A Hét, 1893. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1893-01-01 / 1. szám
IV. Évfolyam. HERJELEN MINDEK V A S A E M A P. Előfizetési feltételek . Egész évre .......... fit 10.— 1893. A HÉT Félévre ......... » 5.— ■ negyedévre...... » 2.50 TÁRSADALMI, IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI KÖZLÖNY. Egyes számára 20 kr.Szerkeszti KISS JÓZSEF. Budapest, Január hó 1.§HV 11157. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VII. ker., Erzsébet körút 6. s. Hirdetések felvétele ugyanott. Kéziratok nem adatnak vissza. Tisztelettel fölkérjük lapunk olvasóit, hogy előfizetéseik megújítása iránt hova előbb intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen. Előfizetési ára : egész évre 10 forint, fél évre 5 frt, negyed évre 2 frt kr. A HÉT kiadóhivatala. Krónika. — deczember 28. Felekezet és hazafiság. Nyakig úszunk a felekezeti háborúságban. Hiába emlegetik a pix-et, meg a pax-ot, bajos a széthúzást összeszurkolni, vagy a pluszt a minuszszal összeadni. Aligha segít rajta a Szilágyi-reformja, mely a násznép és keresztkomák államosítására készül. Benne vagyunk a felekezeti kérdésekben. S a helyzet signaturája az a tolófal, melylyel Hieronymi belügyminiszter Gerliczyné és Tiszáné nagyasszonyokat a váradi árvaházban hivatalból külön választotta. A sodró áradat nyakig ér, sőt ennél is feljebb, ha őszinte a fuldoklásuk azoknak, kik segítségért kiabálnak. Hány ilyen vészkiáltástól zeng a szószék, rikítnak a napisajtó vezérczikkel. Ha a véres kard meghordozása az országban nem ment volna már rég ki a divatból, — ez a divatos hipokrízis most megtenné bizonynyal. S nyomába kelnének azok a farizeusok, kik a forró hazafiság és hideg felekezetiség langyos vizével tanítják az interkonfeszszionális izgalmakat lecsillapítani. Mintha a vallásbuzgalom és honszeretet, az erkölcsi élet e kettős kultusza kizárhatná, vagy csak gyengíthetné is egymást. Mintha az egyház s az állam subordinált, nem pedig koordinált viszonyban állnának egymáshoz, mintha az evangélium s a politikai történet erkölcstana lerontaná egymás tételeit, holott éppen kiegészítik. Nem, ép szív nem mondhatja fel az agynak a vértáplálék szolgáltatását, ép úgy nem tagadhatja meg a szívtől idegérzékének szabályozását. Így áll az egyház az államhoz, a felekezetiség a hazafisághoz és viszont. Erőforrás mindkettő, melyeknek nem jó szétfolyni. A hazaszeretet ereje abból az idealizmusból táplálkozik, melyet az erős hitélet nevel bennünk. A hitélet ereje pedig meggyarapodhatik az oltalmon, melyet neki az állam ad. Egészséges szervezetükben mindkét életfunkczió egyaránt eleven, de beteges állapot az, s megsínyli az egész szervezet, mikor az egyik funkczióban pangás áll be. Volt ilyen pangás nálunk, mikor a hazaszeretett czime alatt divattá vált abszorbeálni a hitéletet, mikor a szabadelvűség túlhajtott és félreértett jelszavával nivellálni akarták a vallásbeli hagyományokat, s a felekezetek közt a súrlódást úgy szüntették be, hogy megállították ezek eleven életműködésének kerekeit. Nagy tévedés volt. Az igazi szabadelvűség soha nem zsarnoka, sem nem ignoránsa, hanem vizsgálója és méltatója minden nemesi gerjedelemnek. A valóban szabad államok nemcsak megtűrik, hanem súlyt is helyeznek rá, hogy területükön a vallások kultúrái szabadon fejlődhessenek A vallásszabadság integráns része a szabadelvűségnek. Nálunk ellenben a szabadelvűség türelmetlen és tiszteletlen volt a hitélet iránt, azonosította magát a kor szkepticzizmusával, a közöny magaslatáról nézett le minden erő-fanatizmust, s a vallásbeli közönyt a modern műveltség integráns részének tekintette. Beteges szabadelvűség az ilyen. S meg is látszott a korszakon, melynek nyakára ült. Alatta rokkantak meg a férfias erkölcsök, apadt ki az ideál szeretete, lett úrrá az anyagelvűség, homályosodtak a közczélok és iszaposodott el a közélet. Végre elkövetkezett a fordulat. Az emberek megutálták a kort, egymást, önmagukat s a közszellem regenerálásáért viszszatértek a hitélet eszmény-kultuszához. És megmozdult a felekezetek munkája újra, az elpangott szervek szolgálni kezdtek intenzív erővel, s a kor levegője átmelegedett tőle. Hadd hívják némelyek reactionak ezt. Ilyen reactio a tavasz hév kitörése is egy makacs tél után; ilyen a kiszáradt medrek megduzzadása s a túltengett vizeknek medrükbe megtérése. Természetes folyamat, el kellett jönnie. S láttára nem a véres kardnak, hanem a húsvéti pálmának országos meghordozása jutna eszembe. Hogy a felekezetek közt háborúság van? Mi veszedelem néz abból rájuk, az országra, vagy a hazafiságra ha funkcziójuk élénkebb és zajosabb ? A hosszú, nyomasztó szélcsend után talán csak rászokott fülünk idegessége fogja fel a munkaélénkséget, a verseny zaját gyilkos háborúnak. Csak ennél soha nagyobb veszedelem ne érje magyar hazánkat s a magyar hazafiságot. Mert ezt ezer évóta hasznunkra elviseltük."