránt tanúsított határtalan tisztelete, ennek megvallása és terjesztése megértetik velünk, hogy e kiváló szent, amint a természet áldásaiban, úgy az isteni kegyelemben és a közönséges emberi erő feletti kitüntetés ajándékában is részesült. Boldog gyönyörűséggel olvassuk a legendában: „Miután pedig a királyi méltóság tisztét fölvette, milyennek és mily nagynak mutatta magát, lehetetlen szavakkal kimagyarázni. Az ország koronája neki ugyanis nem dísz, hanem teher. Mert valamennyi templom és kolostor akár ő, akár bárki más alapította, gazdagodott az ő alamizsnájával. Népe bűneit siratja és szíve oltárán magát Istennek élő áldozatul fölajánlja vala. Hogyha éjjel az éjjeli virrasztások és hosszabb imádkozások miatt el talál fáradni, nem keres vala kényelmes ágyat, hanem az egyházak tornácaiban pihen vala egy keveset.” Az ilyen szent élet jutalma volt azután, hogy éhező katonáit látva, Istenhez fohászkodik s eljönnek az erdők vadjai s mint a szelíd bárányok veszik körül. Szomjúságtól lihegő seregének amint több helyen, úgy itt is, a rideg sziklából fakaszt vizet. Ellőtt nyílvesszője csudafűbe fúródik, mely a járványos betegséget meggyógyította. És mindez történik ő általa az ő szentsége és jósága miatt, a magyar nemzetért, mely az ő szeme fénye volt. A magyar nép ma is büszkén emlegeti Szent Lászlót, ki vállastól magaslott ki serege legszálasabb vitézei közül. Harci paripája mély nyomokat vágott, midőn hegyen-völgyön keresztül üldözte ellenségeit. Nagy volt mint szent, de épp oly nagy volt hősiessége mint hadvezérnek és bölcs fejedelemnek. A szóhagyomány szerint Szent László, ki a kunokkal sokat harcolt, itt is ezekkel állott szemben. A völgyben tikkasztó szomjúság gyötörte vitézeit. Mély áhítatba merült a szent király, azután sarkantyúba kapja lovát s az első patkónyomból víz fakadt: harci bárójával megérinti a sziklát, s az érintés helyén víz tör elő. Képzeljük el a magasztos jelenetet, s lássuk be, hogy Szűz Mária az ő tisztelő szolgájának, Sz. Lászlónak itt tartózkodását mily csodás módon kívánta megörökíteni. Látnunk kell az Isten anyjának kegyes jóságát azok iránt, kik őt buzgón és bizalommal tisztelték. Forrást fakasztott a szent király könyörgésére, hogy az utókor előtt élénk emlékezetben maradjon annak a dicső szentnek az emléke, aki az ég királynéjának, hazánk védőasszonyának oly kiváló buzgó tisztelője volt. A nagy király, ki az örök életre szökellő forrás vizével oly sokakat táplált, az Istenanya közbenjárására a kemény sziklából vizet fakasztott, mely soha el nem apad. Szüntelen hirdetője annak, hogy aki a Szűz Mária igaz és hű magasztalója, azt ő is fölmagasztalja az idők végezetéig. A szent király csatakiáltása: Jézus, Mária segíts! Maga és katonái rózsafüzérrel övezték fegyvereiket, pénzeiket a Szűzanya képe díszítette, katonáit s országát a Szűz Mária oltalma alá helyezte. Ennek volt mintegy viszonzása, jutalma, hogy a Szűzanya kegyelemhelyének, Szentkútnak közelében tisztelhetjük a legnagyobb Mária-tisztelő szent királynak kegyeletes emlékét. A pártfogó Istenanya dicsőségének részesévé tette pártfogoltját. Hosszú évtizedek után vezérelt a Gondviselés Szentkúthoz. Elmentem a Szent László ugratásához, de fájdalom, már csak a sziklafal tövén vannak meg a források, a sziklatömb az elemek áldozata lett. A hegyekről lezuhanó víztömeggel sodort sziklatömbök összemorzsolták, s ma emléktábla jelzi azt a helyet, ahol a nagy király egykor a csodás forrásokat fakasztotta. Megjelent: Chinorányi Ede: Mátraverebélyi Szentkút kegyhely története Szentkút 1931 Kedves Törökszentmiklósiak! A Szent László Emlékévben családunkkal együtt látogassunk el Mátraverebély-Szentkútra és Nagyváradra, így is leróva az utókor háláját lovagkirályunknak. Galsi Zoltán Szent László Emlékév 2017 2017-ben emlékezünk meg szentéletű lovagkirályunk megkoronázásának 940. és szentté avatásának 825. évfordulójáról. (1077, illetve 1192) Ezen írásban megpróbáljuk összeszedni, hogyan kapcsolódik Törökszentmiklós Szent Lászlóhoz, illetve cikkünk egy, a miklósi katolikusok legnagyobb búcsújáró helyéhez, Mátraverebély-Szentkúthoz kapcsolódó monda felidézésével tiszteleg nagy királyunk előtt. Bethlen Gábor-díjat adományozott Galsi Zoltán tanárnak, helytörténetkutatónak a Törökszentmiklósi Református Egyházközség Presbitériuma „azért az áldozatos munkájáért, amelyet évek óta végez Városunkért, Egyházközségünkért múltunk megismerése és megőrzése érdekében”. Az elismerést Szabó József elnöklelkész adta át a Bethlen Gábor Református Általános Iskola tanévzáró Istentiszteletén, 2017.június 17-én. Kitüntetéséhez a Szerkesztőség nevében gratulálunk!