Váci Polgár, 2016 (22. évfolyam, 1-12. szám)

2016-01-01 / 1. szám

ÁRA: 200- Ft VÁCllPOLGÁR 22.évfolyam 1.szám <tv PRO URBE DÍJAS KÖZÉLETI LAP 2016.január TARTALOMBÓL Megemlékezés dr. Rusvay Tibor emléktáblájának avatásán 2-3. oldal Papi arcképcsarnok 9. oldal vAei szak­on Beszélgetés Zubovits Györkös Erzsébettel 12. oldal HAZAJÁRÓ 14-15. oldal Benik Gyula emlékére 16. oldal Családi oldal 18-19. oldal Anyanyelvi mozaik 19. oldal 9 771 219 91 6000 1­6­0­0 1 Újévi gondolatok Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak egy rongybábu vagyok, és még egy kis élettel ajándékozna meg, azt maxi­málisan kihasználnám. Talán nem monda­nék ki mindent, amit gondolok, de meg­gondolnám azt, amit kimondok. Értéket tulajdonítanék a dolgoknak, nem azért, amit érnek, hanem azért, amit jelentenek. Keveset aludnék, többet álmodnék, hi­szen minden becsukott szemmel töltött perccel hatvan másodperc fényt veszítünk. Akkor járnék, amikor mások megállnak, és akkor ébrednek, amikor mások alsza­nak. Ha Isten megajándékozna még egy da­rab élettel, egyszerű ruhába öltöznék, ha­nyatt feküdnék a napon, fedetlenül hagyva nemcsak a testemet, hanem a lelkemet is. A férfiaknak bebizonyítnám, mennyire té­vednek, amikor azt hiszik, az öregedés okozza a szerelem hiányát, pedig valójá­ban a szerelem hiánya okozza az örege­dést! Szárnyakat adnék egy kisgyereknek, de hagynám, hogy magától tanuljon meg re­pülni. Az öregeknek megtanítanám, hogy a halál nem az öregséggel, hanem a fele­déssel jön. Annyi mindent tanultam tőle­tek, emberek... Megtanultam, hogy mindenki a hegyte­tőn akar élni, anélkül hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik. Megtanultam, hogy amikor egy új­szülött először szorítja meg parányi öklé­vel az apja ujját, örökre megragadja azt. Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga lenézni egy másikra, ami­kor segítenie kell neki felállni. Annyi min­dent tanulhattam tőletek, de valójában már nem megyek vele sokra, hiszen amikor be­tesznek abba a ládába, már halott leszek. Mindig mondd azt, amit érzel és tedd azt, amit gondolsz. Ha tudnám, hogy ma látlak utoljára aludni, erősen átölelnélek, és­­ imádkoznék az Úrhoz, hogy a lelked őre lehessek. Ha tudnám, hogy ezek az utolsó percek, hogy láthatlak, azt mondanám neked, „szeretlek”, és nem tenném hozzá ostobán, hogy „hiszen tudod”. Mindig van másnap, és az élet lehetőséget ad nekünk arra, hogy jóvátegyük a dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap van nekünk, szeretném el­mondani neked, mennyire szeretlek, és hogy sosem felejtelek el. Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek, sem fiatalnak. Lehet, hogy ma lá­tod utoljára azokat, akiket szeretsz. Ezért ne várj tovább, tedd meg ma, mert ha so­sem jön el a holnap, sajnálni fogod azt a napot, amikor nem jutott időd egy mosoly­ra, egy ölelésre, egy csókra, és amikor túl­ságosan elfoglalt voltál ahhoz, hogy telje­síts egy utolsó kérést. Tartsd magad közelében azokat, akiket szeretsz, mondd a fülükbe, mennyire szük­séged van rájuk, szeresd őket és bánj ve­lük jól, jusson időd arra, hogy azt mondd nekik, „sajnálom”, „bocsáss meg”, „kér­lek”, „köszönöm” és mindazokat a szerel­mes szavakat, amelyeket ismersz. Senki sem fog emlékezni rád a titkos gondolataidért. Kérj az Úrtól erőt és böl­csességet, hogy kifejezhesd őket. Mutasd ki barátaidnak és szeretteidnek, mennyire fontosak neked. Gabriel García Márquez A VÁCI POLGÁR szerkesztői, szerzői és Szalay István köszönti minde a karácsonyi és újévi jókívánságot, megemlék Kívánunk mindenkinek eredményes, boldog új esztendőt és ehhez jó egészséget!

Next