Hétfői Hírek, 1960 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1960-01-03 / 1. szám
Szombaton reggel országszerte megkezdődött a népszámlálás Az adatgyűjtők a tényleges állapotot veszik figyelembe — Szigetbirtokos a XII. kerületben — Mindenre választ ad a 388—163 Ezen az esős, ködös szombaton több mint 60 ezer vándor indult el az ország útjain — betonon, aszfalton és földúton egyaránt, hogy feljegyezze a népszámlálás első adatait. A kilenc napos vándorúton valamennyien egyetlen pillanat után kutatnak: az óévből az új évre forduló éjfélnek megfelelően jegyzik fel az ország népességét, gazdagságát. A H. H. munkatársa is útrakelt, hogy kiragadjon egy képet a nagy munka nyitányából. Reggel nyolc óra üllői út 70., a népszámlálás központja. A telefonok mellett ott ülnek már az ügyeletesek. Ha a legtávolabbi faluban probléma támad a népszámlálással kapcsolatban, amelyet nem tudnak helyileg eldönteni, akkor csak felemelik a telefont és annyit mondanak: Budapest népszámlálás. A posta azonnal kapcsolja a központot. A budapestiek a 388—163-at hívják kérdéseikkel. Különben az irodai szobák, géptermek még csendesek. A központ dolgozói szétszóródtak, hogy ellenőrizzék, segítsék a népszámlálás indítását. 8.30 A VII. kerület népszámlálási központjában, az Akácfa utcai balettiskolában ezúttal nem a tanulók, hanem a pedagógusok sorakoznak párosával a lépcsőházban. Valamennyien elvégezték a másfél napos tanfolyamot és most hónuk alatt az összeíróívek kötetével felülvizsgálóikat keresik, hogy még néhány szót váltsanak indulás előtt. Egyegy statisztikai felülvizsgálóhoz három számlálóbiztos tartozik. Egy-egy biztos mintegy 300 embert ír össze január 10-ig. Ütjük mondhatnék „menetrendszerű”, mert előre tervet készítettek az útirányról. Munkájukról naponta adnak jelentést. A terület, amelyre indulnak, nem ismeretlen, mert az ünnepek előtt már végiglátogattak minden házat, de máris jelentkeznek az első problémák. Gáspár Györgyné, a Hernád utcai általános iskola tanára meséli, hogy körzetéből az egyik család két évre Kínába utazott. Lakásukat közben elcserélték, beköltözött már az új lakó, ám a lakást csak akkor írhatják az ő nevére, ha a régiek hazatérnek Kínából... Bonyolult ügy, de éppen itt van Pallos Emil, a Statisztikai Hivatal dolgozója és megadja a választ. — Mindig a tényleges állapotokat kell figyelembe venni, tehát az új lakó adatai kerülnek az ívre. 9.20 Az eső erősödik. A Szilágyi Dezső téri Népfrontklub, az I. kerület egyik népszámlálási központja, már útnak eresztette a biztosokat. Csupán azok maradtak hátra, akik még választ várnak egy-egy kérdésre. Szabó Ferenc, a Szalay utcai általános iskola igazgatója a 17-es körzet felülvizsgálója. Körzetéhez nagy munkásszálló tartozik. „Mi legyen azokkal, akik itt dolgoznak Budapesten, de odahaza földjük van? — kérdezi. — Hol jegyezzék fel a földet?” Mint kiderül, itt kell feljegyezni. 10 óra A Pauler utca 13-ban van az I. kerület má-sik központja. Innen Dezső József kerületi tanácselnök indította útnak a biztosokat. Pál István, a Lisznyai utcai általános iskola tanára már a harmadik népszámláláson vesz részt. Először 1949- ben járt házról házra az ívekkel, mert ezt a munkát akkor is főként pedagógusok végezték. Sok különbség van az 1949-es és a mostani népszámlálás között. Akkor egy biztosnak 2000 embert kellett összeírnia, szemben a mai 300-zal. Akkor a nappal összegyűjtött anyagot éjjel rendeztük, mert csupán hat nap állt rendelkezésünkre, s így érthetően nem is lehetett az eredmény annyira pontos, mint amit most mutathatunk majd fel. 10.30 Gorka Jenő felülvizsgáló és dr. Jánszky Lászlóné számlálóbiztos már végigjárták a Logody utca 20 lakásait. A számlálóbiztosok zöme átesett már a „tűzkeresztségen”. Sok helyen fánkkal, bejglivel kínálták őket, imitt-amott egy másnapos ember elbrummogott néhány nem éppen barátságos szót, de halad a munka egyre ütemesebben, eredményesebben. A kerületi központokban gyakran berregnek a telefonok, kérdések, válaszok hangzanak a kagylóban. Viszonylag egyszerű kérdések, amelyek az első napon a gyakorlat hiánya miatt jelentenek csak problémát. Akad azonban érdekesség is. A XII. kerületben külföldi diákok szállására került az egyik számlálóbiztos és most nagy gondjával a népszámlálás központjához telefonál. — Megkérdeztem az egyik indonéz diáktól, hogy az édesapjának mennyi földje van, de nem tudja megmondani. Egyre csak azt hajtogatja: „Egy kis sziget, egy egész sziget.” Egy néger fiúval ugyancsak baj van. Annyit tudok róla, hogy szudáni, anyanyelve pedig arab, és hogy az édesapja kereskedő. De sem azt nem engedi beírni, hogy nagykereskedő, sem azt, hogy kiskereskedő, csak ahhoz ragaszkodik, hogy „közepes kereskedő”. Most mit csináljak? A választ már nem vártuk meg, annyi azonban kiderült, hogy a szudáni fiút most írják össze először. Afrika egyes területein még sohasem volt népszámlálás. Az ENSZ döntése alapján a közeljövőben kerül rá sor, hogy felmérik az egész világ népességét, gazdaságát.* Ez az esős, ködös szombat ígérkezik a népszámlálás legeredményesebb napjának, hiszen tulajdonképpen vasárnap van, a számlálóbiztosok mindenhol otthon találhatnak valakit. Január 10-ig lehetőleg minden lakásban tartózkodjon otthon egy felnőtt, így ki-ki megszabadul a felesleges utánjárástól, és a népszámlálás munkásai számára is egyszerűbbé válik ez a nem éppen egyszerű munka. Lukács Angela déséről részletesebb jelentések csak vasárnap érkeznek, az eddigi értesülések azonban azt mutatják: minden remény megvan arra, hogy a 10. magyar népszámlálás adatgyűjtési munkája rendben, fennakadás nélkül, határidőre befejeződik. Kérjük a lakosságot, segítse támogassa az összeírók nehéz munkáját, hogy január 10-e után, az adatok feldolgozásának megkezdésekor valóban pontosan kitöltött összeírólapok alapján rajzolhassuk meg hazánk statisztikai arcképét. (MTI) A Logodi utca 20-ba Friedrich Miklóshoz látogatott először dr. Jánszky Lászlóné számlálóbiztos és Gorka Jenő statisztikai felülvizsgáló (Fotó: Alberti) Az első napon kétmillió embert írtak össze A Központi Statisztikai Hivatal a népszámlálás első napjának tapasztalatairól tájékoztatta az MTI munkatársát. Szombattól, számításaink szerint, már körülbelül kétmillió ember adatai kerültek fel az összeírólapokra, tehát a népszámlálás első napján a lakosság egyötödét keresték fel a számlálóbiztosok. Az összeírások üteme a következő napokban lassabb lesz és az utolsó napon, január 10-én, már csak azok a családok kerülnek sorra, amelyeknek tagjai különféle okok miatt az előző napokban nem tartózkodtak otthon és adataik nevére"amalták be az összíróknak. ben indult meg, komolyabb fennakadás sehol nem volt. Kisebb zökkenők természetesen akadtak. Egyes helyeken vontatottan indult az összeírás, másutt bizonyos nyomtatványok, űrlapok hiányoztak — ezeket gyorsan pótoltuk . Az adatgyűjtés megkez dek s’t h’-t••• hmk.. hogy a . ___________ országos számbavétel jó ütem- { ■,,,,i,(,i4iiilii,liiiiililikld9ii)kiiliUiiiiJ.iJi)4ili)iiii.i.)i|jl:lil;limlliltúl:|J|iltiililJiliÍilililiÍilllililllilililililiiilil>lililililililililil]lililllilililllilliJilil!iilililllillliiililiiililiillililJili<iiililililililiii)iiiiji:i,; Magyar és külföldi államférfiak újévi táviratváltása Az új év alkalmából magyar és külföldi államférfiak üdvözlő táviratot váltottak. Az újév napján megjelent reggeli lapok közölték azt a táviratot, melyet N. Sz. Hruscsov a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöke intézett Dobi Istvánhoz az Elnöki Tanács elnökéhez, Kádár Jánoshoz az MSZMP Központi Bizottsága első titkárához és Dr. Münnich Ferenchez, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnökéhez. Közlik a lapok Dobi István, Kádár János és Dr. Münnich Ferenc újévi üdvözletét, melyet a magyar államférfiak N. Sz. Hruscsovhoz és K. J. Vorosilovhoz intéztek. Antonin Novotny, a Csehszlovák Köztársaság elnöke, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, William Siroky, a Csehszlovák Köztársaság minisztertanácsának elnöke üdvözölte Dobi Istvánt a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökét, Kádár Jánost, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárát és Münnich Ferencet, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnökét. A magyar államférfiak ugyancsak jókívánságaikat fejezték ki a Csehszlovák Köztársaság vezetőinek. Dr. Sík Endre külügyminiszter és Václav Dávid, a csehszlovák külügyminiszter szintén táviratban fejezték ki újévi jókívánságaikat. Dobi István, Kádár János, Münnich Ferenc és Rónai Sándor üdvözölték Wilhelm Piecket, Walter Ulbrichtot, Otto Grotewohlt és dr. Johannes Dickmannt. Az Albán Népköztársaság vezetői, Hadzsi Lesi, az Albán Népköztársaság Népi Gyűlése Elnökségének elnöke, Enver Hodzsa, az Albán Munkapárt Központi Bizottságának első titkára, Mehmet Sehu, az Albán Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke szívélyes üzenetet küldtek a magyar vezetőknek, amelyet ők viszonoztak. A két ország külügyminiszterei is üdvözlő táviratot küldtek egymásnak. A koreai államférfiak és a magyar államférfiak is szívélyesen üdvözölték egymást. Afganisztán királyától, Mohammed Zahirtól üdvözlő távirat érkezett Dobi Istvánhoz, amelyet az Elnöki Tanács elnöke viszonzott. Dobi István az új év alkalmából Teheránból Mohammed Riza Pahlavi sahinsahtól üdvözlő táviratot kapott, amelyet az Elnöki Tanács elnöke szívélyesen viszonzott. Sok friss zöldárut ígérnek az új esztendőre a termelőszövetkezetek vásárlók a termelőszövetkezetek voltak. Különösen feltűnő az új termelőszövetkezetek kezdeményezőkészsége. A napokban beszélgettünk Papp Jánossal, a tiszaugi Tiszagyöngye termelőszövetkezet könyvelőjével. A szépnevű közös gazdaság csak októberben alakult, de a patronálok segítségével máris elintézte, hogy külön standja lehessen a budapesti Bosnyák téren. Sok friss áru felhozatalával ki akarják érdemelni, hogy jó helyet kapjanak a bővülő új vásárcsarnokban Húszholdas öntözött kertészetükből saját teherautóval szállítják a friss árut a Bosnyák térre. rel többet, mint tavaly. A fő ' ! 1! I !!!r,T.nil'!iI! ü l Ti I " i (i n HPII! I'l'ljjj j£ Évről évre több zöldségfélét fogyasztunk. A pesti ember évi zöldségadagja mindjobban megközelíti már a másfél mázsát. A jövő évi zöldségellátás természetesen nagymértékben függ az időjárástól is, de rendkívül biztató, hogy a régi és az új termelőszövetkezetek egymással versengve alakítják ki, bővítik nagyüzemi kertészeteiket. Az üvegházak termőterülete egy év alatt 20 000 négyzetméterrel növekedett és a hajtatási szezon megkezdéséig 93 000 melegágyi ablakkeretet vásároltak meg, 13 000- ÜNNEPEK UTÁN A DOLGOS HÉTKÖZNAPOK Írta: forrági György Befejeződött a karácsonyi és az újévi ünnepkör és újult erővel, kipihenten állunk neki valamennyien a dolgos hétköznapok nagy munkájának. Az ünnep mindig szép, örülünk az eredményeknek, a megnyugvásnak, az új erőgyűjtésnek. Amikor ezt megállapítjuk, múltbeli emlékeink zajából felmerülnek bizonyos borongós, borús visszaemlékezések is. A saját egyéni életünkben éppen úgy, mint az egész magyar nép életében, az elviharzott évszázadok, múló évek során milyen sokszor nem volt ünnepe az emberek nagy többségének. Elsősorban a dolgozó embereknek nem volt szabadsága, és időnként nem akadt munka sem, csak rabszolgasors, jobbágyi nyomorúság, kivándorlás, koldustarisznyával. A lucullusi ünnepi lakomák a kiváltságos osztályok számára jelentettek, nem is annyira ünnepi hangulatot, mint felelőtlen dőzsölést, táncolást a háborgó vulkánon. Mennyire más volt az idén is a szocialista Magyarország ünnepe. Nem kiváltságos előjogokkal felruházott vékony réteg ünnepe volt a karácsony és az újév, hanem a dolgozó nép igazi, életszerető ünnepe, amely elsősorban azért volt igazi népünnep, mert a dolgozó nép megérezte, hogy meglelte hazáját, új, szocialista életformáját azon a Magyarországon, amelyben a múltban évszázadokon keresztül a költő szavai szerint „nem lelé honfát a hazában”. Az ünnepi kör lezárult, de éppen eme ünnepi kör jó hangulatának tanulságaként kell levonnunk azt a komoly és felelősségteljes gondolatot, hogy az ünnepek után most már visszatért, újra beköszöntött a dolgos hétköznapok korszaka, a munka korszaka, amelyben nagy feladatok, kötelességek hárulnak az egész magyar dolgozó társadalomra. A legfőbb tanulság az, hogy érdemes ebben a szocialista hazában dolgozni és jól dolgozni. Az ünnepek fényében szinte el is felejtődtek a múlt sötét árnyékai. Az emberek nem fagyos dermedtséggel, korgó gyomorral húzódtak be karácsony estéjén vagy Szilveszter éjszakáján a pályaudvarok padjaira, hanem vidáman ünnepeltek családi körben, színházakban, mozikban, éttermekben, az utcákon. Valóban az önfeledt boldogság, a rég álmodott emberi méltóság ünnepe volt ez. De az ünnepek elmúltával új év köszöntött ránk s a dolgos hétköznapok előttünk álló hosszú sorozata. Valamikor a hétköznapokat szürkéknek nevezték, most azonban tudjuk, hogy a dolgos hétköznapok az igazi új honfoglalás dicsőséges napjait jelentik, amelyeken keresztül meghódítjuk ennek a szép magyar hazának minden kincsét az érte dolgozó magyar nép számára. Ezt a honfoglaló munkát végzi el a bányász, amikor újra leszáll az akna torkán a munkahelyére. a munkás, amikor újra elfoglalja helyét a munkapad mellett, az építkezések helyén, az értelmiségi ember, amikor újra felölti a fehér orvosi köpenyt, leül a tervrajzok elé vagy a mikroszkóp mellé, amikor a pedagógus maga előtt látja az ország legszebb virágmezejét, a gyermekeket, akiket ennek a szocialista hazának a szeretőjére akar nevelni, a paraszt, aki mind nagyobb számban és növekvő meggyőződéssel tömörül a termelőszövetkezetekben, megértve, hogy nemcsak önmagának, hanem az egész dolgozó magyar népnek ellátását szolgálja becsületes munkájával. Az előttünk álló dolgos hétköznapok hosszú sorára tekintve érezzük meg leginkább, hogy milyen mély, nagy értelmük van ezeknek a dolgos hétköznapoknak, milyen nagyszerű jelentősége van a szocialista munkának. Erre gondolva, eszembe jut a pécsvidéki bányászok gyermekkoromban oly sokszor hallott himnusza a munka dicsőségéről. Ezt énekelték: „A munka szent küzdelem.” Pedig akkor a munka nem hozott számukra ünnepnapokat, a munka hasznát bel- és külföldi bányakapitalisták zsákmányolták ki belőlük. És mégis énekelték lelkesen e dalt: „A munka, a munka szent küzdelem”, mert a munka alatt nemcsak a föld alatt végzett fizikai munkát értették, hanem a rabszolgaság bilincsei alól való felszabadulásért folytatott harcot és küzdelmet is. A szocialista Magyarországon a munka, mint a régi munkásinduló szavai mondják, valóban százszorosan „szent küzdelem”, és ezt a szent küzdelmet, ezt a nagy honfoglaló harcot folytatják munkások, parasztok, értelmiségiek, a maguk munkaterületén. Ez a szó „munkaterület” is új értelmet nyert azáltal, hogy a munkának új becsülete, dicsősége lett hazánkban. A munkaterület szó a béke csataterét jelenti, itt folytatják küzdelmüket a magyar dolgozók dolgos hétköznapokon a családjukért, hazájukért, az emberiség békéjének megmaradásáért. 1960-ban a dolgos hétköznapok munkája azért is nyer különös jelentőséget, mert ez évben ünnepeljük meg hazánk felszabadulásának és, ami ezzel egyértelmű, a munka és a dolgozó ember felszabadításának tizenöt éves évfordulóját. A munkás-paraszt hatalom küzdelmes tizenöt éve volt ez, amelyet csak rövid időre sikerült megzavarnia az 1936-os ellenforradalomnak. A munka, a dolgos hétköznapok győztek az ellenforradalom átmeneti véres szaturnáliái felett, az újra feltámadt fasizmus gyilkos, vérgőzös napjai felett. A munka becsülete az 1960-as év legnagyobb reménysége és győzelmeinek biztos záloga. A magyar nép már nem a sorsa fölött kétségbeesett, halálmáglyás nép, amelynek pesszimista jelszavát így fejezte ki a költő: „Múltadban nincs öröm, jövőbően nincs remény.” Már nem a kételkedő, az élet felett kétségbeeső Hamlet a jelképe a magyar népnek, hanem Vörösmarty Mihály „Gondolatok a könyvtárban” című halhatatlan versének „pozitív hőse”, aki nem a lenni vagy nem lenni kérdését vetíti a magyar jövő elé, hanem útmutatón, az életnek, a jelennek és a jövőnek nagy igenlését, a munka, a dolgos hétköznapok munkájának magasztaló jelentőségét írja elő a magyar nép életparancsaként e szavaiban — és ezért idézzük e szavakat, hogy ezeknek évszázados emlékeztető útmutatásaként kezdjük el 1960 dolgos hétköznapjait. Ez írta Vörösmarty Mihály: Mi dolgunk a világon? küzdeni Erőnk szerint a legnemesbekért. Előttünk egy nemzetnek sorsa áll. Ha azt kivittük a mély süllyedés!TM' S a szellemharczok tiszta sugaránál Olyan magas a tettük, mint lehet. Mondhatjuk, térvén őseink poráh'«Köszönjök élet rád amásidat. Ez jó mulatság, férfi munka volt!