A Hét, 1893. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1893-03-26 / 13. szám
IV. Évfolyam. 1893. 13/169. szám. Hirdetések 250 TÁRSADALMI, IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI KÖZLÖNY, felvétele ugyanott. Egyes számára 20 kr.Szerkeszti KISS JÓZSEF. Kéziratok nem adatnak vissza.^§› Budapest, Márczius hó 26.§›ep-NEBJELEN MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési letételek : egész évre.......... írt 10.— Félévre ... Negyedévre А НЕТ Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VII. ker., Erzsébet körut 6. sz Krónika. — márczius 23. Egy magyar respublika. Hát vannak magyar republikánusok is? — kérdik önök a közvádló felüti fekete iktató könyvét, kinyitja a gyanakvás fülét, hogy feleletemhez képest rovásba vegyen. S én anélkül, hogy néhai jó Patay István szellemében (köztársasági hitelvet vallott az öreg) kárt tenni akarnék, vagy Hentaller Lajos barátunk érzelmeit bántanám, — egyszerűen kimondom, hogy republikánus párt Magyarországon nincs, s ez idő szerint nem is képzelhető. Szét kellene szedni a nemzeti trikolort, kiszakítván belőle az első szint, hogy a magyar radikális köztársaság vörös zászlaja leszármazhassék országlobogónak. Voltak magyar jakobinusok, akik összeesküdtek a censura ellen. Voltak magyar karbonárik, akik lekéseltek néhány — cseh finánczot. Voltak s vannak magyar Brutusok és Cassiusok is, kik a respublikáért márczius idusán — leiszszák magukat. De mindezekkel Klionak sok baja nem akad. Politikai pártjaink ma (és a messze jövőben is) legkegyelmesebb urunknak mindannyian leghívebb alattvalói. S bár »ő felsége haragszik«, ők csak a kétfejű sassal tartják a haragot. Egyetlen egy magyar emberről tudhatjuk biztosan, hogy »egy magyar respublika« híve. De ez is messze él tőlünk, öreg ember már, többé nem igen foghatja »azt üzenni«, s mi is hiába várnók, hogy »még egyszer azt« üzenje__ Jól mondta az öreg Pulszky, mennyire jellemző a magyar republikánus és forradalmi érzületre a »róla« szóló tüntető nóta: arra az üzenetre, hogy »elfogyott a regimentje«, a világ minden logikája szerint egy lelkes felkiáltás volna a refrain: »fiúk, fejünk!« vagy más efféle, — de a fürtfejű magyar szillogisztika közbevet egy feltételt: még most békén gunnyadhatunk, de »ha még egyszer azt üzeni«, akkor aztán »mindnyájunknak el kell menni« igazán. Nem az »Ő« magyar respublikájáról traktál ez a czikk. Csak hadd írja azt meg Hentaller. Mi az ő nyájáról emlékezünk meg márczius lezajlott 15-ik napja s a múlt vasárnapi 12 pontozat felsült paródiája alkalmából. Az ő nyájáról, mely nem az ő pásztortanyája körül legel, de — hivatalos szólásforma szerint — »álláspontja közel jár az övéhez«. Arról a nyájról, mely abban különbözik más nyájaktól, hogy ezek a pásztornak tejelnek, amaz pedig a pásztortól tejel: politikai tőkét, népszerűséget. Ez a függetlenségi párt. Mért nevezzük őket mégis »egy magyar respublikának?« — holott hitelveik forrása nem az 1849 debreczeni káté, hanem az 1848 márcziusi törvényhozás. Két okból. Az egyik az, hogy mint körülhatárolt testű politikai és jogi individualitásnak, van igénye rá, hogy a köz szolgálatát czélzó társasági szervezetét respublikához hasonlítjuk. A másik ok az, hogy a magyar állam majdani köztársasággá átformálódásának hiúságos voltát mi sem fejti ki szembeszökőbben, mint ez a társaság, mely ama majdaninak — esetleg a titkos republikánusok vágyaiban — ma mintát áll. Szolgálunk magyarázattal. Politikus testületnél, melyet a lélek és erkölcs egységes tartalma éltet, mellőzhetetlen előfeltétele az életképességnek az, hogy vágyódásban, törekvésben, erőben és akaratban egységes legyen. Ez összhang kifejezésre jut monumentális világossággal a pártprogrammban, elementáris erővel a pártvezetés tekintélyében. A köztársasági államforma alapja az egység és oszthatatlanság elve. Míg a függetlenségi párt a köznek oly társasága, mely egy és — osztható, mit 25 év óta csaknem naponkint bizonyít. Egységes és az is akar maradni a létfentartás ösztönerejével, de a benne lakó szellem lényege: »des Pudels Kern« — mint Göthe mondja — a széthúzás. Ezért életfolyása egy hosszú, bonyolódott per, melyet e párt tíz év számra folytat önmagával, dolgot adva benne annyi fiskális elmének, hogy sok. Ahány ember, annyi vélemény, mely az indulat gyors forralóján hamar gőzöl s makacsodik szent meggyőződéssé. Mikor aztán senki se akar »engedni a 48- ból«, lehet is politikát csinálni, esetleg érte kormányra jutva is helyt állni. Hja, a kormányra jutás , ez éppen a bökkenő. Közös szent meggyőződésük e modern kuruczoknak, hogy dicsőségesen uralkodó öreg királyunk alatt akár egy Eötvös- Helfy, akár egy Madarász-Károlyi Gábor kabinetnek a kormányra elhivatása merőben lehetetlen. Lelkiismeretük megnyugtatásához külső okon kapnak: Bécsen, az udvaron, a hadseregen. Pedig a valódi gátló okért a párt legbelsejében kéne kereskedniük. Valóban példátlan eset az övék a világ parlamenti pártjai közt. Bevallott létjogosultságuk abban merül ki, hogy ők a széktartói a függetlenségi eszmének a jövő