Hétfői Hírek, 1960 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1960-01-03 / 1. szám

Szombaton reggel országszerte megkezdődött a népszámlálás Az adatgyűjtők a tényleges állapotot veszik figyelembe — Szigetbirtokos a XII. kerületben — Mindenre választ ad a 388—163 Ezen az esős, ködös szombaton több mint 60 ezer vándor indult el az ország útjain — betonon, aszfalton és föld­úton egyaránt, hogy feljegyezze a népszámlálás első ada­tait. A kilenc napos vándorúton valamennyien egyetlen pil­lanat után kutatnak: az óévből az új évre forduló éjfélnek megfelelően jegyzik fel az ország népességét, gazdagságát. A H. H. munkatársa is útrakelt, hogy kiragadjon egy képet a nagy munka nyitányából. Reggel nyolc óra üllői út 70., a népszámlálás köz­pontja. A telefonok mellett ott ülnek már az ügyeletesek. Ha a legtávolabbi faluban problé­ma támad a népszámlálással kapcsolatban, amelyet nem tudnak helyileg eldönteni, ak­kor csak felemelik a telefont és annyit mondanak: Budapest népszámlálás. A posta azonnal kapcsolja a központot. A budapestiek a 388—163-at hívják kérdéseikkel. Különben az irodai szobák, géptermek még csendesek. A központ dolgozói szétszóród­tak, hogy ellenőrizzék, segítsék a népszámlálás indítását. 8.30 A VII. kerület nép­számlálási központjában, az Akácfa utcai balettiskolában ezúttal nem a tanulók, hanem a pedagógusok sorakoznak pá­rosával a lépcsőházban. Va­lamennyien elvégezték a más­fél napos tanfolyamot és most hónuk alatt az összeíróívek kötetével felülvizsgálóikat ke­resik, hogy még néhány szót váltsanak indulás előtt. Egy­­egy statisztikai felülvizsgáló­­hoz három számlálóbiztos tar­tozik. Egy-egy biztos mintegy 300 embert ír össze január 10-ig. Ütjük mondhatnék „menetrendszerű”, mert előre tervet készítettek az útirány­ról. Munkájukról naponta ad­nak jelentést. A terület, amelyre indulnak, nem ismeretlen, mert az ünne­pek előtt már végiglátogattak minden házat, de máris jelent­keznek az első problémák. Gáspár Györgyné, a He­r­­nád utcai általános iskola ta­nára meséli, hogy körzetéből az egyik család két évre Kí­nába utazott. Lakásukat köz­ben elcserélték, beköltözött már az új lakó, ám a lakást csak akkor írhatják az ő ne­vére, ha a régiek hazatérnek Kínából... Bonyolult ügy, de éppen itt van Pallos Emil, a Statisztikai Hivatal dolgo­zója és megadja a választ. — Mindig a tényleges ál­lapotokat kell figyelembe venni, tehát az új lakó ada­tai kerülnek az ívre. 9.20 Az eső erősödik. A Szilágyi Dezső téri Népfront­klub, az I. kerület egyik nép­számlálási központja, már útnak eresztette a biztosokat. Csupán azok maradtak hát­ra, akik még választ várnak egy-egy kérdésre. Szabó Ferenc, a Szalay ut­cai általános iskola igazgató­ja a 17-es körzet felülvizsgá­ló­ja. Körzetéhez nagy mun­kásszálló tartozik. „Mi legyen azokkal, akik itt dolgoznak Budapesten, de odahaza föld­jük van? — kérdezi. — Hol jegyezzék fel a földet?” Mint kiderül, itt kell feljegyezni. 10 óra A Pauler utca 13-ban van az I. kerület má-­­­sik központja. Innen Dezső­­ József kerületi tanácselnök indította útnak a biztosokat. Pál István, a Lisznyai ut­­cai általános iskola tanára­­ már a harmadik népszámlá­láson vesz részt. Először 1949- ben járt házról házra az ívek­kel, mert ezt a munkát ak­kor is főként pedagógusok végezték.­­ Sok különbség van az 1949-es és a mostani nép­számlálás között. Akkor egy biztosnak 2000 embert kel­lett összeírnia, szemben a mai 300-zal. Akkor a nappal összegyűjtött anyagot éjjel rendeztük, mert csupán hat nap állt rendelkezésünkre, s így érthetően nem is lehetett az eredmény annyira pontos, mint amit most mutathatunk majd fel. 10.30 Gorka Jenő fe­lülvizsgáló és dr. Jánszky L­ászlóné számlálóbiztos már végigjárták a Logody utca 20 lakásait. A számlálóbiztosok zöme átesett már a „tűzke­resztségen”. Sok helyen fánk­kal, bejglivel kínálták őket, imitt-amott egy másnapos ember elbrummogott néhány nem éppen barátságos szót, de halad a munka egyre üte­mesebben, eredményesebben. A kerületi központokban gyakran berregnek a telefo­nok, kérdések, válaszok hang­zanak a kagylóban. Viszony­lag egyszerű kérdések, ame­lyek az első napon a gyakor­lat hiánya miatt jelentenek csak problémát. Akad azon­ban érdekesség is. A XII. ke­rületben külföldi diákok szál­lására került az egyik szám­lálóbiztos és most nagy gond­jával a népszámlálás központ­jához telefonál. — Megkérdeztem az egyik indonéz diáktól, hogy az édes­apjának mennyi földje van, de nem tudja megmondani. Egyre csak azt hajtogatja: „Egy kis sziget, egy egész sziget.” Egy néger fiúval ugyancsak baj van. Annyit tudok róla, hogy szudáni, anyanyelve pedig arab, és hogy az édesapja kereskedő. De sem azt nem engedi be­írni, hogy nagykereskedő, sem azt, hogy kiskereskedő, csak ahhoz ragaszkodik, hogy „közepes kereskedő”. Most mit csináljak? A választ már nem vártuk meg, annyi azonban kiderült, hogy a szudáni fiút most ír­ják össze először. Afrika egyes területein még sohasem volt népszámlálás. Az ENSZ döntése alapján a közeljövő­ben kerül rá sor, hogy felmé­rik az egész világ népességét, gazdaságát.* Ez az esős, ködös szombat ígérkezik a népszámlálás leg­eredményesebb napjának, hi­szen tulajdonképpen vasárnap van, a számlálóbiztosok min­denhol otthon találhatnak va­lakit. Január 10-ig lehetőleg min­den lakásban tartózkodjon ott­hon egy felnőtt, így ki-ki meg­szabadul a felesleges utánjá­rástól, és a népszámlálás mun­kásai számára is egyszerűbbé válik ez a nem éppen egyszerű munka. Lukács Angela déséről részletesebb jelentések csak vasárnap érkeznek, az ed­digi értesülések azonban azt mutatják: minden remény megvan arra, hogy a 10. magyar népszámlá­lás adatgyűjtési munkája rendben, fennakadás nél­kül, határidőre befejező­dik. Kérjük a lakosságot, segítse támogassa az összeírók nehéz munkáját, hogy január 10-e után, az adatok feldolgozásá­nak megkezdésekor valóban pontosan kitöltött összeíróla­pok alapján rajzolhassuk meg hazánk statisztikai arcképét. (MTI) A Logodi utca 20-ba Friedrich Miklóshoz látogatott először dr. Jánszky Lászlóné számlálóbiztos és Gorka Jenő statisztikai felülvizsgáló (Fotó: Alberti) Az első napon kétmillió embert írtak össze A Központi Statisztikai Hi­vatal a népszámlálás első nap­jának tapasztalatairól tájékoz­tatta az MTI munkatársát.­­ Szombattól, számításaink szerint, már körülbelül kétmil­lió ember adatai kerültek fel az összeírólapokra, tehát a népszámlálás első nap­ján a lakosság egyötödét keresték fel a számláló­­biztosok. Az összeírások üteme a követ­kező napokban lassabb lesz és az utolsó napon, január 10-én, már csak azok a családok ke­rülnek sorra, amelyeknek tag­jai különféle okok miatt az előző napokban nem tartóz­kodtak otthon és adataik nevé­re"a­malták be az össz­­íróknak. ben indult meg, komolyabb fennakadás sehol nem volt. Ki­sebb zökkenők természetesen akadtak. Egyes helyeken vontatot­tan indult az összeírás, másutt bizonyos nyomtatvá­nyok, űrlapok hiányoztak — ezeket gyorsan pótoltuk . Az adatgyűjtés megkez­­ dek s’t h’-t••• hmk.. hogy a . ___________ országos számbavétel jó ütem- { ■,,,,i,(,i4iiilii,liiiiililikld9ii)kiiliUiiiiJ.iJi)4ili)iiii.i.)i|jl:lil;limlliltúl:|J|iltiililJiliÍilililiÍilllililllilililililiiilil>lililililililililil]lililllilililllilliJilil!iilililllillliiililiiililiillililJili<iiililililililiii)iiiiji:i,; Magyar és külföldi államférfiak újévi táviratváltása Az új év alkalmából magyar és külföldi államférfiak üd­vözlő táviratot váltottak. Az újév napján megjelent reg­geli lapok közölték azt a táv­iratot, melyet N. Sz. Hrus­csov a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bizott­ságának első titkára, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnöke és K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának elnöke intézett Dobi Istvánhoz az Elnöki Tanács elnökéhez, Kádár Jánoshoz az MSZMP Központi Bizottsága első titkárához és Dr. Mün­­nich Ferenchez, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány el­nökéhez. Közlik a lapok Dobi István, Kádár János és Dr. Münnich Ferenc újévi üdvöz­letét, melyet a magyar állam­férfiak N. Sz. Hruscsovhoz és K. J. Vorosilovhoz intéztek. Antonin Novotny, a Cseh­szlovák Köztársaság elnöke, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, William Siroky, a Csehszlovák Köztársaság minisztertanácsának elnöke üdvözölte Dobi Istvánt a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökét, Kádár Jánost, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkárát és Münnich Ferencet, a Magyar Népköztársaság Minisztertaná­csának elnökét. A magyar államférfiak ugyancsak jókí­vánságaikat fejezték ki a Csehszlovák Köztársaság ve­zetőinek. Dr. Sík Endre kül­ügyminiszter és Václav Dávid, a csehszlovák külügyminiszter szintén táviratban fejezték ki újévi jókívánságaikat. Dobi István, Kádár János, Münnich Ferenc és Rónai Sándor üdvözölték Wilhelm Piecket, Walter Ulbrichtot, Otto Grotewohlt és dr. Jo­hannes Dickmannt. Az Albán Népköztársaság vezetői, Hadzsi Lesi, az Al­bán Népköztársaság Népi Gyűlése Elnökségének elnöke, Enver Hodzsa, az Albán Munkapárt Központi Bizottsá­gának első titkára, Mehmet Sehu, az Albán Népköztársa­ság Minisztertanácsának el­nöke szívélyes üzenetet küld­tek a magyar vezetőknek, amelyet ők viszonoztak. A két ország külügyminiszterei is üdvözlő táviratot küldtek egymásnak. A koreai állam­férfiak és a magyar államfér­fiak is szívélyesen üdvözölték egymást. Afganisztán királyától, Mo­hammed Zahirtól üdvözlő táv­irat érkezett Dobi Istvánhoz, amelyet az Elnöki Tanács el­nöke viszonzott. Dobi István az új év alkalmából Teherán­ból Mohammed Riza Pahlavi sahinsahtól üdvözlő táviratot kapott, amelyet az Elnöki Ta­nács elnöke szívélyesen vi­szonzott. Sok friss zöldárut ígérnek az új esztendőre a termelőszövetkezetek vásárlók a termelőszövetkeze­tek voltak. Különösen feltűnő az új ter­melőszövetkezetek kezdemé­nyezőkészsége. A napokban be­szélgettünk Papp Jánossal, a tiszaugi Tiszagyöngye termelő­­szövetkezet könyvelőjével. A szépnevű közös gazdaság csak októberben alakult, de a pat­ronálok segítségével máris el­intézte, hogy külön standja le­hessen a budapesti Bosnyák téren. Sok friss áru felhozata­lával ki akarják érdemelni, hogy jó helyet kapjanak a bő­vülő új vásárcsarnokban Húszholdas öntözött kertésze­tükből saját teherautóval szál­lítják a friss árut a Bosnyák térre. rel többet, mint tavaly. A fő ' ! 1! I !!!r,T.nil'!iI! ü l Ti I " i (i n HPII! I'l'ljjj j£ Évről évre több zöldségfélét fogyasztunk. A pesti ember évi zöldségadagja mindjobban megközelíti már a másfél má­zsát. A jövő évi zöldségellátás természetesen nagymértékben függ az időjárástól is, de rend­kívül biztató, hogy a régi és az új termelőszövetkezetek egy­mással versengve alakítják ki, bővítik nagyüzemi kertészetei­ket. Az üvegházak termőterü­lete egy év alatt 20 000 négy­zetméterrel növekedett és a hajtatási szezon megkezdé­séig 93 000 melegágyi ablak­keretet vásároltak meg, 13 000- ÜNNEPEK UTÁN A DOLGOS HÉTKÖZNAPOK Írta: forr­ági György Befejeződött a karácsonyi és az újévi ünnepkör és újult erővel, kipihenten ál­lunk neki valamennyien a dolgos hétköznapok nagy munkájának. Az ünnep min­dig szép, örülünk az eredmé­nyeknek, a megnyugvásnak, az új erőgyűjtésnek. Amikor ezt megállapítjuk, múltbeli emlékeink zajából felmerül­nek bizonyos borongós, borús visszaemlékezések is. A sa­ját egyéni életünkben éppen úgy, mint az egész magyar nép életében, az elviharzott évszázadok, múló évek során milyen sokszor nem volt ün­nepe az emberek nagy több­ségének. Elsősorban a dolgozó embereknek nem volt sza­badsága, és időnként nem akadt munka sem, csak rab­szolgasors, jobbágyi nyomorú­ság, kivándorlás, koldusta­risznyával. A lucullusi ünnepi lakomák a kiváltságos osztá­lyok számára jelentettek, nem is annyira ünnepi hangulatot, mint felelőtlen dőzsölést, tán­colást a háborgó vulkánon. Mennyire más volt az idén is a szocialista Magyarország ünnepe. Nem kiváltságos elő­jogokkal felruházott vékony réteg ünnepe volt a karácsony és az újév, hanem a dolgozó nép igazi, életszerető ünnepe, amely elsősorban azért volt igazi népünnep, mert a dol­gozó nép megérezte, hogy meglelte hazáját, új, szocia­lista életformáját azon a Ma­gyarországon, amelyben a múltban évszázadokon keresz­tül a költő szavai szerint „nem lelé honfát a hazában”. Az ünnepi kör lezárult, de éppen eme ünnepi kör jó han­gulatának tanulságaként kell levonnunk azt a komoly és felelősségteljes gondolatot, hogy az ünnepek után most már visszatért, újra beköszön­tött a dolgos hétköznapok kor­szaka, a munka korszaka, amelyben nagy feladatok, kö­telességek hárulnak az egész magyar dolgozó társadalomra. A legfőbb tanulság az, hogy érdemes ebben a szocialista hazában dolgozni és jól dol­gozni. Az ünnepek fényében szinte el is felejtődtek a múlt sötét árnyékai. Az emberek nem fagyos dermedtséggel, korgó gyomorral húzódtak be karácsony estéjén vagy Szil­veszter éjszakáján a pálya­udvarok padjaira, hanem vi­dáman ünnepeltek családi körben, színházakban, mozik­ban, éttermekben, az utcákon. Valóban az önfeledt boldog­ság, a rég álmodott emberi méltóság ünnepe volt ez. De az ünnepek elmúltával új év köszöntött ránk s a dol­gos hétköznapok előttünk álló hosszú sorozata. Valamikor a hétköznapokat szürkéknek ne­vezték, most azonban tudjuk, hogy a dolgos hétköznapok az igazi új honfoglalás dicsősé­ges napjait jelentik, amelye­ken keresztül meghódít­juk en­nek a szép magyar hazának minden kincsét az érte dol­gozó magyar nép számára. Ezt a honfoglaló munkát végzi el a bányász, amikor újra leszáll az akna torkán a munkahe­lyére. a munkás, amikor újra elfoglalja helyét a munkapad mellett, az építkezések he­lyén, az értelmiségi ember, amikor újra felölti a fehér orvosi köpenyt, leül a terv­rajzok elé vagy a mikroszkóp mellé, amikor a pedagógus maga előtt látja az ország leg­szebb virágmezejét, a gyerme­keket, akiket ennek a szocia­lista hazának a szeretőjére akar nevelni, a paraszt, aki mind nagyobb számban és növekvő meggyőződéssel tö­mörül a termelőszövetkezetek­ben, megértve, hogy nemcsak önmagának, hanem az egész dolgozó magyar népnek ellá­tását szolgálja becsületes munkájával. Az előttünk álló dolgos hét­köznapok hosszú sorára te­kintve érezzük meg legin­kább, hogy milyen mély, nagy értelmük van ezeknek a dol­gos hétköznapoknak, milyen nagyszerű jelentősége van a szocialista munkának. Erre gondolva, eszembe jut a pécs­­vidéki bányászok gyermekko­romban oly sokszor hallott himnusza a munka dicsőségé­ről. Ezt énekelték: „A munka szent küzdelem.” Pedig akkor a munka nem hozott számuk­ra ünnepnapokat, a munka hasznát bel- és külföldi bá­nyakapitalisták zsákmányol­ták ki belőlük. És mégis éne­kelték lelkesen e dalt: „A munka, a munka szent küz­delem”, mert a munka alatt nemcsak a föld alatt végzett fizikai munkát értették, ha­nem a rabszolgaság bilincsei alól való felszabadulásért folytatott harcot és küzdel­met is. A szocialista Magyarorszá­gon a munka, mint a régi munkásinduló szavai mond­ják, valóban százszorosan „szent küzdelem”, és ezt a szent küzdelmet, ezt a nagy honfoglaló harcot folytatják munkások, parasztok, értelmi­ségiek, a maguk munkaterü­letén. Ez a szó­ „munkaterü­let” is új értelmet nyert az­által, hogy a munkának új be­csülete, dicsősége lett hazánk­ban. A munkaterület szó a béke csataterét jelenti, itt folytatják küzdelmüket a ma­gyar dolgozók dolgos hétköz­napokon a családjukért, hazá­jukért, az emberiség békéjé­nek megmaradásáért. 1960-ban a dolgos hétköznapok mun­kája azért is nyer különös je­lentőséget, mert ez évben ün­nepeljük meg hazánk felsza­badulásának és, ami ezzel egy­értelmű, a munka és a dol­gozó ember felszabadításának tizenöt éves évfordulóját. A munkás-paraszt hatalom küz­delmes tizenöt éve volt ez, amelyet csak rövid időre sike­rült megzavarnia az 1936-os ellenforradalomnak. A mun­ka, a dolgos hétköznapok győztek az ellenforradalom átmeneti véres szaturnáliái felett, az újra feltámadt fa­sizmus gyilkos, vérgőzös nap­jai felett. A munka becsülete az 1960-as év legnagyobb re­ménysége és győzelmeinek biztos záloga. A magyar nép már nem a sorsa fölött kétségbeesett, ha­­lálmáglyás nép, amelynek pesszimista jelszavát így fe­jezte ki a költő: „Múltadban nincs öröm, jövőb­ően nincs remény.” Már nem a kételke­dő, az élet felett kétségbeeső Hamlet a jelképe a magyar népnek, hanem Vörösmarty Mihály „Gondolatok a könyv­tárban” című halhatatlan ver­sének „pozitív hőse”, aki nem a lenni vagy nem lenni kér­dését vetíti a magyar jövő elé, hanem útmutatón, az életnek, a jelennek és a jövőnek nagy igenlését, a munka, a dolgos hétköznapok munkájának ma­gasztaló jelentőségét írja elő a magyar nép életparancsa­ként e szavaiban — és ezért idézzük e szavakat, hogy ezek­nek évszázados emlékeztető útmutatásaként kezdjük el 1960 dolgos hétköznapjait. Ez­ írta Vörösmarty Mihály: Mi dolgunk a világon? küzdeni Erőnk szerint a legnemesbekért. Előttünk egy nemzetnek sorsa áll. Ha azt kivittük a mély süllyedés!TM' S a szellemharczok tiszta sugaránál Olyan magas­ a tettük, mint lehet. Mondhatjuk, térvén őseink poráh'«­­Köszönjök élet r­á­d amásidat. Ez jó mulatság, férfi munka volt!

Next