A Hét, 1906. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1906-07-01 / 26. szám
430 az után az adriai flottagyakorlat után, amely annyira az olasz hajóhad esetleges visszaverésének a problémájával foglalkozott, hogy szinte demonstrácziószámba ment Olaszország ellen. Hogy a közvélemény Ferencz Ferdinándot szlavofilnek látja, ennek oka a Habsburgok házi törvénye. Itt Ausztriában a birodalmi eszméről még csak a németek nem mondtak le, azoknak a szívében él még mindig valami fakó, de mégis meglévő ábránd a Habsburgok Szent Római Birodalmáról. S ezeknek a konzervatív, visszacsináló álmoknak majdnem olyan sarokköve a házitörvény, mint az angol alkotmánynak a magna charta. Aki a házitörvényen rést tud ütni, az gyökerében bolygatja meg az ausztriai német hegemóniát. Az osztrák császár abszolút joggal változtat a házitörvényen mindent, amit csak akar. Szembehelyezkedhetik a legközvetlenebb udvarnak, sőt még a családi tanácsnak az akaratával is — ha van hozzá erkölcsi ereje. És mi ad nagyobb erőt, mint ennek a kijelentésnek a tényvolta: »Népeim akarják!.« És nem a szlávok akarják-e Ausztriában a föderalizmust ? A külön cseh koronázást és esetleg Galiczia, Lodoméria és Bukovina külön, csak személyben-egy trónját. A harmadik korlát az, amely ellen nem kell küzdeni, mert erőfeszítés nélkül ledönthető. A magyar törvényhozás szuverén, egyetlen határozatával megsemmisíthet minden törvényt, amit előbb hozott. És itt Bécsben vannak körök, amelyek hiszik, sőt biztosan tudni vélik, hogy akkor, amikor ez a kérdés majd aktuálissá válik, Magyarországon olyan király uralkodik, aki eleve beleegyezését és a szentesítés biztosítékát adja a Széll-Szilágyi-féle törvényczikk eltörléséhez. Ha pedig Magyarországon törvény szerint biztosítva lesz Ferencz Ferdinánd ivadékainak a trónutódlás, akkor egyszerre nagyot változik a világ. Magyarország lesz a monarchia sarkpontjává és a dinasztia legelső és teljesen felismert támasztékává. Annál is inkább, mert a magyar közjog igazi értelmezését fogják látni ebben a változásban és a pragmatika szankció öröklő rendjének visszaállítását. A magyarság támogatása tehát eleve biztosítva van és bölcs előrelátással egyelőre negligálható. De bizonyos, hogy Ferencz Ferdinánd trónralépése — természetesen bizonyos idő- és módkorlátokon belül — nagy meglepetéseket fog szülni és ezek a meglepetések egészen megfordítják Magyarország mai közvéleményét. * * Az asszony mindenre képes. Még arra is, hogy a férjét szeresse. Jókai. * Mindent meglátni, de mindent másképen látni meg, mint a tömeg: ez a művész igazi feladata. Szona Mária: Fohász a földhöz. Tegnap éjjel istenáldás. Üde zápor zuhogott. Mély barázdád most fogékony. Barna, termő, lágy öledbe Most hintem szét, most vetem be Szabad kézzel a magot. Ugye, kedves, jó földecském, Meghozod majd a szemet? És ha nem is úri módon — Emiatt én nem aggódom — De legalább szegényecskén Eltartasz majd engemet? Nem kell sáppadt és szeszélyes Nagy-uraktól függenem. Czifra, éhes rabszolgák közt Szemlesütve nem kell állnom. Sem pirulva kunyorálnom Hivatalt, bért.. . ugye, nem ? Lesz mindég a te kegyedből Rózsám és madárdalom ! . . . Nagy, nyílt mennybolt lesz fölöttem, Hűséges fák körülöttem, És az én örök pacsirtám, Dalos őrző angyalom ! . . . Míg csak élek, a szabadság Napja fog ragyogni rám ! . . . És ha testem holtra bágyad: Vetsz nekem hűs, puha ágyat Vadvirágos, büszke dombod Égre néző magasan ! . . . Szent-Endre, 1906. Ábrányi Emil: Rituper. Irta: CHOLNOKY VIKTOR. I. Azt a szolgabirót, aki a hetvenes évek elején vigyázott Devecsernek, meg csaknem az egész Bakonyvidéknek a közbiztonságára, Ijártó Dénesnek hívták. Már a külsején meglátszott, hogy nem közülünk, bakonyiak közül való, mert a termete alacsony volt, a haja, szakálla szénfekete. Nem a hegy járó magyarok közül való volt, hanem a lovasfajtából s Debreczenből szakadt valahogyan oda közénk. A megyei dzsentri nem is igen vette be maga közé, annál kevésbbé, mert Ijártó zárkózott kedvű, szótlan, csöndes ember volt, aki napokig is képes volt arra, hogy otthon üljön, vagy pedig lóra kapott és hajnaltól estig elcsavargott a vidéken, azokat a helyeket keresve, ahol a legkevesebb emberrel találkozik. Tehette, mert dolga ugyan kevés volt. Ami munkát a kisebb kaperabetyárok, meg a fatolvajok adtak volna, azt elvégezte helyette az írnok, a pandúrkáplár, meg a mogyorófa. Igazi baja csak a környék híres zsiványával, a Patkó Pista utódával, Rituperrel volt.