A Hét, 1892. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1892-07-03 / 27. szám
szetnek van befolyása az egyes élet vegetatív funkczióira, miért maradna e hatástól menten a tömeges élet fiziológiai működése — mikor a kanguruh így is jól érzi magát ? Sir A. Nownothing — aki igaz schmokánglius létére könyvében polemizál az ő kanguruh-jával, — e helyt ugyan azt jegyzi meg, hogy a kanguruk éppen Ausztráliának jellemző fejlődéséből és illetve fejlődésének külön menetéből okulhatna, meglesve a törvényt éppen magán, hogy a természet mily világharmóniával fejleszt minden életet, míg hozzáférhető, de hogy elmarad és elütő külön utakon indul, amint elszakadt a világ összkultúrájától. Azonban Sir Nownothing bolond anglius, akinek nem utolsó bogara az, hogy a kanguruival polemizál. Az igaz, hogy az embernek viszket a tudományos tenyere, mikor például olyant hall, hogy a természeti törvényeknek semmi közük a történeti fejleményekhez, mert a történetet Isten csinálja és egynémelyik szabadakarat, no meg némely püspöki lángész ! Ne bántsuk az Istent, se pedig a konkurenseit. Bár üdvös dolog volna végre-valahára tisztába jönnünk a szerepekkel, hogy hát ki felelős az emberek történetéért: az emberek szabad akarata-e, vagy néhány erős egyéniség talán, vagy egynémelyik tudós püspök-e, avagy végül az Isten? Mert ez a társaság így, ahogy összekeverték, alig maradhat már soká együtt és Rév. Nownothing igen találóan jegyzi meg, hogy azzal a gyámoltalan dilemmával (Isten is, szabad akarat is) manapság már a kánguruk előtt sem lehet tudományt csinálni. — Ne bántsuk hát azt a sokat zaklatott istent ! polemizál az én ángliusom az ő kánguruljával, — hisz ha Isten gondviselése mutatkozik az egyes állatseregletek fejlődési menetén, keserű és jogos szemrehányásokat kellene hallania egynémely elmaradt, egynémely elnyomott és egynémely eltiport fajtól. Ha isten viseli gondját a nemzeteknek, akkor a lengyelek és tótok et tutti quanti, akik letüntenek a geográfiából, joggal kergethetik el papjaikat; ha Isten viseli gondját a 80 millió orosz népnek, akkor nincs benne köszönet. Neked persze a kenguruk — szól Mr. Nownothing, — neked könnyű megelégedve lenned a gondviseléssel. Elszakadva a többi világrészek haladásától, neked maiglan is megmaradtak zsebeid és nyugalmas pole-ra termett ülő apparátusod, és amíg köröskörül a világon mind elfejlődött tőletek a világ, a kenguruk privilegizált fajai kihaltak mind, és manapság az állat négykézláb dolgozik a száraz kenyérért, addig a te boldog Ausztráliád meghagyta nektek ködszinüi flórátokat és boldog élteteket. — De ne sértsd az Istent. Ha Isten viselné gondját a nemzetek történetének, mi értelme volna annak, hogy mig a svábbogár elözönli a világot, addig az oroszlán már csak az iskolák és múzeumok részére terem, — mit jelent akkor az, hogy mig az egyik hódit, gazdag, boldog, addig a másik rab, nyomorult és sárevő ? Ne sértsd az Istent, a kangurulm ! Ha te még fel nem fogod eszeddel, hogy amint a méhraj és a hangyák birodalmi élete a természetrajzba való tünemény, azonképpen az embertömegek összélete is a természettudomány keretébe való fenomen, s ha te nem látod a te jóléttől rövidlátó szemeddel, hogy azé a világ és az élet, aki simul és erős, szívós és egészséges, aki kegyetlen és önző és éppenséggel nem törődik Istennel, aki hiszen csak az önzetlent szereti, meg a jámbort, a jószivüt és a türelmest, ha te nem látod, hogy azok a nemzetek nagyok és erősek, amelyek tűzzel és vassal terjesztettek hiteket és nyelveket és például a te országod azért maradt kis ország, mert nem terjesztette hitét és nyelvét tűzzel és vassal, ha te nem látsz és nem hallasz, akkor menj a zárdába, a kangurud, de ne taníts nemzeteket! Te persze nem hiszel a természeti s ami ezzel egy: a történeti fejlődésben. Mert téged meghagyott sorsod rég letűnt világok fejlődési stádiumában, azt hiszed, hogy az egész világ is ott maradt körülötted. És nem csoda, ha ilyen világfelfogás mellett nemzeted jogait is rég letűnt idők szemén látod, nem lévén érzéked az iránt, hogy a szabadságok és jogok mi rég cseréltek már urat, és nem érezve azt, hogy nemzeteden hűtlenséget követsz el ily magyarázattal! Nem úgy, a kanguruk ! — végzi az ánglius, bölcsebb és hazafiasabb hit az, amelyet az általad perkorreskált természettudományi világnézet terjeszt, mint az, amelyen te állsz. Mert tudva azt, hogy állat vagyok, mint a többi, még pedig tömeges együttélésre termett állat, mely fejlődik és javít a helyzetén, ahogy és amikor tud, mely szakít a régi legelővel, ha már nem teremt életet, és új ideálokat keres a régiek helyébe, ha ezek jóknak lenni megszűntek, boldogabbá fogom tenni nemzetemet ezen világnézet mellett, mintha letűnt idők letűnt ideáljai mellett megkövülve, transcendentális szólamokkal fogom nemzetem útját állani, mikor ez haladni akar, mikor ez a maga jogait akarja és mikor ez nem akar tudni semmit, mert nem szabad tudnia, ha meg akar maradni Európában, régi egyházi papucsokról, gyémántos ereklye-tartókról és känguruhi világbölcseletről. Az ám, a känguruh! mondja Rév. A. Nownothing Esqu. Homo. Lombok alatt. Kimegyek a zöld erdőre, Nem üdülő pihenőre. Síri, csendes lombok alatt Elpanasztom bánatomat. S nehéz sóhaj kél a lombban, A természet szive dobban. Élesen sí, zúg az erdő — Meghallja-e a teremtő ? Celió.* A hadgyakorlat úgy viszonylik a háborúhoz, mint a színház az élethez. Rimach.* Annyi álmot valósítottunk meg ötven év óta, hogy tapasztalatunk túltesz apáink képzeletén. Valtour.