Törökszentmiklós - Törökszentmiklósi Hírlap, 2017 (11. évfolyam, 1-26. szám)
2017-08-01 / 16-17. szám
TÖRÖKSZENTMIKLÓSI Törökszentmiklós város lapja 2017/16-17. szám augusztus 1 -2.HÍRLAP Augusztus 20-a, állam- és egyházalapító Szent István király ünnepe Augusztus 20-a legrégebbi nemzeti - hivatalos nevén állami - ünnepnapunk, amely ilyen formában összeköti egyházi és nemzeti, állami ünnepeinket. Az 1800-as évek közepéig ugyanis csak egyházi, vallási ünnepeink voltak, nemzeti ünnepeink - nem csak nálunk, hanem szerte a világon - a polgári állam létrejöttéhez, esetleg szabadságharcokhoz, függetlenségi törekvésekhez kapcsolódnak. Első szent királyunk személyében összekapcsolódik az életszentség és az államférfi évszázadokra kiható hatalmas alkotómunkája. (Nagyszerűen mutatja ezt be Kós Károly: Az országépítő című regénye, amelyet minden magyarnak el kellene olvasnia.) Életútjáról csak röviden: A krónikaírók 968 és 975 közé teszik születését. 997-ben apja, Géza halála után lett fejedelem, majd 1000 karácsonyán királlyá koronázták. Életének két fő műve van, az önálló(!) magyar római katolikus egyház és az önálló(!) magyar állam. (Az önállóság ebben az időben véletlenül sem volt magától értetődő sem egyházi, sem állami tekintetben a Német- Római Birodalom árnyékában, illetve szomszédságában.) István király a magyar római katolikus egyház megszervezésekor az apostolok számának megfelelően 12 egyházmegyét akart létrehozni, amelyből életében 10 jött létre Esztergom, Kalocsa, Győr, Veszprém, Pécs, Vác, Eger, Csanád, Bihar, később Várad és Erdély, később Gyulafehérvár székhelyekkel. (A legújabb kutatások szerint a váci egyházmegye esetleg István király halála után alakult meg.) Egyházszervezői munkája miatt ábrázolják Szent Istvánt kettős kereszttel, ezért került be a magyar címerbe is a kettős kereszt, illetve ez az oka annak, hogy a mindenkori magyar király címei között szerepelt az „apostoli” jelző is. 41 évig tartó uralkodása alatt az egyházszervezés óriási munkája mellett a magyar feudális államot is sikerült létrehoznia. Ennek több lépése volt, az ország területi egységesítése, azaz az ellenálló törzsfők meg-, illetve legyőzése, majd az egyházmegyék mintájára a vármegyék megszervezése, amelyek számát 35-40-re tehetjük uralkodása végén. Az ő nevéhez fűződik két törvénykönyv kiadásával a törvények írásba foglalása hazánkban. Székesfehérvár néven új fővárost alapított, ő veretett először pénzt - ezüstdénárt - Magyarországon, háborúban pedig sem belső, sem külső ellenség nem tudta legyőzni. (A fiatal magyar állam István király és fia Imre herceg vezetésével 1030-ban a támadó német hadakra - a kor egyik legerősebb hadseregére - is vereséget tudott mérni!) Első királyunk Székesfehérvárott felépíttette Szűz Mária tiszteletére a középkori Magyarország legnagyobb templomát, amely több mint 60 méter hosszú, 32 méter széles és mintegy 70 méter magas volt. Ez a templom volt 1543-ig, Székesfehérvár török elfoglalásáig a magyar királyok koronázó és fő temetkezési helye, azaz nem csak a legnagyobb, hanem a legjelentősebb épület is! István királyunk mély vallásosságát és a korban szokatlan gondolkodásmódját tükrözi a fiához, Imre herceghez írt műve, az Intelmek. Az első magyarországi irodalmi műnek is tekinthető Intelmekben nagy királyunk nem az alattvalók, hanem a mindenkori uralkodó kötelességeit, illetve a királyra vonatkozó erkölcsi normákat veszi számba: „Legyenek ők, fiam, atyáid és testvéreid, közülük bizony senkit ne hajts szolgaságba, senkit ne nevezz szolgának... Tartsd meg eszedben, hogy minden ember azonos állapotba születik, és hogy semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi se taszít le, csakis a gőg és gyűlölség. Ha békeszerető leszel, királynak és király fiának mondanak, és minden vitéz szeretni fog, ha haraggal, gőgösen, gyűlölködve, békétlenül kevélykedsz az ispánok és főemberek fölött, a vitézek ereje bizonnyal homályba borítja a királyi méltóságot, és másokra száll a királyságod... A türelmes királyok királykodnak, a türelmetlenek pedig zsarnokoskodnak." István király felsorolja a hét erényt is, amely nélkül nem lehet uralkodni, azt pedig már e sorok írója teszi hozzá, hogy talán élni is így kellene...: „Légy irgalmas, légy türelmes, légy erős, légy alázatos, légy mértékletes, légy szelíd, légy becsületes.” (folytatás a 3. oldalon)