Herkules, 1904. január-december (21. évfolyam, 1-11. szám)
1904-01-30 / 1-2. szám
. Mindez Berzeviczy érdeme. A többi aztán önként jött. A bizalom helyreállta és ezzel tagjainknak örvendetes szaporodása képessé tette a Szövetséget, hogy figyelmét a vidékre is fordíthassa. Berzeviczy kezdeményezésének köszönjük a kerületi torna-ünnepélyeket és ezeknek néhány lelkes vidéki tornaegyesület keletkezését, vagy új életre keltését. Az ő kezdeményezésére történt versenyszabályaink megváltoztatása folytán az egyesületek működési körének tágítása. Az ő eszméje volt, hogy alapszabályaink megváltoztatása által közvetlen kapcsolatot létesítsünk a Szövetség és az egyesületek között. Mindezek egyenként talán apró dologoknak tetszhetnek, de jelzik az öntudatos czélt : a Szövetséget erőssé tenni, hogy az országos testnevelést hathatósan szolgálhassa. És tényleg ,szolgálta is, mert a hazai testedzés mai állapotát csak a 8 év előtti állapottal hasonlítjuk össze, minden elfogulatlan szemlélő kénytelen lesz úgy külső terjedelemre, mint mélység és tartalomra nézve az örvendetes haladást konstatálni. Ez Berzeviczy elnöki működésének az eredménye. És mindnyájan hálás emlékkel őrizzük szívünkben azt a fenséges képet, midőn a felséges uralkodóház egyik bájos tagja, Auguszta kir. főherczegnő férjének, József Ágost főherczeg úr ő fenségének jelenlétében is avatta fel Szövetségünk zászlaját és adta át nekünk azzal, hogy immár e szent jelvény alatt szolgáljuk a testnevelés kultuszában országunk és nemzetünk szent érdekeit. Ezt a legmagasabb kitüntetést is Berzeviczy szerezte meg számunkra. A magam részéről nem kételkedem tehát, hogy a hazai testgyakorlás története a Bakodyak és Matolayak, mint az egyesületi tornázás megállapítóinak neve mellett helyet fog adni Berzeviczy nevének is és fel fogja róla jegyezni, hogy ő volt az, ki a haladást szervezte. És amiképpen Berzeviczynek lelkes kötelességtudással, fáradhatlan kitartással, szorgalmas munkával sikerült az egyleti testgyakorlás ügyét fejleszteni, az állam érdeklődését ügyünk iránt felkelteni és tán némileg még a társadalom közönyét is megtörni, vagy ebbe a közönybe legalább is rést ütni, azonképen legyünk mi is meggyőződve, hogy csakis kötelességtudással, lelkes kitartással és önfeláldozó munkássággal sikerülhet nekünk is Berzeviczy örökségét épségben és híven megőrizni és az egyleti tornázást azon a fokon fenntartani, melyre azt emelte. De ez még nem elég, mert Berzeviczy tudásá- i val, széles látkörével és gazdag tapasztalatával hasonló nagy tudást, széles látkört és gazdagtapasztalatot szembe nem helyezhetünk és azért nekünk még több munkát, még nagyobb kötelességtudást kell az egyestől és fokozottabb egyetértést, szorosabb összetartást az egyesületektől kívánni. Ezek volnának igénytelen nézetem szerint azok a tanulságok, melyeket Berzeviczy elnöki működéséből már most le lehet és véleményem szerint le is kell vonni, hogy addig is, míg az egyesületi tornázásnak új vezére lesz, egyesült erővel fentartsuk azt, amit Berzeviczy teremtett. Végezetül indítványozom, hogy Berzeviczy ő nagyméltóságának a M. O. T. E. szövetsége elnökségéről való lemondását az e lemondás felett érzett fájdalmunk kifejezése, nemkülönben Berzeviczy érdemeinek jegyzőkönyvi megörökítése mellett, méltóztassék tudomásul venni. S.-V. — Szemere Miklós és az éllövészet- közéletünk egyik vonzó s népszerű tagjának nevét írom e hurok élére, mert nincs senki más, aki a nemzeti ezéllövészet fellendítéséért nagyobb buzgalommal, önzetlenebb hazafiassággal küzdene, mint ő. A széllövészet rendkívüli fontosságát ki ne ismerné ? Hiszen tudjuk mindannyian, hogy napjainkban a technika vívmányai folytán a hadsereg harczképessége nem függ annyira a vezénylettől, lángeszű vezérektől, miként a múltban, hanem a súlypont átterelődött mindinkább a katonák egyéni kvalitásaira. A pontos lövés, a találás a harczképesség valódi mértéke Miként Szemere Miklós mondja: „Többet ér hadi szempontból egy törpe, púpos, aki talál, mint egy atléta, egy Herkules, aki a fegyverrel bánni nem tud és hibázik.“ A művelt európai államokban már rég foglalkoznak a czéllövészet népszerűsítésével, sportszerű terjesztésével. Mindent elkövetnek, hogy a hadi erényekben ne csak a tényleges szolgálatot teljesítő katonák legyenek járatosak, hanem beoltsák a polgárság minél szélesebb rétegeibe. Már a gyermekkorban megkezdik a katonai nevelést — számtalan állami, községi és magán lövőház áll a trainírozók rendelkezésére, hol kellő vezetés mellett gyakorolhatják magukat a czéllövészetben. Mi ezen a téren nagyon elmaradtunk. A népnevelésben abszolúte nem fektetünk súlyt a katonai oktatásra, pedig innen kerül ki később a hadsereg zöme. Megtanítjuk a nép gyermekeit az abcére, egy kevés számvetésre, aztán elküldjük kiskocsisoknak, vagy birkapásztoroknak. Fegyvert egynek sem adunk, a legtöbbnek