Visegrád - Visegrádi Hírek, 1993 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1993-01-01 / 1. szám
VISEGRÁD NAGYKÖZSÉG ÖNKORMÁNYZATÁNAK LAPJA Visegrádi Hírek IX. évfolyam 1. szám 1993. január Jeles napok januárban Január 1. az új év első napjává a nagy római hadvezér és politikus Iulius Caesar Kr.e. 46-ban megalkotott naptárreformja után vált. A rómaiak e napon a vidám szórakozás mellett jókívánságokkal köszöntötték egymást, amelyről Ovidius - a Kr.e. I. és Kr.u. I. században élt költő - így írt, a római naptárról alkotott művében: „Áldd meg a nép főit, kiknek keze által a termő földön béke virul, s béke a tengereken! És az atyákkal együtt, 6. áldd meg a római népet, s tárd fel szentélyed tündöklő kapuját! Üdvnek a hajnala két Áhítat csendje köszöntse! Szent ez a nap: szavatok szent legyen alkatokon! Pör ne zavarja fülünk! Pusztuljon a dőre civódás! Hagyd ma, irigység népség, köznapi dolgaidat!” A középkorban január 1. Jézus körülmetélésének napja, majd XIII. Gergely pápa naptárreformját követően - az addigi XII. 25-e helyett - újra az év kezdőnapja. A jókívánságok mellett, már a XIII. századtól ismerünk okleveles adatokat az újévi ajándékozás szokására. Történeti források és néprajzi gyűjtések szerint az elmúlt évszázadokban szokás volt újév reggelén, hogy a földesurat jobbágyai, bérlői - mesteremberek, pásztorok, béresek stb. - szerszámaikkal felvonulva, zajongva, kolompolva köszöntötték, ajándékot, pénzt, kolbászt, tojást, pálinkát várva. Az erdélyi szászok újév napján papjuknak két tál szép almát, körtét vittek ajándékba az alábbi köszöntővel: „der liebe Gott im Himmel wolle dem Herr Vatter (Pfarrer) seinen Aus und Eingang, seinen Kornbaum und Weinstock auch in den neunen Jahr segnen.” Az év első hónapjának másik jeles napja, január 6., Vízkereszt, Jézus megkeresztelésének és a Háromkirályoknak az ünnepe. A napkeleti bölcsek tisztelete a középkor végén, elsősorban a németek által lakott területeken, főleg a bányászok körében, a Felvidéken és Erdélyben terjedt el, mint ezt számos templomi ábrázolás is bizonyítja. Vízkeresztkor vizet és tömjént szenteltek, s a szentelt víz egy boroszlói (ma Wroclaw, Lengyelország) 1499-es szertartáskönyv szerint dögvész, méreg, mérges rovar ellen is jó. A szentelt vízzel történő házszentelésről Mátyás király idejéből van ismeretünk. A vízkereszti népszokások szép példáját a budaörsi németeknél találjuk, ahol I6-án kenyeret, sót, hagymát, krétát, s többször almát is visznek a templomba szentelés céljából. Utána otthon minden családtag kap egy falat sózott kenyeret, egy harapás almát, a megmaradt sót a sótartóba teszik, ill. kenyéren a jószágnak adják, míg a hagymát aznap főzéshez használják. A szentelt krétával az apa a Háromkirályok nevét írta fel a kapura e szavak kíséretében: „Herr, segne unseren Ein- und Ausgang.” A hazahozott szentelt vízből a Háromkirályok tiszteletére 3 kortyot isznak, torokfájás ellen, majd a kútba öntik, hogy ne apadjon el a vize. Rövid összeállításunkat a csíki székelyeknél házszenteléskor a család által előadott ének szövegével zárjuk: „Oh lelkünket ébresztő új csillag, ki ez nap támadói, Kinek fénye ez világot mind széjjel, el, bejáró. Ez világnak sötétségit eloszlató. Világ végén három szent királyok szíveket gerjeszték, Három-néma ajándékkal ők deredének, E világnak áldott Urát megkeresnétek... Ezt ti néktek csak például mondjuk, hogy megtanuljátok, Szent Királyoknak járásából ezt ti így higyjétek, Hívén Krisztust bizony embert, és bizony Istent. ” Amen Gróf Péter