A Hét, 1892. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1892-10-09 / 41. szám
III. Évfolyam. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési feltételek . Egész évre ............ írt 10.— 1892. 41/145. szám. A HÉT Félévre ... ............ .5.— Negyedévre........ .2.50 TÁRSADALMI, IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI KÖZLÖM. Egyes szám ára 20 kr.Szerkeszti KISS JÓZSEF.^H§, Budapest, Október hó 9.§-1^Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VII. ker., Erzsébet körut 6. sz. Hirdetések felvétele ugyanott. Kéziratok nem adatnak vissza. IW Fertőtlenítve! “Tpi Azon tisztelt előfizetőinket, kiknek előfizetése szeptember végével lejárt, tisztelettel kérjük, hogy előfizetéseiket hova előbb megújítani szíveskedjenek. A kezelés könnyítése szempontjából a régi czimszalag beküldését kérjük. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Egész évre 10 frt. Félévre 5 frt. Negyedévre 2 frt 50 kr. A HÉT kiadóhivatala, VII., Erzsébet körút 6. sz. Krónika. — okt. 7. Budapesti hangulat. Boszantó. A merre csak jár az ember, a kivel csak szóba áll, mindenütt és mindenki a komma-baczillust emlegeti. Minálunk minden utczasarkon van kávéház és minden kávéház ablakában ott kisért a hirdetmény: itt koleramentes, forralt viz kapható. Az újságok főrubrikája a kolera. A vendéglőben a szomszédos asztaltársaság kifejti az ő egészségügyi evangéliumát. Az utczákon végig robog a vöröskeresztes kocsi és itt is, ott is hirtelen összerogy valaki. Valami van a levegőben, valami dohos szag, valami nyomasztó várakozás és az ember karbolos vízben mossa a kezét és beteg lesz a sok dezinficziálástól. Az emberek kirajzolják maguknak a térképen az eseteket. Merre jár a kolera ?— Aztán nézi, milyen messzire esik tőle a járvány. Nagyon messzire. Megvigasztalódik és remeg tovább. Elszánt katona emberek titokban megcsinálják a végrendeletüket és szeretnék magukat áthelyeztetni. Legszívesebben Bugaczra. A mellett az orvosok figyelmeztetik az embereket, hogy csak ne féljenek, mert félni veszedelmes. És büszkén állítjuk, hogy nem félünk s titokban remegünk tovább. Aki szereti az életét, az fél. Nincs semmi ok a nem félésre. Elvégre is ez a láthatatlan baczillus itt kering a levegőben, ott húzódott meg jó barátom tenyerén vagy befészkelte magát a szivarom csutakjába. Minden lépésnél, minden lehelletemben leskelődik a legdisztelenebb halál és nekem nincs más védelmem ellene, mint a véletlen: hátha megkímél ? Meghalni különben sem kellemes. Az ember szereti ezt az emberi kor legvégső határáig halasztani. Ám ha megbetegszünk, ha vasúti összeütközésben, vagy földrengésben pusztulunk el, valamiképen még belenyugodhatunk. Szerencsétlenség, mely hirtelen reánk tört és elsöpört bennünket, mielőtt ráeszméltünk volna. Vagy ha az ember szembeszáll egy villogó pisztolycsővel és tudja, hogy abból egy tüzes golyó mindjárt előront s befúródhatik a szívembe, akkor ez a látható veszedelem bizonyos lázba ejti az embert és keményebbre fogja a saját pisztolyát és biztosabban lő belőle, hátha megelőzhetem ? De ez a baczillus, ez rettenetes. Az ember kérlelhetetlenül ki van szolgáltatva az ő láthatatlan gyilkának. Nincs védelem, nincs menekülés és nincs bosszú. Ne mulassanak rajta. Kár vele frivol tréfákat űzni és adomákba szedni a titkos borzongást. Lehetetlen, hogy valaki, aki megbecsüli az életét, ne remegne tőle. És csodálatos ez a könnyelműség, melylyel az emberek úgy járnak mostan is a dolgaik után, mint jártak azelőtt. Annyira bátrak az emberek, vagy annyira könnyelműek, vagy oly keveset vesztenek azzal, hogy meghalnak? Mi vigasztalódunk azzal, hogy a járvány a szegény emberek között pusztít. Aki szappannal mosakodik, több szobában lakik és meleg ételt eszik, annak nincs mitől félnie. De hát a szegény ember. — A szomszédját elvitte a vörös keresztes kocsi és ő békén ott marad a veszedelmes szomszédság mellett. Jár a munkába úgy, mint azelőtt és eszik éretlen uborkát, úgy mint mindig. Az édes anya dugdossa a szalmazsákot, melyen a kolerás apa meghalt, nehogy a hatóság elégesse. Aztán ráfekteti a gyerekét. Iszonyú! Egy bizonyos szalmazsákért kiteszi gyermekét a valószínű halálnak! Szegény szegény emberek ! Minden jó kikerüli őket, minden bajból kijár nekik a javarész. A természet arisztokrata hajlamú. Miért fejlődik a baczillus jobban a szegény embereknél? — Miért van a halálnak a szegények között a legnagyobb aratása? Háborúban a szegény ember áll az első tűzvonalban, békében a szegény ember holmiját Hezitálják el adó fejében és járvány idejében a szegény ember hull lakásra, pedig amúgy is elég baja van. S hogy félnek a szegény emberek a hatóságtól. Ha bekopogtatna az ablakukon a Fekete Halál, nem riadnának úgy meg, mint mikor razziát tartanak náluk.