Herkules, 1908. január-december (25. évfolyam, 1-20. szám)
1908-01-15 / 1. szám
havi egy órában kívántam minden osztály számára. A tiszta szakfelügyeletet a tornatanfolyam tanáraira kívánnám ruházni. „A tornatanfolyam tanárai egyúttal felügyelői lehetnének volt tanítványaiknak,“ — így írtam volt első közleményemben. Eképpen meg volna az összefüggés a tornatanárok kiképzése és működése között, ami jelenleg teljesen hiányzik és ami Maurer véleményének sikere esetében továbbra is hiányozna. De ezzel a felügyelet sokadalma még nincs kimerítve. Jelenleg a közoktatási tanács részéről csak én magam néztem a testgyakorlatot nemcsak középiskolákban, hanem egyéb intézetekben is. Tervben van, hogy a közoktatási tanácsban szaporítsák azon tagok számát, akik iskola-egészségüggyel és testneveléssel foglalkoznak, akik aztán szintén részt vesznek az iskolalátogatásokban. Ha a minisztérium ezek jelentéseit tudomásul veszi, dő adatok állanak rendelkezésére. Eddigelé ez, sajnos, nem történt, különben talán engem szintén meghívtak volna a miniszteri értekezletre, amelyen a torna felügyeletével megbízottak tanácskoztak. Szakreferenst nem kívántam, mert már jelenleg is egy ember kezében van a tornaügy. Vannak körülmények, amikor a legkiválóbb szakreferens sem volna képes eredményt fölmutatni, még ha nem is egyoldalú az illető. A fődolog, hogy a miniszteri referens odaadással végezze ügykörét és a szakférfiakat meghallgassa. Az más kérdés, nem volna-e czélszerűbb a testnevelés részére külön osztályt felállítani. Az olvasó ítéljen, hogy melyik rendszer lenne megfelelőbb. Most pedig még egyszer kívánok a Nemzeti Tornacsarnokkal foglalkozni, mert úgy látom ezen soraimat vette olyan zokon. Én arról két dolgot állítottam. Először „anomáliának“ mondottam, hogy nem az állam képezi ki a tornatanítókat. Erre vonatkozólag Maurer hallgatott, hanem felhozza, hogy a franczia és angol állami intézetekben rosszul képezték ki a tornatanítókat. Ha nem tudott volna oly országot, ahol ily anomália szintén fennáll, bizonyára fölhozta volna. A magyar állam miért követné a franczia-angol példát és miért nem a svédet, poroszt, szászt, dánt, stbit, akik jó tornatanítókat képeznek? A másik kifogásom az volt, hogy „képzelhető jobb és nevezetesen teljesebb kiképzés“. Ezt sem cáfolta meg, ellenkezőleg megerősítette azon tervezet ismertetésével, amely szerint a kiképzés két évig tartana, teljesebb is lenne, sőt még — amiről álmodni sem mertem volna — a svéd tornára is kiterjeszkednék, és amihez — ha beválik — tényleg szívből gratulálnék. Egyébként én mindig a legnagyobb elismeréssel voltam és vagyok a Nemzeti Tornacsarnok működése iránt, főleg amióta a túlzott német tornából engedni kezd, így kénytelen vagyok magamról elhárítani azon nézetet Maurer úrnak, mintha én azt hinném, hogy a tornatanítók kiképzésénél a Nemzeti Tornacsarnok nem hangsúlyozza eléggé az egészségre való tekintetet. Nem a tornatanítói tanfolyamra, hanem a tornatanításra, amint ez az intézetben folyik, vonatkozik ezen megjegyzésem. Talán, ha még egyszer elolvassa soraimat, magáról is reá jő erre. Végül még néhány szó Maurer véleményéről az iskolaorvosok működéséről, amellyel egyáltalában nincsen megelégedve. E tekintetben legyen nyugodt, hogy én sem vagyok megelégedve és hogy minden örömmel küzdök amellett, hogy az iskolaorvos elsősorban és mindenekfelett a tanulók egészségével és rendes fejlődésével foglalkozón, szóval elsősorban orvos legyen és csak aztán tanár. De mondja meg őszintén Maumr, évi 400 koronáért mit várhatni az iskolaorvosoktól? Régen sürgetem, hogy fizessék őket jobban és hogy ne költekezzenek a felesleges iskolaorvosi tanfolyamra, de mind hiába. Az Egyetértés Tanügyi Rovatainak hasábjai eléggé tanúskodnak eddigi hiábavaló küzdelmeimről és örülök, hogy nézetem lassanként terjed, legalább látom, hogy Maurer ugyanazon nézetre jutott Ez is már valami eredmény. Dr. Juha Adolf. Torna, athletika, vívás A londoni olympiai programm. Az olympiai versenyek nem az angol athlétikai karneválja, melyen ők képességeiket és haladásukat a többi nemzet kiküldöttei előtt bemutatni akarnák, hanem a nemzetek versenye és fizikai képességeiknek erőpróbája, amelyen minden egyes állam résztvevője egyenlő előnyökkel veszi fel a küzdelmet. Huszonöt év előtt minden állam felett biztos fölényük volt az angoloknak az athletikában, azóta azonban a többi állam athletikája is fejlődött, sőt, több alkalommal az angol fölé is kerekedett, mint azt a Henley-eset mutatja, ez nagyon jó és erős lecke az angoloknak, ezen okulván, nagyon kemény ellenfeleknek fognak bizonyulni, de mégis nagy szerencséjüknek kell lenniök, ha a versenyek ötven százalékát meg tudják nyerni. Hihetetlennek látszik az A. C. B. azon terve, hogy októberben műkorcsolyázó versenyt mesterséges pályán akar rendezni; korcsolyázó versenyek nem lesznek, mert lehetetlen oly nagyméretű pályát létrehozni, hanem a hockey- játékok október 19 én kezdődnek a rugby- és association football- és polejátékok pedig június 15—20-án lesznek lebonyolítva. Legnagyobb figyelmet az angolok az evezésnek juttattak, az olympiai regatta julius 23-án lesz Henleyben, míg az évenkint szokásos Henley verseny julius 1 én kezdődik. Az angolok teljes erejüket az olypiai versenybe fektetik és igy a Henley-regattán csak gyöngén szerepelhetnének, ezt megakadályozandó, idegenek részvételét egyszerűen lehetetlenné tették. Dicséretet érdemel az A. 0. B. azon újítása, hogy a versenyszabályokat angol, francia és német nyelven nyomtatta és ábrákkal iparkodott azt mennél jobban érthetővé tenni; hasonló figyelemmel még egy nemzet sem iparkodott az olympiai versenyeken résztvevő szövetségek munkáját megkönnyíteni.