Vác - Váci Napló, 2012 (21. évfolyam, 1-52. szám)

2012-06-19 / 49. szám

7 Váci Napló Negyven éves a Kodály Zoltán Zeneiskola Szobon Kodály Zoltánná jelenléte sugározta be a Bogányi Ger­gely igazgató, Kossuth-díjas zongoraművész által szer­vezett ünnepséget Szobon május 24-én. Az iskola va­­ lamennyi régi tanára, tanu­lója meghívót kapott. Remitzky Zoltán polgár­­mester és az iskolát 25 évig vezető Várda Gyula beszé­dei után minden tanszak muzsikusai előadtak egy­­ egy művet. Varsányi László­­né, Pest megye hajdani mű­vészetoktatási vezetője le­vélben üdvözölte az ünnep­­ lőket, s elsorolta az alapí­tás eseményeit. (Ez az ös­­­szefoglaló képezi forrását jelen írásunknak.) A műsort a Dunakanyar Fúvós Együttes nyitotta meg Kodály Zoltán Toborzó című művének előadásával. Tóth Edit vámosmikolai szolfézs csoportja és egy tehetséges kis szólista Kodály által a környe­ző falvakban gyűjtött népda­lokat adott elő friss, tiszta csengő hangon. A szobi furu­­lyásokat egy verőcei kisfiú követte, aki az 1. szobi zon­goraverseny díjnyertese lett, utána a felnőtt régi diákok: Embey­ Isztin Zsófia és Gabri­ella, valamint Cserni Veroni­ka virtuóz fuvolajátékában gyönyörködhettünk. A vonó­sok Farkas Ferenc művét, a Magyar táncokat adták elő nagy sikerrel. Őket a Pest me­gyei klarinétverseny győztese és tanára, Várda Péter bravú­ros előadása követte. A fafú­vósok együttese Sosztako­­vics-művet adott elő Király Tibor átiratában. Mielőtt az ütős tanszak beharangozta volna (marimbán) a műsor végét, Rácz Tamás eljátszott egy gyönyörű tételt Haydn trombitaversenyéből Bogányi Gergely érzékeny kíséretével. Eztán váratlanul felállt Ber­kes Kálmán bácsi, és egy szó­lóra felkérte Bogányi művész urat. Ő a kérést örömmel fo­gadta, a színpadra perdült, a marimbát hátra,a zongorát elő­re tolta, szerzett egy széket, majd a jól sikerült ünnepély örömére fergeteges előadás­ban egy Liszt-rapszódiát tett oda a zenei csokor legszebb rózsája gyanánt az elhangzot­tak végére. (A műsort egy té­vétársaság rögzítette, ha Vác kíváncsi rá, csak fel kell hívni őket. Érdemes!) Mi közük a váciaknak Szobhoz? - kérdezhetné a lai­kus olvasó. Nos, ha nem lett volna Vácnak zeneiskolája, ami kihelyezett tagozatként el­vitte a muzsikát az ország északi határán fekvő települé­sekbe, nem jöhetett volna lét­re a szobi zeneiskola sem. "Es kell ez nekünk?"- kérdezte a váci zeneiskoláért küzdő Cs. Nagy Tamástól hajdanán egy zsugori tisztviselő. Ő akkor nagyon jól felelhetett, mert a pénzt Pest megyétől megkap­ta, Vác támogatását a Kons­tantin téri földszintes épület átépítésére szintén. Kérdés, hogy nélküle újjáalakulhatott volna-e egy művészi szem­pontból igényes polgárság Vácott, illetve egész Pest me­gye északi részén? Hiszen a háború után szovjet megszál­lás alatt éltünk. A művelt pol­gárság az, aki megtölti a hang­versenytermeket, ők énekel­nek a Vox Humanában, a Har­móniában, a Serenusban, s az iskolai énekkarokban, játsza­nak fővárosi, sőt külföldi ze­nekarok művészeiként, mert kiváló zeneiskolai tanárok ol­tották lelkükbe a zene szere­­tetét. Ahogy Shakespeare írja A velencei kalmár­ban: "Az ember, ki legbelül zenétlen, s nem hat rá édes hangok egye­zése, az kész a cselszövésre, árulásra, s szelleme tompa, mint az Erebus. Meg ne bízz benne. Hallgass a zenére!" Most néhány szó a váci ze­neiskola történetéről. 1952-től 1962-ig zeneoktatói munka­­közösségbe tömörültek a ma­gán-zenetanárok Rostetter Jenőné vezetésével. 1962-től az abonyi zeneiskola tagintéz­ményéből önálló zeneiskolává vált a váci, s egyelőre az ak­kori művelődési ház emeleti termeiben kapott helyet. 1963. január 1-jétől Cs. Nagy Tamás lett az igazgató, aki a Pest megyei művelődési osztály anyagi támogatásával és Vác városa segítségével új épület megtervezésébe fogott. 1964- től 1971 -ig készült a mai épü­let. Közben minden megyei és országos versenyen részt vet­tek a váciak - igen szép sike­rekkel. Cs. Nagy Tamás Szob felé és Dunakeszi felé is "épít­kezett", így a váci, Szobra ki­helyezett tagozatból alakult meg 1972 januárjában a szobi zeneiskola, kezdetben 240 nö­vendékkel, de 1979-ben már 450 fiatal zeneoktatását vé­gezte. Vácott pedig megkez­dődött a zenei középiskola ter­vezése... Az 1988-ban létrejött Pikéthy Tibor Zeneművészeti Szakközépiskola énekkara 2011. június 3-án a váci szé­kesegyházban tartotta évzáró hangversenyét. A fiatalok elő­ször Casciolini miséjéből és Lajtha László Mária-himnu­­szaiból adtak elő részleteket. Elhangzott többek között Liszt Ferenc kórusműve, Kodály Szép könyörgése, valamint egy csodaszép modern Sanctus Dante Andreától. (Az ő művei a You Tube-on meghallgatha­tók.) Szalay András és Franczel Ágnes mesteri kórus­vezetői tudását a tanítványok sokszorozták: Sufránszki Anett, Viszkeleti Júlia, Kubik Tamás és Mayer Péter. Gyö­nyörűen szólt a gregorián dal­lam, melyben az igazgatónő, Bednarik Anasztázia is énekelt. Az orgonaművek szervesen fogták össze a Szentháromság vasárnapi mise részeit. Vác büszke lehet zenekul­túrájára, és arra, hogy kiváló zenetanárokat és előadómű­vészeket adott az országnak, a világnak. Mert "a világ szí­ve szakad meg, ha a zene ab­bamarad". (Gyarakiné Már­ton Magdolna) ■ Negyven éves lett a Kodály Zoltán Zeneiskola Szobon. Az ünnepségen megjelent Kodály Zoltánná is, aki díszvendége volt az eseménynek (fotó: szerző)

Next