Herkules, 1887. január-december (4. évfolyam, 1-52. szám)

1887-09-11 / 37. szám

A szegedi csolnakázó-egylet. E lapok hasábjain nem először van szó egyletünk­ről , és ép ez volt az, mely tavaly azzal az ajánlattal lépett a társegyletekhez, hogy hasonló kimutatások, helyeseb­ben egyleteik belső életének ismertetésével tegyék lehe­tővé azt, hogy a „Herkules“ olvasói, valamint az érde­kelt körök az országban létező evező-sport egyletekről tájékozva legyenek. Nem sok eredményre vezetett ez a propozíczió s még mindig bizonyos ismeretlen homály takarja el az érdeklődők elől a csolnak-egyletek belviszo­­nyait. Hogy a „Herkules“ hasábjait ismételten igénybe veszszük a szegedi csolnak-egylet dolgainak reproduktió­­jára, mentse ki azon körülmény, hogy az egyletnek annyi volt tagja, annyi barátja van országszerte, hogy ha azok­nak a távolban magunkról értesítést adni kívánunk, le­hetetlen más úton tenni azt, másrészt pedig indokolt az egyleti élet ismertetése csak azért is, mert alig van az országban régibb és élénkebb hasonló egylet, mint a miénk. Egyletünk 1871 óta áll fenn, és büszkén tekintünk egyletünk múltjára is, e múlthoz csatlakozik azon tény, hogy alig van vidék vagy sport-egylet, a­hol és a­mely­ben egy-egy volt szegedi regattista ne találkoznék. Olyan volt ez az egylet a sportérdekeknek, akár csak a szegedi talaj a poétáknak, akárcsak a rekonstrukc­ió a rendjel­­hajszolóknak. Ápolta, nevelte és fejlesztette azt, és ugyan­azt teszi ma is, daczára hogy egész élete veszteségekből áll, a mennyiben tagjai folytonos hullámzásnak vannak alávetve s úgyszólván évenként újabb és újabb gyakor­latlan erők kiképezésével kell fáradoznia és az igy megy évről-évre, azon egynéhány tag, ki hajlandó volna a sport továbbfejlesztésére, akadályozva van abban, a­mennyi­ben az újonczok kiképzése a tavaszszal és kora nyáron át folyton tart, ezzel tölteni idejét. De viszont meg­fordultak egyletünk körében a zü­richi és budapesti társegyletek kitűnő evezősei: Szőllősy Kálmán, Csernovits Agenor, Faur Kornél és Porzsolt testvérek, egymást követték az egyleti élet fokozásának előmozdításában, de sajnos egymást követték annak el­hagyásában is, de működésük nyoma nem veszett el. A kezdetleges csolnakház helyébe a Stefánia rakpart alatt felépült a díszes új csolnakház öltözővel, fürdővel és dí­szes perronnal, a régi divatú Széchenyi-féle ladikokat finomabb sportladikok váltották fel, az egylet iránti érdeklődés fokozódott, csakhamar társadalmi tényezővé válván a város elitejében. A sport az elmúlt utóbbi években annyira haladt, miszerint a 3 órai húzások a mindennapi dolgokhoz tar­toztak . Zenta, Makó, Algyő, Kanizsa partlakói nem egy­szer bámulták meg a szerintük különös fáradozást, le­vagy felfelé a Tiszán, a hömpölygő Maroson 5 — 6 órán át folyton evezni nem okoz már nehézségeket, skiflistáink napi útja 4000 méter lefelé, Csonka Ferencz egyletünk kitűnő igazgatója az­ idén már több ízben megtette az utat a nagy hírnévre vergődött „Kistiszai zsiliphez“ körülbelül 12,000 méter távolságra. De hogy fogalmuk legyen a „Herkules“ olvasóinak az egylet belső életéről, álljanak itt az egyletnek XVI. évi közgyűlésén előadottak, mely közelebb folyt le. Dr. Nyilasi Pál elnök örömmel adta elő, miszerint az 1886. év folyamán a kirándulási könyv tanúsága szerint a vízi­sport az egylet körében rendkívüli élénken gyakorolta­tott, s nemcsak az egyleti tagok egymásközti barátságos viszonyára, hanem a szegedi társadalmi élet egy jelen­tékeny körére is kedvező hatást gyakorolt, a­mihez járult az is, hogy szerencsétlenség sem személyek, sem az egylet ladikállománya vagy csolnakházában nem fordult elő, je­léül a sportszabályok szigorú megtartásának. Sajnálattal vette a közgyűlés tudomásul Scossa Dezső és Kisfaludy József buzgó sportembereinek a vá­rosbeli eltávozását és így az egyletből való kilépéseket, mert Scossa Dezsőben nemcsak a jeles sportkedvelőt, ha­nem kitűnő tollú jegyzőjét, tagtársai pedig a legjobb ba­rátot vesztették el, Ki­sfaludy mint jeles skiffista tűnt fel. Ugyane közgyűlés határozata folytán az egylet ügyei­nek ügy­buzgó támogatása és a vízisport fejlesztése körül szerzett érdemeiknek elismeréséül az egylet tiszteletbeli tagjává Scossa Dezsőt és Kisfaludy Józsefet megválasz­totta, a tiszteletbeli tagságról szóló okmány elkészítésé­vel Nagy Gyula ötödéves technikust bízta meg, kinek remek tollrajza mintegy fél méter négyszög kemény táblájú lapon a Tisza kanyargós fekvését ábrázolja Algyő­­től kezdve Gyáláig; a füzesek tömkelegéből kimagaslik a porgányi gőzszivattyúház hatalmas kéménye, emlékéül az ott töltött kedves óráknak, mert a most oly nagy hír­névre vergődő porgányi zsilip építésénél foglalkozó Endre Antal mérnök igazi magyar vendégszeretetét többször igénybe vették az egy tourban felevező regattisták; a bal oldalán a képnek egy regattista áll, kezében egy evezővel, a közepén e díszokmánynak következik a hu­morosan szerkesztett tagsági kinevezés, aláírva minden egyes tag által, valamint Szeged legbájosabb és a nemes sportot kedvelő fiatal hölgyei által, kik társas kirándulá­sok alkalmával mint kormányosok szerepeltek. A szegedi csolnakázó egyletnek van jelenleg 29 tagja és pedig: Apáthy Gyula, Bene Dezső, Csonka Fe­rencz, Endrényi Imre, Fónagy József, dr. Faragó Ödön, Golborits László, Gaál Endre, dr. Hercz Gyula, Hevesy Kálmán, Kátay Gyula, Kaas János, Kalmár István, Lam­boy József, dr. Nyilasy Pál, dr. Hibay György, Nagy Géza, Rigó Endre, Szegeletty János, Szegl­eő Gyula, dr. Ujj József, Ujj János, Wagner Gusztáv, Weiner Miksa, dr. Wellinger László, dr. Fekete István, Vajda Sándor, Weber János és dr. Rózsa Kálmán, ezenkívül van 14 pártoló tag : Bokor Pál, Bodnár Imre, Csikós V. József, Duka Marczel kir. tanácsos, Houchard Ferencz, Kovács János, Fluck Dezső, Lustig Ferencz, dr. Lipkay Kálmán, Szeles Kálmán, Tóth Pál, Török Kálmán, dr. Perczel János és Járosi Sándor. H­ERK­ULES 1887

Next