A Hét, 1904. július-december (15. évfolyam, 27-52. szám)
1904-07-03 / 27. szám
ии. évfolyam. 1904. JEBJEED MIN0Eli VASÁRNAP. E’«fizetési feltételek: Egész évre ... kor. 20.— Féléve ........ » 10.— Negydévre ... . » 5.— 4 . Egyes szám ára 40 А НЕТ POLITIKAI ÉS IRODALMI SZEMLE. Szerkeszti KISS JÓZSEF. ^szv|. Budapest, julius hó 307/757. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VIII., Rökk Szilárd utcza 18. sz. Hirdetések felvétele ugyanott. Kéziratok nem adatnak vissza Július elsején kezdődött lapunknál az új félévi folyam. Tisztlettel kérjük olvasóinkat, hogy előfizetésüket még a nyári hűsog előtt megújítani szíveskedjenek. Mint minden nyáron, az ida is a legpontosabban utánuk küldjük a lapot a fürdőre, és csak arra kérjük, hogy minden helyváltoztatást nekünk idejekorán jelezni méltóztassanak. Előfizetési feltételek: Egész évre 20 kor. Félévre 10 kor. Negyedévre 5 kor. Mutatványszámok ingyen. A HÉT kiadóhivatala, Vill. ker., Rökk Szilárd utcza 18. szám. SAISON. Amerikai vonások. Irta : IGNOTUS. 1. Amerika az első két-három hét alatt sokkal jobban elképeszti az idegent, hogysem joga volna írni róla. Nekkem már régen feltűnt, hogy Amerikának köztudomás szent meglévő nagyszerűségeihez s különösségeihez képpen jórészt mily szegényesek, üresek, néhány mindig viszszetérő adomára korlátozottak az amerikai útleírások. Még eins, művelt, jó szemű és jó tollú írók is többnyire ellaposodnak, sőt ízetlenek és unalmasak, ha Amerika kerül a okukra. Ez furcsa jelenség, amit csak akkor ért meg az ember, ha maga is Amerikába kerül. Az amerikai emer másképpen él, mint az európai, még az angol is. Zártozottabb, belsőbb életet él; indulatainak titokban hódol, kifsé csak a vallásos felét fordítja; élete a klub, a család sok üzlet körében telik el. Az idegen, kit — akár, mert kerül az effélét, akár, mert nem tudott ajánlást hozni — sem családba, sem klubba be nem vezettek, s üzleti érintkezőben sincs az ottvalókkal, két-három hét múlva sem ismer Amerikából többet, mint a legkülsőbb külsőségeket; a fogadót, ahol az ördög sem törődik vele; a villamos kocsit, mely elszalad előle, a siető járókelőket, akik nem felelnek kérdéseire, a korcsmákat, ahol nem értik a beszédjét s a termes vasúti kocsikat, amiken úgy él, mitt a bosnyák baka a magyar ezredben; éjjel-nappal, sülve-félve együtt van egy csomó emberrel, aki mind ismeri egymást, csak őt nem akarja ismerni. Hacsak nem megátalködei természet, csakhamar lemond arról, hogy ismerkedj próbáljon. Az az angol beszéd, amit ő otthon tanult, a séf, kicsiszolt londoni angolság idekünn nem ér semmit .z amerikai, kivéve talán a legeslegműveltebbeket, az ő s V. dialektusa szerint beszél, ami ugyan inkább kiejtési mint nyelvtani különbség, de az idegen számára ugy irányult az angol beszédhez, mint a plattdeutsch a hoc. ■ Ndhhoz vagy valamely patois az Isle de France nyelvéhez. Mi marad még számára? Az újságok? Ezek még a legkülönbek is, alig egyebek igen kitűnően és bőkezűen szerkesztett hírszolgáltató és hirdetésterjesztő vállalkozásoknál; frissen megtalálni bennük minden házasságtörést, zsarolást, öngyilkosságot vagy grófi házasságot, ami az aznap szenzácziója — de végre is ezek a szenzácziók alapjában egyformák, csak a bennük szereplő nevek változnak; az élet nem oly változatos, hogy eseményei és intézményei négy-öt szkémában ne volnának összefoglalhatók — s igy esik meg, hogy, mivel a valamennyien kottékák és pártok kezében lévő újságok inkább néznek a hálószobák függönyei, mint a politikai élet kuliszszái mögé, még a legelmésebb, legfigyelmesebb és legjobb szemű idegen sem olvas ki belőlük sokkal többet, mint azt a bizonyos három-négy adomát, ami kérlelhetetlenül visszatér minden amerikai útleírásban. Pedig Amerika a politikában él, s mindenen a politika uralkodik , s a kép, melyből a politikai vonások hiányoznak, eo ipso hamis. Erről az óriási világról, melynek nincs egyetlen intézménye sem, beleértve a fogadókat is, ami csak egy kevéssé is számolna az átutazó s csak mulatságból utazó idegennel: ez az idegen természet szerint kevéssé illetékes arra, hogy ítéletet mondjon. Nem illetékes maga az amerikai sem, aki ugyancsak természet szerint elfogult a maga világa javára , s nem illetékes, végre, a bevándorlott európai sem, aki keserves küzdelmek, szörnyű leczkék után is, ha végre zöld ágra jutott, megint csak természet szerint megbecsüli, imádja, ezen a kerek világon a legtökéletesebbnek, a legutánoznivalóbbnak hirdeti ezt a földet, ahol emberszámba vették őt, akit otthon (mert hiszen többnyire ez az eset) már nem vettek emberszámba. Mint ahogy, az Egyesült Államokat csak felszínesen is átfutni meg se kottyan az a három-négy hét, ami alatt minálunk az átlagutas nemzeteket és országokat kitanul, azonképpen hónapokig kell odaát élnie az idegennek, hogy ne legyen szinte illetéktelen tolakodás, ha beszélni akar Amerikáról. Egypár vonást azért mégis ki lehet ragadni ebből a kábító kuszaságból. Nem nehéz észrevenni, hogy a férfiak egymás iránt tüntetően udvariatlanok, a nők iránt tüntetően udvariasak, a hivatalokban tüntetőén szorgalmasak, az utcán tüntetőén sietségesek; hogy a múzeumok, a paloták, a fogadók és az újságok tüntetőén gazdagok, az asszonyok tüntetőén függetlenek, a cselédek és a kisemberek tüntetőén bizalmaskodók, a vasárnapok tüntetőén unalmasak, s hogy itt általában mindig mindennel és mindenben tüntetően tüntetnek. A komédia, a póz, még a természetességnek s egyszerűségnek is a pózolása épp úgy végig vonul ezen a világon, mint a vakmerőség és a kegyetlenség — nyilván mutatván, hogy ez az emberfajta többé-kevésbbé olyan apáktól származik, akiknek képmutatóknak kellett lenniök, mert volt mit titkolniok, mindent koczkára kellett vetniök, mert nem volt mit veszíteniök, meg kellett becsülniük az asszonyt, mert kérésük volt belőle, s maguknak kellett egy újfajta élet számára törvényeket kialakítaniok, mert a régi élet törvényei alatt egy vagy más okon nem volt marad hatásuk. Végig.