A Hét, 1904. július-december (15. évfolyam, 27-52. szám)

1904-07-03 / 27. szám

и­­и. évfolyam. 1904. JEBJEED MIN0Eli VASÁRNAP. E’«fizetési feltételek: Egész évre ... kor. 20.— Féléve ........ » 10.— Negydévre ... . » 5.— 4 . Egyes szám ára 40 А НЕТ POLITIKAI ÉS IRODALMI SZEMLE. Szerkeszti KISS JÓZSEF. ^szv|. Budapest, julius hó 3­­07/757. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VIII., Rökk Szilárd­ utcza 18. sz. Hirdetések felvétele ugyanott. Kéziratok nem adatnak vissza Július elsején kezdődött lapunknál az új félévi folyam. Tisztlettel kérjük olvasóinkat, hogy előfizetésüket még a nyári hűsog előtt megújítani szíveskedjenek. Mint minden nyáron, az ida is a legpontosabban utánuk küldjük a lapot a fürdőre, és csak arra kérjük, hogy minden helyváltoztatást nekünk ideje­korán jelezni méltóztassanak. Előfizetési feltételek: Egész évre 20 kor. Félévre 10 kor. Negyedévre 5 kor. Mutatványszámok ingyen. A HÉT kiadóhivatala, Vill. ker., Rökk Szilárd­ utcza 18. szám. SAISON. Amerikai vonások. Irta : IGNOTUS. 1. Amerika az első két-három hét alatt sokkal jobban elképeszti az idegent, hogysem joga volna írni róla. Nekkem már régen feltűnt, hogy Amerikának köztudomás sze­­nt­ meglévő nagyszerűségeihez s különösségeihez kép­­pen jórészt mily szegényesek, üresek, néhány mindig visz­­szetérő adomára korlátozottak az amerikai útleírások. Még ein­­s, művelt, jó szemű és jó tollú írók is többnyire el­­laposodnak, sőt ízetlenek és unalmasak, ha Amerika kerül a okukra. Ez furcsa jelenség, amit csak akkor ért meg az ember, ha maga is Amerikába kerül. Az­­ amerikai em­er másképpen él, mint az európai, még az angol is. Zártozottabb, belsőbb életet él; indulatainak titokban hódol, kifsé csak a vallásos felét fordítja; élete a klub, a család s­ok üzlet körében telik el. Az idegen, kit — akár, mert kerül az effélét, akár, mert nem tudott ajánlást hozni — sem családba, sem klubba be nem vezettek, s üzleti érint­kezőben sincs az ottvalókkal, két-három hét múlva sem ismer Amerikából többet, mint a legkülsőbb külsőségeket; a fogadót, ahol az ördög sem törődik vele; a villamos kocsit, mely elszalad előle, a siető járó­kelőket, akik nem felelnek kérdéseire, a korcsmákat, ahol nem értik a beszédjét s a termes vasúti kocsikat, amiken úgy él, mit­t a bosnyák baka a magyar ezredben; éjjel-nappal, sülve-félve együtt van egy csomó emberrel, aki mind ismeri egymást, csak őt nem akarja ismerni. Hacsak nem meg­­átalködei természet, csakhamar lemond arról, hogy ismer­kedj próbáljon. Az az angol beszéd, amit ő otthon tanult, a s­éf, kicsiszolt londoni angolság idekünn nem ér sem­mit .­z amerikai, kivéve talán a legeslegműveltebbeket, az ő s V. dialektusa szerint beszél, ami ugyan inkább kiej­tési­­ mint nyelvtani különbség, de az idegen számára ugy irány­ult az angol beszédhez, mint a plattdeutsch a hoc.­ ■ Ndhhoz vagy valamely patois az Isle de France nyelvéhez. Mi marad még számára? Az újságok? Ezek még a legkülönbek is, alig egyebek igen kitűnően és bőkezűen szerkesztett hírszolgáltató és hirdetésterjesztő vállalkozásoknál; frissen megtalálni bennük minden házas­ságtörést, zsarolást, öngyilkosságot vagy grófi házasságot, ami az aznap szenzácziója — de végre is ezek a szen­­zácziók alapjában egyformák, csak a bennük szereplő nevek változnak; az élet nem oly változatos, hogy ese­ményei és intézményei négy-öt szkémában ne volnának összefoglalhatók — s igy esik meg, hogy, mivel a vala­mennyien kotték­ák és pártok kezében lévő újságok inkább néznek a hálószobák függönyei, mint a politikai élet kulisz­­szái mögé, még a legelmésebb, legfigyelmesebb és legjobb szemű idegen sem olvas ki belőlük sokkal többet, mint azt a bizonyos három-négy adomát, ami kérlelhetetlenül visszatér minden amerikai útleírásban. Pedig Amerika a politikában él, s mindenen a politika uralkodik , s a kép, melyből a politikai vonások hiányoznak, eo ipso hamis. Erről az óriási világról, melynek nincs egyetlen intézménye sem, beleértve a fogadókat is, ami csak egy kevéssé is számolna az átutazó s csak mulatságból utazó idegennel: ez az idegen természet szerint kevéssé illetékes arra, hogy ítéletet mondjon. Nem illetékes maga az amerikai sem, aki ugyancsak természet szerint elfogult a maga világa javára , s nem illetékes, végre, a bevándorlott európai sem, aki keserves küzdelmek, szörnyű leczkék után is, ha végre zöld ágra jutott, megint csak természet szerint megbecsüli, imádja, ezen a kerek világon a legtöké­letesebbnek, a legutánozni­valóbbnak hirdeti ezt a földet, ahol emberszámba vették őt, akit otthon (mert hiszen többnyire ez az eset) már nem vettek emberszámba. Mint ahogy, az Egyesült­ Államokat csak felszínesen is át­futni meg se kottyan az a három-négy hét, ami alatt minálunk az átlag­utas nemzeteket és országokat kitanul, azonképpen hónapokig kell odaát élnie az idegennek, hogy ne legyen szinte illetéktelen tolakodás, ha beszélni akar Amerikáról. Egypár vonást azért mégis ki lehet ragadni ebből a kábító kuszaságból. Nem nehéz észrevenni, hogy a fér­fiak egymás iránt tüntetően udvariatlanok, a nők iránt tüntetően udvariasak, a hivatalokban tüntetőén szorgal­masak, az utc­án tüntetőén sietségesek; hogy a múzeu­mok, a paloták, a fogadók és az újságok tüntetőén gaz­dagok, az asszonyok tüntetőén függetlenek, a cselédek és a kis­emberek tüntetőén bizalmaskodók, a vasárnapok tün­tetőén unalmasak, s hogy itt általában mindig mindennel és mindenben tüntetően tüntetnek. A komédia, a póz, még a természetességnek s egyszerűségnek is a pózolása épp úgy végig vonul ezen a világon, mint a vakmerőség és a kegyetlenség — nyilván mutatván, hogy ez az ember­fajta többé-kevésbbé olyan apáktól származik, akiknek képmutatóknak kellett lenniök, mert volt mit titkolniok, mindent koczkára kellett vetniök, mert nem volt mit veszíteniök, meg kellett becsülniük az asszonyt, mert kéré­sük volt belőle, s maguknak kellett egy újfajta élet szá­mára törvényeket kialakítaniok, mert a régi élet törvényei alatt egy vagy más okon nem volt marad hatásuk. Végig­.

Next