Herkules, 1886. január-december (3. évfolyam, 1-52. szám)
1886-05-23 / 21. szám
III. évfolyam, 21. szám. Megjelen minden vasárnap képekkel. Budapest, 1886. május 23. Kiadóhivatal: Budapest, IV., Váczi-utcza 2. sz. Aigner Lajos könyvkereskedése. Előfizetési díj : Negyedévre .... 2 frt. Félévre ..........................4 frt. Egész évre .... 8 frt. Egyes szám 20 kr. Hirdetések díja : két hasábos petit sorért 25 kr. HERKULES TESTGYAKORLATI KÖZLÖNY SZERKESZTI: PORZSOLT JENŐ PORZSOLT KÁLMÁN Szerkesztőség : Budapest, IV. kerület, Belváros Lipót utcza 50. sz. Kéziratokat vissza nem küldünk KIADJA AIGNER LAJOS. Tartalom : A király a nemzeti tornacsarnokban. — A szegedi csolnakázó egylet. (Scossa Dezső.) — Ismét egy ki nem adott versenydíj. (Philipovic Emil.) — A hölgyek s a sport. (Nyáry Simon gróf.) — A női tornászatról. — A Lawn-Tennis-játékról. (Mihálkovich Tivadar.) — Különfélék. — Hirdetés. A király a nemzeti tornacsarnokban. A nemzeti torna-egyletnek rég óhajtott vágya teljesült. Ő felsége magas látogatásával kitüntette az egyletet. Daczára annak, hogy az egylet csak pár nappal előbb értesült e nagy megtiszteltetés remélhetéséről, mégis megállotta helyét elég jól tornászmutatványaiban. Nem vehetik rossz néven az egylet derék tagjai, ha az is mondatik itt, hogy általában mindenben nem tündökölhettek. Azzal a mértékkel kell mérni hazánknak eme vezér torna-egyletét a király előtti működésében, amellyel szokás mérni minden mintaszerűnek és irányt adónak állított testület szigorúan szakszerű nyilvános működését. Ezen értelemben véve, nem szabad önhízelgés gyanánt beleringatnunk magunkat abba a hiszembe, mintha mindenben a legtökéletesebbet a legmintaszerűbbet láthatta volna ; király ez alkalommal. Sőt ellenkezőleg, a szakvezetőknek úgy, mint az egyesek zömének — teljesen elfogulatlanul szólva — el kell ismerniük, miszerint ezen rögtönösen rendezett és végzett tornászegyleti szereplés után lehet ugyan jó lelki nyugalommal áldomást inni, de csak úgy, mint a félig fölépült háznak munkásai, mintegy buzdításul a további, még keményebb munkára. Régen elismert dolog a nemzeti tornaegyletben az, hogy a legkitűnőbb szertornázók között is sokan gyengéknek bizonyulnak az összetettebb szabadgyakorlatoknak szigorúan tökéletesnek kívánt végzésében. Annál kevésbbé lehet csodálkozni tehát azon, ha a kezdő és félig képzett haladó tornászok nagy csoportjával bizony csakis a legelemibb összetételű mozgások végeztethetők ilyen alkalmakban, különösen midőn a hosszas és tüzetes rákészülés sajátosan egyes gyakorlatokra nem lehetséges. Honnét van ez nálunk? Miért nincs ez így például akármelyik kisvárosi német tornaegyletben is ? A vezetők azt mondják :ha a magyar tornász a kényelmét mindenüvé magával viszi a pipatóriumból, és kommandóra koptákot még a király előtt is csak úgy áll, ha muszáj, elmegy a tornába egyetkettőt nyújtózkodni, aztán üsse a kő az «ügyet» magát. Az egyesek meg azt mondják : lanyha a vezetés, álmos vezérnek álmos a közkatonája is. — — Kinek van hát igaza ?! Talán mindkét félnek. Ne keressük. De annyit be kell látnunk, hogy vagy nem kell tornászatinkban oly kiváló nagy súlyt fektetni a vezérszó szerint végzendő összműködésekre, vagy honosítsuk meg e tekintetben azt az erélyes vezetést és szigorít fegyelmezettséget, amit most még csak a disztornákra készülések alkalmával, akkor is oly sok küzködésekkel, látunk alkalmazni. Tagadhatlan tény az a nemzetitorna-egyletben, miszerint a tömegben kézi szerekkel vagy a nélkül végzendő szabad gyakorlatokból az ellentétes ellenirányú tagmozdulatok és a rendenként vagy kettespáronként elütő, de azért harmonikusan egybevágó mozgás-összetételek nem gyakoroltatnak kellő mérvben. Márpedig valódi szép hullámzatos összműködést csakis oly módokkal lehet mutatni. Tény az is, hogy a rendgyakorlatok legelemibb részeiből is általában csak azok gyakoroltatnak, melyek okvetlen szükségesek a szabadgyakorlatokhoz csapattest felállításokra, pedig nem csupán a növendék-tornázásnál, hanem a felnőtteknél is nagy mértékben lenne gyönyörködtető, férfiasság-fejlesztő, lélekre és testre egyaránt edzőleg kiható az, ha a katonai rendgyakorlatokra és a műrendgyakorlatok némelyikére jóval nagyobb gond és több idő fordíttatnék. Ha mindez úgy lett volna már eddig is a nemzeti tornaegyletben, akkor az az egy heti készülési idő épen elég lett volna arra, hogy a király előtt,, mint az ország első katonája előtt, oly összműködést lehetett volna bemutatni, különösen a vasbotokkal, a minőben hatalmasan tűnt volna ki jellemzőleg a férfiúi erő, szépség, a lelki és testi szilárdság. Míg ellenben most az egyirányú rohamlépések karrendítésekkel és lökések törzshajtásokkal és terpeszbe ugrásokkal bizonyára nem nyújthattak megkapó szép képet azok előtt, kik látásból és tapasztalásból tudják, mennyiben külömb, szebb, hatásosabb lehetett volna az egész, ha a fent írt előfeltételek megvannak. A fent elmondottak értelmében tehát a vasbotokkal végzett összgyakorlatok egyátalában nem voltak első rendű tornászképzettségi fok szerint összeállítva; szebb rendgyakorlati összműködés pedig az egyszerű ellenvonulásnál egyéb nem is volt, a nemzeti torna-egylettől pedig ennél többet igényelt volna az ügynek érdeke és az egylet jó hírneve is. Áttérve a növendékek katonai és műrendgyakorlatainak mutatványaira , teljes örömmel veheti a nemzeti torna-egylet tudomásul a király magas személyén láthatott tetszést. Mert ott tökéletesen azon a színvonalon állott mutatványainak összetételei, vezetése és kivitele tekintetében, ahol kell állnia az ország első vezér torna-egyletének. Csak annyi legyen itt megjegyezve, miszerint az u. n. tornász-iskolai lépésekkel járás (magasra térdemelés, ütésszerűleg lábnyújtás és úgy lelépés) általában mindig csak nő-járásként tekintessék, ne pedig alapjárásnak. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el.