Visegrád - Visegrádi Hírek, 2005 (21. évfolyam, 1-12. szám)
2005-01-01 / 1. szám
2 VISEGRÁDI HÍREK 2005. január „Magasra száll az ember dallama” r „Aprily-hét anno” 2. rész: A visegrádi iskola névadó ünnepségéről a rész mottójául egy Wass Albert-idézetet választottam, mert úgy vélem, hogy ezek a gondolatok teljes mértékben alátámasztják, miért fontos, hogy egy iskola névadót válasszon, s hogy ezt a szellemi örökséget megőrizze és ápolja. Magyar örökségünk c. írásából idézek: . .Amikor örökségről beszélünk, általában arra gondolunk, ami atyáinktól hagyatékként reánk maradt... A szellemi kincsek azonban örökkévalók. Ezek képezik az egész emberi világ egyetlen elpusztíthatatlan valódi örökségét. Azt az örökségünket, amit nem vehet el tőlünk senki, ami nem veszhet el csupán akkor, ha mi magunk lemondunk róla, megfeledkezünk róla, vagy egyszerűen restek vagyunk arra, hogy megőrizzük és életünkben, cselekedeteinkben méltók legyünk hozzá. ” Az előzőekben már említettem, hogy névfelvételi kérelmünkre csak október 6-án kaptuk meg a hivatalos engedélyt. A névadó okirat átadására az akkori művelődési minisztert, Köpeczi Bélát szerettük volna megnyerni. A következő tartalmú levéllel kerestem meg: ..Kedves Miniszter Elvtársi A visegrádi általános iskola nevelőtestülete, Visegrád Nagyközség Tanácsa nevében tisztelettel felkérem iskolánk névadó ünnepségén a névfelvételi dokumentum ünnepélyes átadására. Iskolánk a minisztérium engedélyével Áprily Lajos nevét veszi fel a költő születésének 100. évfordulóján, 1987. november 14-én. Az iskola minden tanulója és pedagógusa őszinte lelkesedéssel és izgalommal készül a névadási ünnepségre, a centenáriumi megemlékezésre. Az ünnepség fényét emelné, ha a költő szellemi örökségével való azonosulás, az értékek melletti kiállás reprezentálásaként megtisztelné közösségünket személyes jelenlétével. Bízom benne, hogy kérésünket nem tartja szerénytelennek, érzi a mögötte meglévő szándékot. Tisztában vagyok azzal is, hogy felkérésünk időben talán kissé kései, mégis bátorkodom még egyszer arra kérni, ha ideje, elfoglaltsága engedi, ne utasítsa vissza. ” A művelődési miniszter nem tudott részt venni ünnepségünkön, a Művelődési Minisztérium képviseletében Dr. Vígh Józsefné adta át a névadó okiratot. Sok-sok izgalom és lázas készülődés után így érkezett el a nagy nap: 1987. november 14-e. Idézzük fel ennek a napnak az eseményeit. 10.30 órakor kezdődött az Áprily Lajos versmondó verseny a PAPEG székházában. Pest megyéből érkeztek a szavalok, de jöttek Heves megyéből és Budapestről is. Öt Áprilyverssel és három XX. századi magyar költő versével kellett nevezni a szavalóversenyre. Szigeti Judit 4. osztályos tanuló Áprily Lajos Erdei út és Kányádi Sándor Három kérdezgető c. versével, Kiss Ágnes 7. osztályos tanuló Áprily Lajos Vadlúd voltam és Szabó Lőrinc Bicikli c. versével vett részt a döntőn. Izgultunk volt tanítványunk, Koller Judit szerepléséért is. Miközben a székházban zajlott a szavalóverseny, az iskolában már gyülekeztek a névadó ünnepség résztvevői: tanulók, szülők, nevelők, vendégek. Az idő borongós, kissé előre hajló volt. Az iskolába belépő vendégeket Sebestyén Márta szép előadásában székely népdalok dallama fogadta. A vendégek a kiállítás megtekintésével, halk beszélgetéssel töltötték el a várakozás perceit. Öröm volt számunkra, hogy sokan elfogadták meghívásunkat: iskolánk volt igazgatója, nyugdíjas nevelői, Áprily Lajos tisztelői, ismerősei, a kulturális élet, művelődésirányítás vezetői, az akkori politikai, társadalmi szervezetek vezetői. Külön megtisztelő volt számunkra, hogy Áprily Lajos családjának több tagja is megtisztelte ünnepségünket. A Himnusz elhangzása után Áprily Lajos hangja szólalt meg hanglemezről, majd Dr. Vígh Józsefné miniszteri tanácsos átadta a névadó okiratot. „A Művelődési Minisztérium örömmel támogatta a visegrádi általános iskolának azt a szándékát, hogy az élete utolsó évtizedei nagy részét e városban töltő és immár 20 éve földjében nyugvó költő, Áprily Lajos nevét vegye fel. Egy oktatási intézmény, különösen egy általános iskola névválasztása, a névadó emlékének ápolása mindig rendkívül fontos nevelési tényező: a névadó által képviselt magatartást, szellemiséget és erkölcsöt mintegy követendő példaként állítja az ebben az életkorban oly fogékony, öntudatlanul is mintákat kereső gyermekek elé. Áprily Lajos személyében Visegrád azt a hagyományt találta meg, amelynek felmutatása, ébrentartása egyszerre nevel a szűkebb pátriához való hűségre és a tágabb közösségek, a nemzet, illetve az emberiség egészével való azonosulásra. Áprily Lajos szerény volt, halkszavú költőként, emberként egyaránt, de tiszta erkölcsében, az emberiség és az emberség iránti elkötelezettségében bátor és rendíthetetlen. Életében és költészetében egyaránt megvalósította, amit hitvallásként így fogalmazott meg: »Hiszek Arany János igazságában: embernek lenni mindig, minden körülményben. Hiszem, hogy a nemzetáruláson kívül az emberárulás is Dante legmélyebb pokolbugyrába való bűn.« Úgy gondolom, ennél többre törekedni ma sem kell és kevesebbre sem szabad. Amikor átadom a névadást szentesítő minisztériumi okmányt, hadd fejezzem ki személyes érzésemet is: megtiszteltetés számomra, hogy itt lehetek, mert én még személyesen is ismertem és szerettem Áprily Lajost. Kívánok az Áprily Lajos Általános Iskola minden nevelőjének és tanulójának jó egészséget további munkájukhoz. ” A dokumentumot a következő gondolatokkal helyeztem el az emlékfalon: „Megálltam itt a nyugtalan világban és vándor-párom, erre hoztalak. Megállítottak a patakos erdők, A vércsés sziklák és a várfalak. Megkötözött a kép: a víz világa, Szálló hajó a torlódó vizen, Hősi tető, hol vadvirágcsokorból Harcos középkor és múlás üzen. A királyasszony kertje... így nevezted Ha most iskolánk névadó ünnepségén a névadó Áprily Lajos ezen sorait idézem, talán nemcsak a bennem lévő érzéseket, hanem mindannyiunk hangulatát fejezem ki; azt az érzést, ami ehhez a tájhoz kötötte a költőt, ami köt bennünket (Folytatás all. oldalon)