A Hét, 1891. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)

1891-10-18 / 42. szám

II. Évfolyam. Előfizetési feltételek : Egész évre ............ írt iá.— Félévre..................... » 5.— Negyedévre ............. » 2.50 Egyes szám ára 20 kr. A HÉT TÁRSADALMI, IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI KÖZLÖNY. Szerkeszti KISS JÓZSEF. —^|»— Budapest, október 18. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP, 1891. 42. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1 BUDAP­EST, VIII. ker., József-körut 44. sz. H­irdetések felvétele ugyanott. Kéziratok nem adatnak vissza. Krónika. — október 15-én. Nekropolis a Gellért-hegyen. A hadi kincstár, életlapjaink és az ellenzéki beszé­dek szerint, egy embertelen Moloch, mely csak arra való, hogy legyen, a­ki feneketlen gyomrába temesse a mi verejtékes, keserves millióinkat. Ennek a Moloch­­nak azonban, úgy látszik, szíve is van. Legalább, a­mint önök bizonyára emlékeznek, egy nagylelkűségi rohamá­ban elhatározta, hogy viszonzásul ama készségért, mely­­lyel eszeveszettül sietünk minden követelését megsza­vazni, nagyszerű ajándékkal lepi meg a fővárost. És ígé­retét nem is szítta vissza. Megajándékozta a mi Buda­pestünket egy csókolni való csecsebecsével, a gellért­hegyi czitadellával. Persze, ennek a czitadellának csak akkor van ránk nézve értéke, hogy ha nincsen, a­med­dig megvan, úgy vagyunk vele, mint az az ember, a­ki az állatkerti sorsjátékon megnyeri a leopárdot. Az aján­dékkal tehát nem lehet büszkélkednünk, ellenkezőleg, ha hasznát akarjuk venni, meg kell semmisítenünk. Hanem azért az ajándék csak ajándék marad. Ha a »Fliegende Blätter «-beli apa így szól a fiához: »Móricz, te az egész esztendőben jól viselted magad; én hát most, a születés­napodra, szerzek neked egy meglepetést. Ma nem fogsz az iskolába menni« — hát ez ajándék. És ajándék az is, ha a hadi kincstár így szól a fővároshoz: »Kedves Budapest, te egy idő óta nagyon jól viseled magadat, hogy megháláljam a szívességedet — nem foglak fenye­getni.« Ajándék, már pedig ajándék-csikónak nem illik a fogát nézegetni. Nem is nézegettük. És nagy lelkesedésbe estünk, hogy ime, kaptunk egy ajándékot, a­mi ugyan nem jó semmire, de jó, hogy most már a miénk, nem másé, s tehetünk vele, a­mit akarunk. Természetesen, nem akarhatunk vele egyebet, mint hogy eltöröljük a föld színéről. Szép kis csecsebecse, de kissé kényelmetlen ott, ahol van. E felől nincsen véle­ménykülönbség. De igenis van arról, hogy ha a Gellér­­ten nem lesz c­itadella, mi legyen hát ott tulajdon­képpen ? Mit tegyünk a helyére ? S azóta, a­mióta hozzá­jutottunk az elpusztítani való ajándékhoz, folyvást azon törjük a fejünket, hogy mivel pótoljuk hát fővárosunknak ezt a szomorú emlékű diszét, a­melyről lemondani ugyan szívesen lemondunk, de a­melynek a helyét még se lehet üresen hagyni. Mert a Gellérthegyet csak nem hagyhatjuk kopaszon ? Hová lenne akkor városunkból a pittoresque vonás ? Vannak ugyan vitális érdekeink is s ezekkel nem törődünk ilyen aggodalmasan. Vannak nagy szükségle­teink, de ezekre gondolni is szomorú, már pedig búsul­jon a ló, annak elég nagy a feje. Mit csináljunk a víz­vezetékkel ? — ezen a kérdésen ugyan senki se töri a fejét. Minek is ? Jobb nem gondolni rá, úgy megfájul a fejünk ettől a kérdéstől. Vannak azonban kedves, szentimentális kérdések, a­melyek mindenkit passzionál­­nak: »Kire marad a kis ködmen?« — »Mittevők legyünk a Gellért-hegygyel, hogy ha kopaszon marad.« És se vége, se hossza a tervelgetéseknek. Tervek­ben kifogyhatatlanok vagyunk. Magyarország koronként szegény volt az ég áldásaiban, ma is szegény iparczik­­kekben, örökké szegény lesz drámai énekesnőkben, de poétákban és ötletekben sohase volt szegény. Az első ötlet az volt, hogy a c­itadella helyére csillagvizsgálót kell építeni. A csillagok már úgyis meg­vannak hozzá. Sőt megvan Konkoly Thege Miklós is, a­ki Ó-Gyalláról nem láthatja csak a komáromi eget. Hadd lásson már egyszer más eget is. Ne kedvezzen mindig az ó-gyallai illetőségű Siriusoknak. A terv tet­szett. Ámbátor ennek az ötletnek legnagyobb erőssége az, hogy ha nincs is elegendő ok rá, miért legyen ott éppen csillagvizsgáló, méltán kérdezhetni azt is, hogy: miért ne legyen ott akár csillagvizsgáló? A második, sokkal tetszetősebb és populárisabb ötlet az volt, hogy a Gellért tetején voltaképpen egy nagyszerű korcsmát kellene inaugurálni. Mivel hogy lenn a városban nincsen elég, hadd legyen legalább a hegyen. Mások, kevésbé éhesek és szomjasak, arra gon­doltak, hogy legjobb volna a c­itadella helyére Pantheont építeni, melyben a nemzet kitűnőségeinek szobrai és kép­másai foglalnának helyet. A nagy embereknek ugyanis annyira bővében vagyunk, hogy egy idő óta szűk lett nekik a város, s mivel illő, hogy a régiek helyet csinál­janak az újaknak, ergo, a régieket ki kell telepíteni a hegyre. Pár nap óta van egy negyedik terv is. Ez az új terv Pulszky Károly­tól való, a­ki még Vadnai szerint is van olyan okos ember, hogy érdemes a szavát meg­fontolni. Pulszky Károly a Gellértet temetővé akarja tenni. Nagy díszű temetkező helylyé. Azt mondja a főváros !

Next