Hétfői Hírek, 1963 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1963-09-16 / 38. szám

HÉTFŐ POLITIKAI HETILAP VII. ÉVFOLYAM 38. SZÁM 1963. SZEPTEMBER 16. HÉTFŐ ^ ^ Totó-eredmény­ek Új lakótelepek a fővárosban Orvosok, ápolónők utaznak Kubába Hajnali ködök Milyen lesz a gyermekruha­ellátás? Ki szavatolja az áru minőségét­Érj SZOBROK A PÉCSI DÓMON II Hagy Vonatrablás a bíróság előtt Életre táncoltatott leány Győzött az FTC és az MTK Kedden ül össze az ENSZ közgyűlése Utazási lázban a nyugatnémet politikusok Ben Bella Algéria első köztársasági elnöke A világ az elkövetkező héten New Yorkra tekint, összeül az ENSZ közgyűlése. Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter vezetésével vasárnap már elindult New Yorkba a Szovjet­unió küldöttsége, hogy részt vegyen az ENSZ kedden megnyíló 18. ülésszakának munkájá­ban. Nemcsak a világszervezet legfelső fóru­mának ülésezése ígérkezik jelentősnek: fon­tos tárgyalásokra ad lehetőséget az ENSZ közgyűlése a jelenlevő külügyminiszterek kö­zött is. A szovjet külügyminiszter New York-i tartózkodásának ideje alatt megbeszéléseket folytat majd Bush amerikai és Lord Home angol külügyminiszterrel, a nemzetközi enyhülés érdekében teendő további lépések lehetőségeiről. A nyugatnémet vezetők hat órán át tartó cadenabbiai tanácskozásáról kiszivárgott hí­rek arra mutatnak, hogy Adenauer uralma utolsó heteiben is megpróbálja hosszú időre meghatározni a nyugatnémet külpolitik­a irányvonalát — erről ad hírt bonni telefon­­tudósításunk. A nyugatnémet sajtókommentá­rok szerint a lelépő kancellár Brentano és Krone segítségével akarja utódját, Erhardot és Schröder külügyminisztert rávenni arra, hogy folytassa a hidegháború politikáját. Schröderrel amellett kardoskodik, hogy Bon­nak javaslatokat kell tennie a nemzetközi tárgyalásokon, mert különben „összecsapnak feje felett az enyhülés hullámai”. A cade­nabbiai megbeszélés közvetlen célja egyéb­ként az volt, hogy marsrutát adjon Schröder­­nek a jövő heti párizsi, majd washingtoni tanácskozásaihoz. Adenauer kancellár ugyan­csak politikai körutazást tesz a héten: ked­den a Vatikánba megy el, a hét végén pedig ,,búcsúlátogatásra” Párizsba utazik. Bécsi telefontudósításunk az osztrák Nép­pártnak, Ausztria legnagyobb pártjának jövő heti kongresszusa előtt megindult pártközi harcokról számol be. Bécsben biztosra veszik, hogy a kongresszus új pártvezetőséget, még­pedig az eddiginél jobboldalibb vezetőket vá­laszt. Ennek ellenére továbbra is fennmarad­hat — mondják — a néppárti—szocialista koa­líció. Vasárnap elnökválasztásokat tartottak Al­gériában. Hírügynökségi jelentések biztosra veszik, hogy elsöprő többséget kapott Ben Bella, az FLN jelöltje. A szeptember 8-i, az első alkotmányt jóváhagyó népszavazás ki­menetele is bebizonyította, milyen általános támogatást élvez Ben Bella. Megjátszották a lottón a villamos-, a vonat- és a házszámot fejenként félmillió forintot nyertek Három boldog ember ült a Kisl. kerületi OTP fiók veze­tőjének irodájában. Izgatottan nyújtották át a lottószelvényt, amelyen pontosan azokat a számokat ikszelték át, melye­ket a pénteki sorsoláson ki­húztak. Percek alatt egyeztet­ték a szelvényt, s a Sportfo­gadási és Lottó Igazgatóság megbízottja hivatalosan is be­jelentette: Tóth Mihály, Sur­­man Gyula és Rusnyák György, a X. kerületi Vegyesipari Ja­vító Vállalat csatornajavító munkásai öt találattal 1.835.708 forintot nyertek, így a levo­nások után, csaknem fél-fél­millió forint üti a szerencsés nyertesek markát. • A bejelentésre fellélegze­­nek a legújabb lottómillimo­­sok s f­elmondják a nagy ösz­­szeget hozó öt találat történe­tét. Surman Gyula és Rusnyák György — mindketten Örké­nyi lakosok —, három hete kerültek a csatornázókhoz. A 41 esztendős Tóth Mihály hosszú évek óta lottózik, s rá­vette a két idősebb ember — Surman Gyula 59 éves, a jövő év tavaszán megy nyugdíjba. Rusnyák György 55 éves, fia most vonul be katonának — hogy két-két szelvénnyel kö­zösen játsszanak. Semmiféle lottózási szisztémát nem kö­vettek, olyan számokat húztak keresztül, amelyek éppen eszükbe jutottak. Feljegyezték a villamos és a vonat kocsi­számát, a házszámot, ahol ép­pen dolgoztak. Péntek délben a Visegrádi utca 103. számú ház előtt dol­goztak, megebédeltek a házke­­zelőség raktárában — otthon­ról hozott szalonna, kétforin­tos kolbász, paradicsom, szőlő került elő a tarisznyából —, majd leereszkedtek a három méter mélységbe. Tóthnak ju­tott eszébe, hogy megkérdezze az üzletajtóban álldogáló sza­bómestert: milyen számokat húztak ki. A többire már nem emlékszik. Csak arra, hogy néhány percen belül rögtön­zött ünnepség támadt az ut­cán, összecsődült a szomszéd házak népe, megálltak a járó­kelők, s mindenki velük együtt örvendett. A két idősebb em­ber óvatos volt. Nem akartak hinni szerencséjüknek: szom­baton utaztak haza, csak ek­kor árulták el feleségüknek, hogy „félmilliomosok” lettek. Tóth Mihály első dolga volt, hogy a Budafoki Tejipari Vál­lalatnál dolgozó feleségét érte­­sítse. Az öttalálatos szelvény le­tétbe helyezésénél már ott volt az asszony is. „Évek óta arra vágytunk, hogy szoba­­konyhás, vályogfalú budaörsi lakóházunkat nagyobbra cse­réljük ki. Húszezer forintot gyűjtöttünk betétkönyvben er­re a célra. Most már hamaro­san meglesz...” mondja az asszony. Ki kételkedik ebben? (b. t.) A nyertesek az OTP irodájában bemutatják az öttalálatos szelvényt (Ágoston felv.) Magyar E­NSZ - k­ü­ldö­ttség utazott New Yorkba Az Elnöki Tanács kinevezte a Magyar Népköztársaság kül­döttségét az Egyesült Nemze­tek Szervezete közgyűlésének XVIII. ülésszakára. A küldöttség vezetője Péter János külügyminiszter, tagjai: Mód Péter, a külügyminiszter első helyettese, Csatorday Ká­roly, hazánk állandó ENSZ- képviselője, Beck János, a Magyar Népköztársaság ha­vannai rendkívüli és megha­talmazott nagykövete, dr. Us­­tor Endre és dr. Kőmíves Imre, a Külügyminisztérium főosztályvezetői. A küldöttség első csoportja Péter János vezetésével vasár­nap elutazott Budapestről New Yorkba. WAwY A.1 1* -• * AfrUu­s­wtdA __ Őszi vasárnapi verőfény (Ágoston felv.) Telefoninterjú a cukorgyárakkal Szerencs már küldi a mokkacukrot Szeptember másodikén kez­dődött az idei „kampány” a cukorgyárakban. A feladat nagy, január derekáig 280—290 ezer vagon cukorrépát kell feldolgozniuk. Vasárnap tele­fonon érdeklődtünk a cukor­gyáraknál, hogyan halad a munka a Szerencsen, az ország legna­gyobb cukorgyárában, napon­ta 250 vagon répa fut végig a gépsorokon. Az előirányzat­nak megfelelően szombaton a gyárba érkezett a szükséges répamennyiség és vasárnap hajnaltól teljes kapacitással dolgozhatott a gyár. Az utób­bi hetekben hiánycikknek szá­mított a mokka-kocka. A sze­rencsi cukorgyár főmérnöke, Salánki István elmondotta, hogy már megkezdték a gyár­tást, az előirányzott 160 má­zsa helyett naponta 170 má­zsát gyártanak, s szállítanak folyamatosan a kereskedelem­nek. Szerencsen, a cukorgyár egyik legjelentősebb vásárlója a csokoládégyár, ahová na­­­ponta két vagon cukrot szállí­tanak át a karácsonyi édessé­gek készítéséhez. A Szolnoki Cukorgyárban ugyancsak teljes üzemmel dol­goztak. Hogy tehermentesítsék a vasutat, a környező nagy­ gazdaságokból szekérrel, autói­val, vontatóval szállítják­­ a gyárba a cukorrépát. Ezen a vasárnapon — akárcsak hét­köznapokon — 230 vagon ré­pát dolgoztak fel. A Sarkadi Cukorgyárban is lázas munka folyt. Lelősi Kál­mán igazgató elmondotta, hogy napi teljesítményük 30 vagon kristálycukor. Az elő­állításához szükséges cukorré­pa mennyiség erre a napra is idejében megérkezett. Dereka­san dolgoztak a cukorfőzők, s külön dicséret illeti a centri­fuga állomás dolgozóit, akik között sok új ember van, s nagy igyekezettel sajátítják el a szakmát. Az igazgató el­mondotta, hogy a hét eleji nagy esőzések idején késtek a távolabbi megyékből küldött szállítmányok. Ekkor segítsé­get kértek a környező vidék: Gyula, Békéscsaba, Szegha­lom, s más nagy­községek ter­melőszövetkezetektől. A szö­vetkezeti tagok esőben szed­ték földjeikről a répát, hogy a cukorgyár munkájában ne legyen fennakadás. Most azon­ban már zavartalan a vasúti­­ szállítás is. Hétköznapi műszak vasárnap is a Ferencvárosi pályaudvaron Vagon vagon hátán. Mozdo­nyok sietnek, mozdonyok pi­hennek, vizet vesznek, eszik a szenet. Ezüstösen fénylő síntenger, ameddig a szem ellát. A hangszórók rekedten kiáltoznak, mozdulnak a ke­rekek, s az emberek. Ferenc­városi pályaudvar. Vasárnap délelőtt. Az ország vasúthálózatának legnagyobb központja. Itt ta­lálkoznak a szélrózsa minden irányából érkező tehervago­nok. A gurítódombokról sebe­sen szaladnak, majd lelassul­nak, besorolnak az új szerel­vénybe. Várják a jelt, hogy a Franciaországból érkezett va­gon Szeged felé induljon el, a diósgyőri kocsi pedig a Szov­jetunióba. Mozog, iramodik az élet, egy percnyi megállás nincs. A vasutasok koromfe­ketén, olajosan, hallatlan ener­giával dolgoznak a sínek kö­zött. , Rendben — és mégsem rendben odébb, a rakodóhelyeken csendesen vesztegelnek a va­gonok, annál erőteljesebben dolgoznak a rakodómunkások. Az éjszaka 178 vagon futott be, ötven vagon élőállat a Sertés- és Marhavágóhíd ré­szére, foszfát a Kénsavgyár­­nak, szén, építési anyagok. Reggel nyolckor még 27 éj­szaka érkezett vagon nem ke­rült a helyére, de két óra múl­va jelentik Görög Imre főin­tézőnek: már ezek kirakodását is megkezdhetik. Délutánra üresek a vagonok, este indul­hatnak tovább. Rendben van tehát minden. — Rendben? Nem mondhat­nám — gondolkozik hangosan a főintéző. — A mi pályaud­varunkon egy nap akár 300 vagont is ki­­ lehetne rakni, s legalább ugyanennyit berakni. S ezen a vasárnapon különö­sen kevés a berakásra szánt vagonok száma. Szombat reg­gel azt jelezték, hogy 57 ko­csit kell áruval megrakni. Dél­után viszont a Marhavágóhíd jelentette, hogy nem veszi igénybe a számára biztosított hat hűtővagont, mert nem tudták előkészíteni az árut. Az 57-ből így lett 51. Huszonegy vagont az Orvosi Műszergyár műszereivel raknak tele, har­mincat pedig a Kénsavgyár termékeivel. De hol vannak a többi üzemek, amelyeknek a mi pályaudvarunkon van a ra­kodótelepe? A Hazai Fésűs­fonó, a Fémáru és Szerszám­­gépgyár, a Lámpagyár, a TÜKER 26-os telepe, a Fővá­rosi Út- és Vasútépítő Válla­lat, az Aszfaltútépítő Vállalat? Vasutasok kerestetnek ! Nehezíti a Ferencvárosi pá­lyaudvar munkáját az is, hogy a vasutasok kevesen vannak. A legtöbben kétféle munkát is ellátnak. Újságban, falragaszo­kon hirdetik, hogy embereket vesznek fel. Nem sok ered­ménnyel. A fiatalok alig je­lentkeznek. A pályaudvaron délután már csendesedik a rakodómun­kások lendülete: végeztek. Holott a vállalatok tervsze­rűbb munkája esetén a vasár­napot is jobban ki tudnák használni. Viszont a vasuta­sok munkájában ilyenkor sincs percnyi megállás. Vagon vagon hátán, mozdonyok kö­vetik egymást, hangosan pöfé­kelve, sietnek az ország és a világ szinte minden pontja felé. Benkő Tibor

Next