Visegrád - Visegrádi Hírek, 1999 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1999-01-01 / 1. szám

2 THE DANUBE, ITS HISTORY, SCENERY, AND TOPOGRAPHY, A Dunakanyar és annak folytatásában a Duna­­völgye általában úgy alakult, hogy bal partja jóval alacsonyabb, így árvízveszélyesebb, mint a másik oldala A mindkét oldalán hajózható ággal közre­fogott, kb. 30 km hosszú Szentendrei-sziget helyén valamikor hat sziget sorakozott, s az ezeket elválasztó fattyúágak feliszapolódtak és így a hat sziget eggyé forrott össze. Az 1876. évi pusztító SbpItn&iWg Illustritrb, FROM METCI­KX TAKKX OX TIIK SCUT Hi ABRUSCl­, AXV OKAWK HI W. H. BARTLETT, ESQ.. COI'SFX. J. C. HKNTI.KV. H. HKAXUAHIt, AXO OTIIKR KMIKKXT ABTWT*. WILLIAM BEATTIE, M.U. LONDON.—CiF.OKGE VIHTl'K. 1YYLANE. A „ The Danube” c. könyv címlapja VISEGRÁDI HÍREK 1999. január Folyószabályozás és árvízvédelem Visegrád környékén A török hódoltság után konszolidálódott ország­ban mind erőteljesebben jelentkeztek azok az irányzatok, amelyek részben a betelepítések révén megnövekedett népességnek újabb területeket kívánt művelésre átadni. Ez indokolta, hogy elin­duljon mielőbb az árvíz elleni védekezés és ezzel egyidejűleg a belvízmentesítés és folyószabályozás. Megkezdődött a nagy folyók árvizei ellen a védő­gátak építése és a csapadékos időszakokban meg­emelkedett talajvíz levezetése csatornákkal. A folyószabályozás több célt szolgált (hajózás biztosítása, jégtorlasz elkerülése), amely a kanya­rulatok átvágásával, szigetek eltüntetésével, a meder mélyítésével oldható meg. árvíz után a sziget mélyebb részeit nem összefüggő nyárigátakkal védték meg. Teljes árvédelmi töltés­­ a nyárigátakat a sziget déli felén 1908-1909-ben, Kisoroszinál pedig 1936-1938 között épültek töltések. Az 1941. évi jeges árvíz hatására a Surányi telepnél átszakadt a töltés és elöntötte a sziget déli részét. Az Ipoly dunai beömlési helye és a főváros közötti szakaszon nem volt szükség koráb­ban szabályozásra, de a sok magányos sziget a jég elakadása szempontjából igen veszé­lyes volt, így 1838-ban, a nagy pesti árvíz idején Nagymaros és Kisoroszi táján volt katasztrofális jégtorlasz, majd 1876-ban, 1888-ban és 1891-ben Nagymaros és Nógrád­­verőce között úgy összetorlódott a Dunán a jég, hogy a víz a Szentendrei-Dunaágba nyomult és ott súlyos károkat okozott. Éppen ezért 1937 és 1940 között több szigetet, a Kismarosit, a verőcei Szúnyog-szigetet és Gödig még jó néhányat felszámoltak, s ezzel az összes vizet a főágba kényszerítették. A fő közlekedési út, a Duna A hódoltság megszűnése után a hajózás az országban újból fellendült. Az Aldunára és még lejjebb, a Duna torkolati szakaszára azonban a magyar hajók a törökök akadékosko­dása miatt, még sokáig nem tudtak eljutni. A szállított áruk között első helyen nálunk is a só szerepelt, s azt Máramarosszigetről a Tiszán, Erdélyből pedig a Maroson szállították. 1794-ben azután megalakult az első magyar hajózási vállalat is, a „Magyar Hajózási Társaság”, amelyet 1842-ben állami kezelésbe vettek. Az uszályokat a gőzgépek váltották fel, s feltalálásuk lehetővé tette, hogy a hajók a vízfolyással szemben, felfelé is könnyen járhassanak. A Dunán az első gőzhajót Bernhard Antal pécsi származású, eszéki hídfelügyelő szer­kesztette és helyezte üzembe. Hajója, a „Carolina” 1818-ban 20 tonna teherrel a víz folyásával szemben 3,5, a folyás irányában pedig 15 km óránkénti sebességgel haladt. Bécsből Pozsonyba 3 óra alatt tette meg az utat. Tíz év múlva sikerült azután két angol vállalkozónak angol gőzgépek beszerzésével a „Dunagőzhajózási Részvénytársaságot” megalapítani. Történész és utazó szemmel a nagy folyó A XVIII. századi magyar tudományos világ egyik kiemelkedő egyénisége Bél Mátyás (1684-1749) tanár, evangélikus lelkész, történész. Pest megyei munkájában a visegrádi Dunáról keveset ír, inkább csak rögzíti, hogy „Hatalmas mederben folyik Visegrád alá egy főágban, itt a hegyek összeszorítják. Innen azonban kivergődve Bogdánynál kétfelé oszlik a víz, és szigetet képez, amely három mérföld hosszú, s kb. negyed mérföld széles­ségű.” Ezzel szemben a várról részletesen beszámol, s a latinról magyarra fordított szöveg mintegy 32 oldal terjedelmű. Miután a világutazók legtöbbje a nyugati államokból érkezett az országba, s az utazás­hoz a legkézenfekvőbb volt a dunai hajóút igénybevétele, ezért jóformán minden utazónál találunk a Dunáról leírást. Sokuk közül Robert Townson 1793-ban járt hazánkban, s erről 1797-ben jelent meg „Travels in Hungary” c. könyve. A kiadványt többek között egy visegrádi várról készült kép is díszíti. W­illiam Beattie „The Danube” c. műve 1844- ben jelent meg, s számos illusztrációja között ugyancsak szerepel egy visegrádi kép, amely a Dunán uszály mellett már gőzhajót is ábrázol. Dr. Dobos Irma geológus, hidrogeológus szakértő Árvízvédelmi töltéssel mentesített ártér (Szentendrei-sziget, Szobbal szembeni Duna-part) W. 11. Bartlett illusztrációja a visegrádi várról és a Dunáról (1844)

Next