Hétfői Új Hírek, 1948 (2. évfolyam, 2-44. szám)

1948-01-05 / 2. szám

ÉJSZAKAI ÁRVÍZI DRÁMA A TISZÁNÁL hét őrizetbevétellel (Az Uj Hírek kiküldött tudósítójának telefonjelen­­tése Gergeyi-U­gornyáról.) A Tisza felső folyásánál tomboló hatalmas árvíz egyre terjed. Az árvíz­­sújtotta községekben az utóbbi napokban mutatko­zott ugyan 40—50 centimé­teres apadás, de a megduz­zadt gátakat szakító az eddig biztonsában Tisza volt falvakat is Most izgalmas veszélyezteti­ események történtek Gergelyi-Ugornya községben, ahol a hárosi és bajai utászalakulatok­­ vég­zik a mentési munkálatokat. Ezekbe a munkálatokba kapcsolódott bele a Szo­ciáldemokrata Párt máté­szalkai szervezetén­ek N­- gárdista különítménye is. A Felsőtisza árterületé­nek legalacsonyabb pontján levő Gergelyi-Ugornya köz­ségben húzódik az úgyne­vezett Szipa-gát, amely meg­akadályozza azt, hogy a k­özség környékén levő ár­területről a víz átjusson a szomszédos területre. Minthogy Gergelyi-Ugor­nya egyre jobban veszé­lyeztetve van és a házak egész sora omlott össze, lakossága elkeseredésében elhatározta, hogy éjszaka a gát áttörésével mente­síti magát a víztől. Az Árvízvédelmi Kor­mánybiztosság helyi meg­bízott.­ Szüle Szálka Miklós Kálmán és őrne­v. honvédelmi _ minisztérium­a összekötő tisztjé utasítá­sára az elkeseredett lakos­ság ellen fegyveres őrség védte a gátat. Az elmúlt éjszaka az utászkatonák je­lentették a főhadiszállásra, hogy a Szipa-gát felől riasztó puskalövések hang­zottak. Azonnal nagyobb fegyve­res különítmény ment ki a helyszínre, ahol a köz­ség lakossága ásókkal és csákányokkal felszerelve vette körül a két katonát, fenyegetően lények fel és követeltek: adjanak ne­kik lehetőséget arra, hogy a Szipa-gátat átvághas­sák. Ennek a gátnak a­z át­vágása árvízvédelmi szem­pontból óriási károkat oko­zott volna, mert elárasz­totta volna Kelénes, Vá­mosatya, Kere­csend, Lánya, Darócz, Darócz, Sarány és egyéb környező községeket is. A megerősített fegyveres őrség megakadályozta a gát átvágását és az idő­közben megérkezett rend­őri karhatalom az ottlevő emberek közül hetet őri­zetbe vett. Kihallgatásuk még tart. A Szipa-gátat azóta meg­erősített fegyveres­ őrség őrzi. Maros László Egymillió akartak­ megvesztegetni egy munkásbírót Theodorisz görög csem­pész és Fazekas István bűn­ügyében az ítélethidetést a karácsony utáni napra tűzte ki a munkásbíróság Csajthay-tanácsa. Ezt meg­előzőleg este fél tíz órakor Fazekas Istvánná, a fővád­lott felesége két férfi kísé­retében kereste fel Takács Pálnét, a Csajthay-tanács egyik munkásbíráját. A rendkívül nehéz körülmé­nyek között, egyszobás, konyhanélküli lakásában, két gyermekével élő mun­kásbírónak ajánlatot tettek, amennyiben a másnapi tár­gyaláson segítségére lesz a vádlottaknak abban, hogy enyhe ítéletet kapjanak, olyan jutalomban lesz része, amelyből élete végéig gond­talanul megélhet. Fazekas Istvánnak és Theo­dor Theodorisznak ugya­­­nis egymillió forintja van elejtve és ez a munkás­bírók rendelkezésére fog állni — mondotta Faze­­kasné. Takácsné felháborodva utasította vissza az aljas ajánlatot, majd amikor Fa­zekasné és társai nem tá­gítottak, felverte az egész házat, mire a látogatók sietve eltávoztak. Az éjszaka folyamán azonban még egyszer fel­keresték Takácsnét és ismét megkísérelték, hogy rábír­ják, fogadja el az egymil­lió forintot. Takácsné ismét a szomszéd lakókhoz for­dult segítségért, mire a lá­togatók végleg eltávoztak. A munkásbíró másnap je­lentést tett­­ Végváry Je­nőnek, a Kistext szociál­demokrata üzemi titkárá­nak — Takácsnét ugyanis a Kistext delegálta a mun­­kásbíróságba,­­ majd je­lentette az esetet Csajthay tanácselnöknek is. Azonnal intézkedés történt és a másnapi tárgyaláson Fazekas Istvánnal és a vele együtt megjelent két férfit a rendőrség őrizetbe vette. Az elrejtett egymillió fo­rint felkutatására külön nyomozás indult. Cs. B. Legfrissebb to­to­ere­dmén­yek Mihály exkirály ma délben átuta­zott Budapesten A ferencvárosi pályaud­varon két óra hosszat várakoztak a hírlapírók mert a lemondott Mihály román király vonata késett. Végre 12 óra előtt néhány perccel futott be az ex­­király vonata. A szerelvény nyolc kocsi­ból állt. Az utolsó két vá­gón az exkirálynak és kör­nyezetének poggyászát hoz­ta. A függönyöket leeresz­tették, sehol egy rés, ahol a kiváncsi szem bekandikál­hatna. Kis várakozás után az étkezőkocsi ablaka ki­nyílik az exkirály magán­titkára. Mircea Joanitiu ki­­hajol rajta és udvarias mo­sollyal közli az újságírók­kal, hogy sem az exkirály, sem kör­nyezete nem nyilatkozik? Nehogy félreértés essék, ezt a mondatát angol és francia nyelven is meg­ismétli. A mozdony utáni kocsi félig nyitott ,ajtajá­ban Mihály exkirály szárny­segédje, az egyenruhás Vergoti őrnagy megismétli a magántitkár kijelentését. Az egyik vasutastól meg­tudjuk, hogy Mihály sze­mélyzetéből hatvan személy utazik a vonaton, s ezek mind külföldön maradnak. A vasutasok száma tizen­kettő, ők valamennyien visszatérnek Rom­ániába. Az exkirály és édesanyja, He­léna a poggyászkocsik mö­götti fülk­ében utaznak, árulja el a vasutas bizalma­san a titkot. A vonat indí­tása előtt két perccel való­ban felhúzódik a függöny és az ablaknál megjelenik Mihály rozsdabarna kabát­ban, világoskék ingben, sárga sállal a nyaka körül. Arca mozdulatlan és a sok interjúra felajzott csalódott újságíró felé diá­kos mosol­­­­lyal búcsút int. A volt ro­mán uralkodó inkább kül­földi egyetemen tanuló di­áknak mint lemondott ki­rálynak hat. Joanitiu, a még mindig a középső vágón ablaká­ban álló magántitkár mé­gis megszegi némaságát. Nem az újságírókhoz szól, hanem egy coboly ruhás barna hölgyhöz: — Katrin, de örülök, hogy kijöttél, írd meg a mamá­nak, hogy ütünk sima volt. Jól vagyunk, a király va­lamivel Szolnok előtt éb­redt fel. Isten veled. A vonat 12 óra után né­hány perccel elindult Bécs felé.

Next