Hetedhéthatár, 2004 (8. évfolyam, 1-25. szám)
2004-01-09 / 1. szám
4 IPAROS KISVENDÉGLŐ ... NEM CSAK IPAROSOKNAK Magyaros és nemzetközi ételekkel várjuk Önt. Különtermeinkben 20-tól 140 főig rendezvényeket, igény szerint kitelepülést vállalunk. Pécs, Rákóczi út 24-26. Tel.: 72/333-400, 30/9373-400 Nyitva: minden nap 11.30-22.00-ig Szarvas István Filmtörvény A Tisztelt Ház a 2003. év utolsó ülésnapján 354 szavazattal, tartózkodás és ellenszavazat nélkül pontot tett e döntésével egy több mint egy évtizeden át tartó gyötrelmes, olykor már reménytelennek tűnő jogalkotási folyamat végére. A szavazás után a filmszakma két jeles képviselőjét faggattam arról, hogy miként értékelik ezt a nagyszerű eseményt. Először a 82 éves, Kossuth-díjas (1973) Jancsó Miklóst kérdeztem, aki a következőt válaszolta: - Természetesen nagyon örülök neki, ez azt jelenti, hogy jobb minőségű filmeket lehet gyártani, mivel több pénz áll rendelkezésre. A minőség azért is fontos, mert a magyar piac kicsi, olyan filmekben kell gondolkozni, amelyeknek külföldön is piacuk van. A pénz viszont nem minden, fontos a politikai és a szakmai konszenzus, ami végre megszületett! A 67 éves Kósa Ferenc az MSZP országgyűlési képviselője, az 1967-es Cannes-i Filmfesztivál legjobb rendezési díjának tulajdonosa az alábbiakat mondta: - Tizennégy éves álmom vált valóra, amióta országgyűlési képviselő lettem, erre vártam. Szeretném hangsúlyozni, hogy a filmszakma szereplői a rendszerváltás óta sürgették ennek létrejöttét. A Medgyessy-kormány az első, amelyiknek programjában nagyon hangsúlyosan szerepelt a filmtörvény mielőbbi elfogadása. Meg kell mondanom önnek, a megszületését hónapokon át tartó tárgyalások, viták előzték meg. Képviselő Úr! Mire terjed ki a törvény? A legmagasabb szintű jogszabály hatálya a magyar, illetve a magyar részvétellel készülő filmalkotások előállítására és archiválására, valamint a magyarországi filmterjesztésre. A jóváhagyott tízmilliárd forinttal többszörösére nő a támogatás? A mozgóképszakma állami támogatása az első évben, 2004- ben kétszeresére, 6,5 milliárd forintra, 2005-ben nyolcmilliárdra, majd 2006-ban tízmilliárd forintra növekszik. Ez azt jelenti, hogy több film készül? Több, és remélhetőleg minőségileg jobb, ezenkívül sok embernek ad munkalehetőséget. hetedHÉTHATÁr Kurucz Gyula Ilyen a boksz A BOKSZ. Lehet utálni, szeretni ezt a sportágat, gusztus dolga. Kegyetlen, mert ütni muszáj, és el kell viselni az ütéseket. Nem ritkán folyik a vér, ami ugye nem épületes látvány, és végképp visszataszító egy érző lélek számára. De az ilyesmi hozzátartozik, ezt tudomásul veszi az, aki a kötelek közé lép. A tét a győzelem, még súlyosabb tét a megveretés, vagyis a vereség. De vállaltuk, hát vessünk számot mindkét eshetőséggel, ha már megszólalt a gong. AZ ÉLET. Kísértetiesen hasonló. Egy lényeges különbséggel: ezt nem vállaltuk. Ezt kaptuk, kéretlen. Kérem szépen, engem belöktek a ringbe, s ettől kezdve nem egészen rajtam múlik, hogy engem ütnek, vagy én ütök. Ez persze egyáltalán nem mindegy. De mi van akkor, ha már fogantatásomtól kezdve alkalmatlan vagyok az ütésre? Igyekszem elhajolni, kivédeni a támadást, de ez nem megy a végtelenségig. Még akkor is képtelen vagyok ütni, ha tudatában vagyok, hogy ennek törvényszerűen vereség a vége. Nem azért, mert nem vagyok elég gyors, mert nem vagyok elég erős, nem azért, mert az eszem nem jár tizedmásodpercekkel az ellenfélé előtt, hanem mert nincs bennem késztetés az ütésre. Törvényszerű, hogy előbb-utóbb a padlóra kerülök. De felállok, mert nem akarok vesztes lenni, pedig arra ítéltettem. Aztán újra és újra felkelek. A SZERELEM. Kíméletlen küzdelem. Itt nincsenek különféle súlycsoportok, nincsenek szabályok, nincsenek menekülési útvonalak, kitérni, védekezni nem lehet. Döntetlen nincs. Pontozóbírák sincsenek, nem is kellenek, hiszen minden a két küzdőfél belsejében dől el. A könyörületesség megalázóbb, mint a padlóra kerülni. Aztán fel lehet kelni onnan, de célszerűbb egy új ellenfelet keresni. A TISZTESSÉG RINGJE. Feladni? Azt sohasem szabad. Győzni? Azt kell. Hogyan? Hát megmutatni, hogy te is tudsz ütni. Soha ne akard az ellenfelet megalázni, mert az nem szép, nem örömteli győzelem. Pusztán add értésére, hogy ami neked, az neki is fáj. Ha küzdesz, azt soha ne tedd vak gyűlöletből, bosszúvágyból, mert az majdnem biztos vereség. HA VÉGET ÉR A MECCS. Ha egyszer megszólal az utolsó gong, nem mindegy, hogy kit éltet a publikum, a közvetlen környezet? A lényeg, hogy ki küzdötte végig becsülettel, tisztességgel, még az ellenfél iránt is érzett szeretettel, ezt a ki tudja hány évtizedig tartó, hány menetes küzdelmet. S az a bizonyos kézfogás nehogy megkésett szándék, nehogy hazug legyen! 2004. január 9.