Hetedhéthatár, 1998 (2. évfolyam, 1-25. szám)

1998-01-09 / 1. szám

4. oldal Azért van mákunk - vagyis szeren­csénk mert van MÁK-unk, azaz léte­zik a Magyar Áruk Klubja. Az egye­sület egy lelkes pécsi fiatalember, Weinreich László kezdeményezésére alakult meg azzal a céllal, hogy társadalmi méretekben tudatosítsa a reformkori elődeink által már felismert törvényszerűséget: magyar termék vásárlásával hosszú távon támogat­hatjuk a hazai gazdaság fejlődését, új munkahelyek létrejöttét. Az egyesület nem tétlenkedett: mint azt minapi sajtótájékoztatójukon az elnök beje­lenthette, sikerrel zárult a piacképes magyar áruk megjelölésére, illetve azok vásárlásának ösztönzésére indí­tott "Hajrá, Hazai!" elnevezésű piac­védelmi akciósorozatuk. A kampány célja az volt, hogy széles körű nyil­vánosságot teremtsen a fenti gondo­latoknak, és ismertté tegye a keresett hazai termékek megkülönböztető logó­ját, melyet olvasóink többsége valószínűleg ismer már a televízióból. A piros-fehér-zöld négyzetről van szó, melynek jobb alsó sarkában hazánk nemzetközi betűjele, a H látható. Azt szeretnék elérni, hogy ez a logo legyen a magyar termékek országosan - később pedig akár világszerte­­ használt megkülönböztető védjegye. Hasonló példáért nem is kell túl messzire mennünk: nyugati szom­szédunk piros-fehér-piros A betűje a magyar üzletekben is kapható számos osztrák termék csomagolásán feltűnik.­­ Kossuth és Széchenyi honi ipar­­fejlesztési elképzelései másfél évszá­zad múltán is érvényesek - állítja Weinreich László -, még akkor is, ha eleink kezdeményezése, a magukat hazai termékek vásárlására kötelező tagokból alakult Védegylet, a lelke­sedés lankadtával néhány éven belül látszólag kudarcot vallott. A múlt század végétől változó lendülettel és erővel újra meg újra jelentkeztek a hazai cikkek vásárlására buzdító törekvések, mert mindannyiszor ismét nyilvánvaló lett, hogy a gazdaság egyik elsődleges hajtóereje a hazai fizető­képes kereslet, melynek megerősíté­séhez új munkahelyekre, azaz hazai termelésre, illetve szolgáltatásra van szükség. Weinreich László azon kevesek egyike, aki nemcsak a morgolódáshoz való joggal, hanem a gazdasági törvények biztosította joggal is élt, és egyesületet alapított Széchenyi gondolatainak szellemében. A leg­nagyobb magyar ugyanis azt írta: "Egynek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen...!" E nagyszerű gondolat öltött testet a Magyar Áruk Klubjában, amelyet ma már ország­szerte ismernek, honlapja - vagy akinek úgy jobban tetszik, home page-e - ol­vasható már az interneten is a http://WWW.hazai.hu címen, s aki az iránt érdeklődik, miként kapcsolód­hatna be az országos mozgalomba, immár zöld számon, ingyenesen hív­hatja a 80/257-300-at, az első hazai piacvédelemmel foglalkozó egye­sületet, melynek számítógépes e-mail címe is van: hajra@hazai.hu. A MÁK felhívására indult "Hajrá, Hazai!" akciót 1997-ben több mint hetven médiahely segítette, csaknem félszáz cég pedig anyagi és erkölcsi támogatásával járult hozzá sikeréhez. Erőfeszítéseik eredményeként kapott nyilvánosságot egy első olvasásra különösnek tűnő adat, mely szerint a megkérdezett vásárlók csaknem hatvan százaléka fontosnak tartja, hogy inkább magyar árut vegyen, ám a választáskor csak alig több mint egyharmaduk vesz hazait, egyötödük esetenként dönt csak, hogy a magyar vagy a külföldi terméket részesítse-e előnyben. Ezért tartja kulcskérdésnek a MÁK az egységes termékvédjegyet, mely első pillantásra megkülönbözteti a hazait a külfölditől, anélkül, hogy a vevőnek végig kellene böngésznie az árucímkét, melyből vagy kiderül vagy nem, hogy hol is állították elő. Fontos kérdés persze, hogy globalizálódó világunkban mi tekint­hető hazai árucikknek. Mint minden nehéznek tűnő problémára, erre is pofonegyszerű a válasz, amelynek alapanyaga vagy az előállításához szükséges munka többsége magyar, bízvást nevezhető hazai terméknek. Az 1995. november 7-8-án megtartott Nemzeti Termék, Nemzeti Szolgáltatás Konferencia részleteiben is kidolgozta a nemzetközi előírásokkal összhang­ban álló követelményrendszert. Esze­rint magyar termék mindaz, melyet teljes egészében Magyarországon termeltek ki, termesztettek, tenyész­tettek vagy állítottak elő, továbbá amelynek előállításához felhasznált import anyagok, termékek vagy szolgáltatások aránya nem haladja meg a gyártelepi ár 49 százalékát. Magyar szolgáltatónak minősül az a társaság, társadalmi szervezet vagy magán­­személy, amely/aki legalább kilencven százalékban magyar állampolgárokat foglalkoztat. Magyar gyártónak tekint­hető az a társaság, vállalkozás, szerve­zet, alapítvány, amelyet a magyar törvényekkel összhangban alapítottak, magyar cégbíróság jegyezte be, s központja vagy fő üzleti helye hazánk területén van. Felvetődhet olvasóinkban is a kérdés: van-e értelme az Európai Unióhoz való csatlakozás kapujában álló országban a hazai termék védelmét célzó erő­feszítéseknek, s nem ellentétesek-e azok az EU-normákkal. Megnyugtató választ ad erre az EU-tagországok gya­korlata, melyekben mindenütt nagy súlyt helyeznek a nemzeti marketingre, melynek célja saját gazdaságuk versenyképességének és exportjának növelése. S e törekvés legfőbb nyer­tesei maguk a vásárlók, hiszen mindez a minőség javulásához és a versenyképes - azaz olcsóbb - árak kialakulásához vezet.­ ­ KÁD - MÁK-unk van! Akkor tehát: Hajrá, Hazai! 7633 Pécs, Esztergár L. u. 19. 7601 Pécs, Pf 123. Telefon:­­721 257-300 Fax: 172­ 258-724 Email: hajra@hazai.hu http://www.hazai.hu­­ A hetedHÉTHATÁR 1998. január 9.

Next