A Hét, 1891. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)
1891-10-18 / 42. szám
II. Évfolyam. Előfizetési feltételek : Egész évre ............ írt iá.— Félévre..................... » 5.— Negyedévre ............. » 2.50 Egyes szám ára 20 kr. A HÉT TÁRSADALMI, IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI KÖZLÖNY. Szerkeszti KISS JÓZSEF. —^|»— Budapest, október 18. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP, 1891. 42. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1 BUDAPEST, VIII. ker., József-körut 44. sz. Hirdetések felvétele ugyanott. Kéziratok nem adatnak vissza. Krónika. — október 15-én. Nekropolis a Gellért-hegyen. A hadi kincstár, életlapjaink és az ellenzéki beszédek szerint, egy embertelen Moloch, mely csak arra való, hogy legyen, aki feneketlen gyomrába temesse a mi verejtékes, keserves millióinkat. Ennek a Molochnak azonban, úgy látszik, szíve is van. Legalább, amint önök bizonyára emlékeznek, egy nagylelkűségi rohamában elhatározta, hogy viszonzásul ama készségért, melylyel eszeveszettül sietünk minden követelését megszavazni, nagyszerű ajándékkal lepi meg a fővárost. És ígéretét nem is szítta vissza. Megajándékozta a mi Budapestünket egy csókolni való csecsebecsével, a gellérthegyi czitadellával. Persze, ennek a czitadellának csak akkor van ránk nézve értéke, hogy ha nincsen, ameddig megvan, úgy vagyunk vele, mint az az ember, aki az állatkerti sorsjátékon megnyeri a leopárdot. Az ajándékkal tehát nem lehet büszkélkednünk, ellenkezőleg, ha hasznát akarjuk venni, meg kell semmisítenünk. Hanem azért az ajándék csak ajándék marad. Ha a »Fliegende Blätter «-beli apa így szól a fiához: »Móricz, te az egész esztendőben jól viselted magad; én hát most, a születésnapodra, szerzek neked egy meglepetést. Ma nem fogsz az iskolába menni« — hát ez ajándék. És ajándék az is, ha a hadi kincstár így szól a fővároshoz: »Kedves Budapest, te egy idő óta nagyon jól viseled magadat, hogy megháláljam a szívességedet — nem foglak fenyegetni.« Ajándék, már pedig ajándék-csikónak nem illik a fogát nézegetni. Nem is nézegettük. És nagy lelkesedésbe estünk, hogy ime, kaptunk egy ajándékot, ami ugyan nem jó semmire, de jó, hogy most már a miénk, nem másé, s tehetünk vele, amit akarunk. Természetesen, nem akarhatunk vele egyebet, mint hogy eltöröljük a föld színéről. Szép kis csecsebecse, de kissé kényelmetlen ott, ahol van. E felől nincsen véleménykülönbség. De igenis van arról, hogy ha a Gellérten nem lesz citadella, mi legyen hát ott tulajdonképpen ? Mit tegyünk a helyére ? S azóta, amióta hozzájutottunk az elpusztítani való ajándékhoz, folyvást azon törjük a fejünket, hogy mivel pótoljuk hát fővárosunknak ezt a szomorú emlékű diszét, amelyről lemondani ugyan szívesen lemondunk, de amelynek a helyét még se lehet üresen hagyni. Mert a Gellérthegyet csak nem hagyhatjuk kopaszon ? Hová lenne akkor városunkból a pittoresque vonás ? Vannak ugyan vitális érdekeink is s ezekkel nem törődünk ilyen aggodalmasan. Vannak nagy szükségleteink, de ezekre gondolni is szomorú, már pedig búsuljon a ló, annak elég nagy a feje. Mit csináljunk a vízvezetékkel ? — ezen a kérdésen ugyan senki se töri a fejét. Minek is ? Jobb nem gondolni rá, úgy megfájul a fejünk ettől a kérdéstől. Vannak azonban kedves, szentimentális kérdések, amelyek mindenkit passzionálnak: »Kire marad a kis ködmen?« — »Mittevők legyünk a Gellért-hegygyel, hogy ha kopaszon marad.« És se vége, se hossza a tervelgetéseknek. Tervekben kifogyhatatlanok vagyunk. Magyarország koronként szegény volt az ég áldásaiban, ma is szegény iparczikkekben, örökké szegény lesz drámai énekesnőkben, de poétákban és ötletekben sohase volt szegény. Az első ötlet az volt, hogy a citadella helyére csillagvizsgálót kell építeni. A csillagok már úgyis megvannak hozzá. Sőt megvan Konkoly Thege Miklós is, aki Ó-Gyalláról nem láthatja csak a komáromi eget. Hadd lásson már egyszer más eget is. Ne kedvezzen mindig az ó-gyallai illetőségű Siriusoknak. A terv tetszett. Ámbátor ennek az ötletnek legnagyobb erőssége az, hogy ha nincs is elegendő ok rá, miért legyen ott éppen csillagvizsgáló, méltán kérdezhetni azt is, hogy: miért ne legyen ott akár csillagvizsgáló? A második, sokkal tetszetősebb és populárisabb ötlet az volt, hogy a Gellért tetején voltaképpen egy nagyszerű korcsmát kellene inaugurálni. Mivel hogy lenn a városban nincsen elég, hadd legyen legalább a hegyen. Mások, kevésbé éhesek és szomjasak, arra gondoltak, hogy legjobb volna a citadella helyére Pantheont építeni, melyben a nemzet kitűnőségeinek szobrai és képmásai foglalnának helyet. A nagy embereknek ugyanis annyira bővében vagyunk, hogy egy idő óta szűk lett nekik a város, s mivel illő, hogy a régiek helyet csináljanak az újaknak, ergo, a régieket ki kell telepíteni a hegyre. Pár nap óta van egy negyedik terv is. Ez az új terv Pulszky Károlytól való, aki még Vadnai szerint is van olyan okos ember, hogy érdemes a szavát megfontolni. Pulszky Károly a Gellértet temetővé akarja tenni. Nagy díszű temetkező helylyé. Azt mondja a főváros !