Herkules, 1887. január-december (4. évfolyam, 1-52. szám)
1887-09-11 / 37. szám
A szegedi csolnakázó-egylet. E lapok hasábjain nem először van szó egyletünkről , és ép ez volt az, mely tavaly azzal az ajánlattal lépett a társegyletekhez, hogy hasonló kimutatások, helyesebben egyleteik belső életének ismertetésével tegyék lehetővé azt, hogy a „Herkules“ olvasói, valamint az érdekelt körök az országban létező evező-sport egyletekről tájékozva legyenek. Nem sok eredményre vezetett ez a propozíczió s még mindig bizonyos ismeretlen homály takarja el az érdeklődők elől a csolnak-egyletek belviszonyait. Hogy a „Herkules“ hasábjait ismételten igénybe veszszük a szegedi csolnak-egylet dolgainak reproduktiójára, mentse ki azon körülmény, hogy az egyletnek annyi volt tagja, annyi barátja van országszerte, hogy ha azoknak a távolban magunkról értesítést adni kívánunk, lehetetlen más úton tenni azt, másrészt pedig indokolt az egyleti élet ismertetése csak azért is, mert alig van az országban régibb és élénkebb hasonló egylet, mint a miénk. Egyletünk 1871 óta áll fenn, és büszkén tekintünk egyletünk múltjára is, e múlthoz csatlakozik azon tény, hogy alig van vidék vagy sport-egylet, ahol és amelyben egy-egy volt szegedi regattista ne találkoznék. Olyan volt ez az egylet a sportérdekeknek, akár csak a szegedi talaj a poétáknak, akárcsak a rekonstrukció a rendjelhajszolóknak. Ápolta, nevelte és fejlesztette azt, és ugyanazt teszi ma is, daczára hogy egész élete veszteségekből áll, a mennyiben tagjai folytonos hullámzásnak vannak alávetve s úgyszólván évenként újabb és újabb gyakorlatlan erők kiképezésével kell fáradoznia és az igy megy évről-évre, azon egynéhány tag, ki hajlandó volna a sport továbbfejlesztésére, akadályozva van abban, amennyiben az újonczok kiképzése a tavaszszal és kora nyáron át folyton tart, ezzel tölteni idejét. De viszont megfordultak egyletünk körében a zürichi és budapesti társegyletek kitűnő evezősei: Szőllősy Kálmán, Csernovits Agenor, Faur Kornél és Porzsolt testvérek, egymást követték az egyleti élet fokozásának előmozdításában, de sajnos egymást követték annak elhagyásában is, de működésük nyoma nem veszett el. A kezdetleges csolnakház helyébe a Stefánia rakpart alatt felépült a díszes új csolnakház öltözővel, fürdővel és díszes perronnal, a régi divatú Széchenyi-féle ladikokat finomabb sportladikok váltották fel, az egylet iránti érdeklődés fokozódott, csakhamar társadalmi tényezővé válván a város elitejében. A sport az elmúlt utóbbi években annyira haladt, miszerint a 3 órai húzások a mindennapi dolgokhoz tartoztak . Zenta, Makó, Algyő, Kanizsa partlakói nem egyszer bámulták meg a szerintük különös fáradozást, levagy felfelé a Tiszán, a hömpölygő Maroson 5 — 6 órán át folyton evezni nem okoz már nehézségeket, skiflistáink napi útja 4000 méter lefelé, Csonka Ferencz egyletünk kitűnő igazgatója az idén már több ízben megtette az utat a nagy hírnévre vergődött „Kistiszai zsiliphez“ körülbelül 12,000 méter távolságra. De hogy fogalmuk legyen a „Herkules“ olvasóinak az egylet belső életéről, álljanak itt az egyletnek XVI. évi közgyűlésén előadottak, mely közelebb folyt le. Dr. Nyilasi Pál elnök örömmel adta elő, miszerint az 1886. év folyamán a kirándulási könyv tanúsága szerint a vízisport az egylet körében rendkívüli élénken gyakoroltatott, s nemcsak az egyleti tagok egymásközti barátságos viszonyára, hanem a szegedi társadalmi élet egy jelentékeny körére is kedvező hatást gyakorolt, amihez járult az is, hogy szerencsétlenség sem személyek, sem az egylet ladikállománya vagy csolnakházában nem fordult elő, jeléül a sportszabályok szigorú megtartásának. Sajnálattal vette a közgyűlés tudomásul Scossa Dezső és Kisfaludy József buzgó sportembereinek a városbeli eltávozását és így az egyletből való kilépéseket, mert Scossa Dezsőben nemcsak a jeles sportkedvelőt, hanem kitűnő tollú jegyzőjét, tagtársai pedig a legjobb barátot vesztették el, Kisfaludy mint jeles skiffista tűnt fel. Ugyane közgyűlés határozata folytán az egylet ügyeinek ügybuzgó támogatása és a vízisport fejlesztése körül szerzett érdemeiknek elismeréséül az egylet tiszteletbeli tagjává Scossa Dezsőt és Kisfaludy Józsefet megválasztotta, a tiszteletbeli tagságról szóló okmány elkészítésével Nagy Gyula ötödéves technikust bízta meg, kinek remek tollrajza mintegy fél méter négyszög kemény táblájú lapon a Tisza kanyargós fekvését ábrázolja Algyőtől kezdve Gyáláig; a füzesek tömkelegéből kimagaslik a porgányi gőzszivattyúház hatalmas kéménye, emlékéül az ott töltött kedves óráknak, mert a most oly nagy hírnévre vergődő porgányi zsilip építésénél foglalkozó Endre Antal mérnök igazi magyar vendégszeretetét többször igénybe vették az egy tourban felevező regattisták; a bal oldalán a képnek egy regattista áll, kezében egy evezővel, a közepén e díszokmánynak következik a humorosan szerkesztett tagsági kinevezés, aláírva minden egyes tag által, valamint Szeged legbájosabb és a nemes sportot kedvelő fiatal hölgyei által, kik társas kirándulások alkalmával mint kormányosok szerepeltek. A szegedi csolnakázó egyletnek van jelenleg 29 tagja és pedig: Apáthy Gyula, Bene Dezső, Csonka Ferencz, Endrényi Imre, Fónagy József, dr. Faragó Ödön, Golborits László, Gaál Endre, dr. Hercz Gyula, Hevesy Kálmán, Kátay Gyula, Kaas János, Kalmár István, Lamboy József, dr. Nyilasy Pál, dr. Hibay György, Nagy Géza, Rigó Endre, Szegeletty János, Szegleő Gyula, dr. Ujj József, Ujj János, Wagner Gusztáv, Weiner Miksa, dr. Wellinger László, dr. Fekete István, Vajda Sándor, Weber János és dr. Rózsa Kálmán, ezenkívül van 14 pártoló tag : Bokor Pál, Bodnár Imre, Csikós V. József, Duka Marczel kir. tanácsos, Houchard Ferencz, Kovács János, Fluck Dezső, Lustig Ferencz, dr. Lipkay Kálmán, Szeles Kálmán, Tóth Pál, Török Kálmán, dr. Perczel János és Járosi Sándor. HERKULES 1887