Herkules, 1885. január-december (2. évfolyam, 1-52. szám)

1885-01-13 / 2. szám

. E nehéz munkánkhoz azonban mi is kérjük a tan­férfiak szellemi támogatását. Lapunkat készséggel föl­ajánljuk tanácskozási helyül a tanügy e fontos ága fölött s kérjük, értesítsenek koronként a testgyakorlati oktatás állapota felől. HERKULES Hazánkban — fájdalom — a testgyakorlatok soha sem örvendtek valami nagy népszerűségnek s még ma­­sem mindenütt örvendhetnek. Ha tehát hátramaradás észlelhető e téren, úgy az okot itt kell keresnünk. Mert hiába létesíti a törvényhozás a legüdvösebb törvényeket, hiába adja ki a miniszter a leghasznosabb rendeleteket, ha nincs meg a társadalomban a hajlandó­ság a törvények és rendeletek szellemében való műkö­désre. A törvény kimondta a testgyakorlatok kötelező taní­tását — az ország tanférfiain fordul meg, hogy ne maradjon a törvény holt betű. A tanférfiak e nehéz, de magasztos feladatához ajánl­kozunk mi szerény erőnkkel segítségül, de viszont ma­gunk részére is kérjük a tanférfiak támogatását. A tanügy apostolainak támogatására ismertetni fog­juk a magas kormány intézkedéseit a testgyakorlati tanítás ügyében, hogy tudjuk, mit kell tennünk; ismer­tetni fogjuk a külföldi kormányok intézkedéseit s a kül­földi állapotokat, hogy tudjuk, mit kellene tennünk; a testgyakorlati oktatással foglalkozó tanférfiaknak hosz­­szú czikksorozatokban gyakorlati útmutatásokat nyúj­tunk, hogy a segédkönyvek hiányát pótoljuk; de e mel­lett oly módon szerkesztjük lapunkat, hogy a tanári karok többi tagjai is élvezettel és haszonnal olvashas­sák , sőt a jobb tanulóknak kezébe is adathassék ; s vé­gig kisérve az ifjú testi nevelését az elemi iskolától a felsőbb tanintézetekig, ellenőrizzük mint felnőttet is a különböző testgyakorló egyletekben, pedig test vitorlával haladtunk. A magas hullámok fel-felcsaptak hajónk orrára és a fedélzetre, benedvesítve rövidannyiónkat. — Egyszerre látom a hullámok fodrain, hogy jön egy igen erős szél­roham, mely erősen felkorbácsolja a vizet és már-már dönti a hajót. Egy nagy hullám feltör a fedélze­te, megkapja a mentő gyűrűt s helyéről lemossa. Kálmán oda néz, nem hallja a vezény­szót, csak másodikra ereszti el a kötelet, én befordítom a szélbe a hajót, de az nagyon meghal, úgy, hogy vagy 5 hectoliter víz rohan be, egész testemet egyszerre megnedvesitvén s a hajót vízzel jól megtöltvén, Kálmán össze lesz szidva, a fék kezéből kivéve s hozzá látunk a mentő­gyűrű kihalászásához, mit a hul­lám már messze sodort, de azt megfogni igen nehéz munka volt. Hatszor-hétszer feléje kormányoztam a hajót, de elkapni soha se tudtuk, majd egy hullám az utolsó pillanatban dobta odébb, majd kicsúszott a kézből s a hajóval megfordulni mindig csak a szél ellen lehetett és csak is úgy volt szabad ily nagy széllel. Nem maradt más hátra, mint a nagy vitorlát leereszteni (s csak a cliverrel menni az év után, ekkor végre sikerült is megfogni. E közben 12 óra elmúlván, lehorgonyoztunk s elébb meg­­fü­rödve, megebédeltünk, előbb a bejött vizet kimerve a hajóból. Csak 4—5 ennyi viz és mi lubiczkolhatunk hajónkkal együtt a hullámokban, a­nélkül, hogy le kellett volna vetkőznünk. Ebéd után, nagy haditanács után elhatároztatott, hogy egy kevés pihenés lesz, tán csillapul a szél s ha nem, szégyenszemre nem megyünk vissza Füredre, hanem vagy ott várunk, vagy a vészvitorlával és a háromszor beleeffelt nagy vitorlával haladunk czélunk felé ; az utóbbi történt, a szél nem csillapult, elkészítettük a vitorlákat tehát és 2 óra 30 perc­kor újból megindultunk Almádi felé, a szél ereje nem változott, csak iránya, mely reánk nézve főkép azért volt rossz, mert most már ellenkező volt. Igen sokat kel­lett tehát lavírozni, közbe-közbe a hullám át-át csapott rajtunk, de a kisebbített vitorlák jól vittek előre, a­nélkül, hogy a hajót veszélybe dönthették volna, csak nevettük most az elébb oly félelmes szélrohamokat. 5 óra volt mire Almádiba értünk, ágyúlövésünkre kiküldöttek a fürdőháztól csónakot,­­ az egész fürdőközönség vendégszere­tettel fogadott bennünket, megnéztük az ujjon épült vendég­fogadót s egy darabig ott időzve, nem használt a marasztás, nem A sport Szarvason általában véve nem áll virágzó fokon jelen­leg s annak régi dicsőségét is hiában keressük az éji homályban. Minek oka főkép abban rejlik, hogy Szarvason nincs gentry­­osztály. Itt az értelmiség a legtehetősebbjétől fogva a legszegé­nyebbig mind hivatalnok vagy iparos , eltekintve az elszigetelten élő két grófi családtól. A földbirtok a parasztság kezében van s igy az anyagi hatalom is. Ez osztály pedig nem elég művelt arra s talán nem is lenne megfordított esetben sem áldozatkész a sport-ügy fejlesztésére, azt nem tartván nemzetünk harczképes­­ségét fokozó eszköznek, hanem csupán fényűzésnek. Szarvas természeti fekvése pedig a sport csaknem minden ágá­nak művelésére kiváló előnyt nyújt. Közvetlen a város alatt folyik el a Körös folyó, melyen az úszás, korcsolyázás, csónaká­zás, horgászat, a város kövezett főutczáján pedig a velocipédezés gyakorolható. Van ezenkívül a várostól nem messze egy, a gróf Csáky Albin tulajdonát képező Anoa-lig­a, mely gondozott és árnyas útjaival gyaloglásra és futásra trainirozóknak alkalmas nyári hőségben is , míg a dús növényzetű s vadgazdag vidék a vadászat kedvelőit elégíti ki. Mindennek daczára a 23.000 lelket számláló Szarvas városa utolsó helyen állna sportügyekben, ha a főg­ymnasiumi lelkes ifjúság nem vinné elől ez irányban is a haldás fáklyáját. A főgymnasiumé az uszoda, tornacsarnok, az fizeti az ezekben alkalmazott szakembert, ki mellékesen aztán több ágát is terjeszti a sportnak vagy az abba vágó dolgoknak. Úgy, hogy a főgymna­­siumi tanuló ifjúság, mint testület, valóságos hivatással bír nem a kvártély­igérés, hívek maradtunk a Sentához és éjjelre vendég­­szerető fedélzete alá csoportosultunk, annál jobban aludva az eddigieknél, mert az idő is hűssebbé vált. Berti szeretett volna halat fogni az éjjel, mert a megmaradt sajt- és húsdarabok horogra lettek fűzve és a vízbe bebocsájtva. A reggelre ugyan nem fogott semmit, de annál jobban össze lettek kaszálva horgai, úgy, hogy inkább ott hagytuk, a­hol volt, mintsem vesződtünk volna összeszedésével. A velünk volt magnesium sodronyt, midőn egész sötét lett, meggyujtottuk s hajónkat kivilágítva is bemutat­tuk a fürdőközönségnek. Másnap már 6 és fél órakor felvontuk vitorlánkat és gyenge északi széllel, mely később keleti lett, mentünk Kenese felé. A szép kenesei partok hívogattak bennünket, de csak lassan tudtuk megközelíteni azokat. A gyenge ellenszél nagyon lassan vitt bennünket, úgy, hogy útunk igen unalmassá vált s csak is 9 óra 45 perczkor értük el a fürdő telepet, hol igen sokan füröd­­tek és lubiczkoltak a vízben. Kocsik álltak a parton, mert Kenese környéke itt szokott fürdeni, egyedüli hely lévén, hol tiszta föveny található, míg odébb csúnya iszapos sár és nádtörzs van. Csónakot kérdeztünk, de hiába, mindenki azt mondta, hogy tovább kell mennünk, a város még messzebb van. Evezve haladtunk odébb, mindenütt a sűrű nádas mellett, mely elbob­ta az egész partot. Kerestük gróf Nádasdy kikötő helyét, de csak sokára tudtunk reá akadni, mig végre egy uszodát pillan­tunk meg s néhány csónakot a parton, kiabálásunkra egy legény ment is a hajó felé, de még idejében a partra néző szép svájczi stílbe épült ház verandájáról, nagy lármával attól eltiltatott, már-már boszankodtunk ily vendégszeretetlenség felett, midőn egyszerre csak látjuk, hogy a kertből két ember jön a hajókhoz és jön értünk, megmondva, hogy a csónakok s a part Nagy Károlyé, ki maga építette az egész házat, hajót s kikötőt. No Berti ez a te embered ! — szóltunk, de ő elébb photografirozni akart s vitte ezek mókját, jó látpontot keresendő, mi pedig fel­mentünk a háziurhoz, ki is nagy bámulatomra egy régi barátom volt, kivel a fehérvári kiállításon ismerkedtem meg s kivel ott igen sokszor jól mulattunk. Ebédre ott maradva, elbeszélgetve, érdekkel néztük a villa egész berendezését, vagy a háziúr szép esztergapadjait és munkáit. Megjött Berti is s a kölcsönös be- A sport- és torna-ügy Szarvason, 1885.

Next