Herkules, 1886. január-december (3. évfolyam, 1-52. szám)

1886-05-23 / 21. szám

III. évfolyam, 21. szám. Megjelen minden vasárnap képekkel. Budapest, 1886. május 23. Kiadóhivatal: Budapest, IV., Váczi-u­tcza 2. sz. A­igner Lajos könyvkeres­kedése. Előfizetési díj : Negyedévre .... 2 frt. Félévre ..........................4 frt. Egész évre .... 8 frt. Egyes szám 20 kr. Hirdetések díja : két hasábos petit sorért 25 kr. HERKULES TESTGYAKORLATI KÖZLÖNY SZERKESZTI: PORZSOLT JENŐ PORZSOLT KÁLMÁN Szerkesztőség : Budapest, IV. kerület, Belváros Lipót­ utcza 50. sz. Kéziratokat vissza nem küldünk KIADJA AIGNER LAJOS. Tartalom : A király a nemzeti tornacsarnokban. — A szegedi csolnakázó egylet. (Scossa Dezső.) — Ismét egy ki nem adott verseny­díj. (Philipovic Emil.) — A hölgyek s a sport. (Nyáry Simon gróf.) — A női tornászatról. — A Lawn-Tennis-játékról. (Mihálkovich Tivadar.) — Külön­félék. — Hirdetés. A király a nemzeti torna­csarnokban. A nemzeti torna-egyletnek rég óhajtott vágya teljesült. Ő felsége magas látogatásával kitüntette az egyletet. Daczára annak, hogy az egylet csak pár nappal előbb értesült e nagy megtiszteltetés remél­­hetéséről, mégis megállotta helyét elég jól tornász­­mutatványaiban. Nem vehetik rossz néven az egylet derék tagjai, ha az is mondatik itt, hogy általában mindenben nem tündökölhettek. Azzal a mértékkel kell mérni hazánknak eme vezér torna-egyletét a király előtti működésében, a­mellyel szokás mérni min­den mintaszerűnek és irányt adónak állított testület szigorúan szakszerű nyilvános működését. Ezen érte­lemben véve, nem szabad önhízelgés gyanánt belerin­gatnunk magunkat abba a hiszembe, mintha minden­ben a legtökéletesebbet a legmintaszerűbbet láthatta volna ;­ király ez alkalommal. Sőt ellenkezőleg, a szak­vezetőknek úgy, mint az egyesek zömének — teljesen elfogulatlanul szólva — el kell ismerniük, miszerint ezen rögtönösen rendezett és végzett tornászegyleti szereplés után lehet ugyan jó lelki nyugalommal áldo­mást inni, de csak úgy, mint a félig fölépült háznak munkásai, mintegy buzdításul a további, még kemé­nyebb munkára. Régen elismert dolog a nemzeti tornaegyletben az, hogy a legkitűnőbb szertornázók között is sokan gyengéknek bizonyulnak az összetettebb szabadgyakor­latoknak szigorúan tökéletesnek kívánt végzésében. Annál kevésbbé lehet csodálkozni tehát azon, ha a kezdő és félig képzett haladó tornászok nagy csoport­jával bizony csakis a legelemibb összetételű mozgások végeztethetők ilyen alkalmakban, különösen midőn a hosszas és tüzetes rákészülés sajátosan egyes gyakor­latokra nem lehetséges. Honnét van ez nálunk? Miért nincs ez így például akármelyik kisvárosi német torna­egyletben is ? A vezetők azt mondják :­­ha­ a magyar tornász a kényelmét mindenüvé magával viszi a pipa­­tóriumból, és kommandóra koptákot még a király előtt is csak úgy áll, ha muszáj, elmegy a tornába egyet­­kettőt nyújtózkodni, aztán üsse a kő az «ügyet» ma­gát. Az egyesek meg azt mondják : lanyha a vezetés, álmos vezérnek álmos a közkatonája is. — — Kinek van hát igaza ?! Talán mindkét félnek. Ne keressük.­­ De annyit be kell látnunk, hogy vagy nem kell torná­­­­szatinkban oly kiváló nagy súlyt fektetni a vezérszó szerint végzendő összműködésekre, vagy honosítsuk­­ meg e tekintetben azt az erélyes vezetést és szigorít fegyelmezettséget, a­mit most még csak a disztornákra készülések alkalmával, akkor is oly sok küzködésekkel,­­ látunk alkalmazni. Tagadhatlan tény az a nemzeti­­­torna-egyletben, miszerint a tömegben kézi szerekkel vagy a nélkül végzendő szabad gyakorlatokból az ellentétes ellenirányú tagmozdulatok és a rendenként vagy kettespáronként elütő, de azért harmonikusan egybe­vágó mozgás-összetételek nem gyakoroltatnak kellő mérv­ben. Már­pedig valódi szép hullámzatos összműködést csakis oly módokkal lehet mutatni. Tény az is, hogy a rendgyakorlatok legelemibb részeiből is általában csak azok gyakoroltatnak, melyek okvetlen szüksé­gesek a szabadgyakorlatokhoz csapattest felállításokra, pedig nem csupán a növendék-tornázásnál, hanem a felnőtteknél is nagy mértékben lenne gyönyörködtető, férfiasság-fejlesztő, lélekre és testre egyaránt edzőleg kiható az, ha a katonai rendgyakorlatokra és a mű­­rendgyakorlatok némelyikére jóval nagyobb gond és több idő fordíttatnék. Ha mindez úgy lett volna már eddig is a nemzeti tornaegyletben, akkor az az egy heti készülési idő épen elég lett volna arra, hogy a király előtt,, mint az ország első katonája előtt, oly összműködést lehetett volna bemutatni, különösen a vasbotokkal, a minőben hatalmasan tűnt volna ki jellemzőleg a férfiúi erő, szépség, a lelki és testi szi­lárdság. Míg ellenben most az egyirányú rohamlépések karr­end­ítésekkel és lökések törzshaj­­tásokkal és ter­peszbe ugrásokkal bizonyára nem nyújthattak megkapó szép képet azok előtt, kik látásból és tapasztalásból tudják, mennyiben külömb, szebb, hatásosabb lehetett volna az egész, ha a fent írt előfeltételek megvannak. A fent elmondottak értelmében tehát a vasbotok­kal végzett összgyakorlatok egyátalában nem voltak első rendű tornászképzettségi fok szerint összeállítva; szebb rendgyakorlati összműködés pedig az egyszerű ellen­vonulásnál egyéb nem is volt, a nemzeti torna-egy­lettől pedig ennél többet igényelt volna az ügynek érdeke és az egylet jó hírneve is. Áttérve a növendékek katonai és műrendgyakor­­latainak mutatványaira , teljes örömmel veheti a nem­zeti torna-egylet tudomásul a király magas személyén­­ láthatott tetszést. Mert ott tökéletesen azon a szín­vonalon állott mutatványainak összetételei, vezetése és kivitele tekintetében, a­hol kell állnia az ország első­­ vezér torna-egyletének. Csak annyi legyen itt megje­gyezve, miszerint az u. n. tornász-iskolai lépésekkel járás (magasra térdemelés, ütésszerűleg lábnyújtás és úgy lelépés) általában mindig csak n­ő-járásként tekin­tessék, ne pedig alapjárásnak. Bérmentetlen leveleket nem fo­gadunk el.

Next