Heti Pesti Riport, 1993. június-december (2. évfolyam, 26-52. szám)
1993-07-02 / 26. szám
régi rendszer egyik valóban jól sikerült gesztusa volt, amikor az ötvenes évek végén létrehozták a Gyermekvárost Fóton. Ma már nem Gyermekvárosnak hívják, hanem Károlyi István Gyermekközpontnak, tisztelegve ezzel is a nevezetes család emlékének A Károlyi grófok már 1914-ben házakat építtettek hadiözvegyeknek, s létrehozták a családvédő mintaintézetet is. Fát tehát őrzi a hagyományokat A rendszerváltás óta megváltozott az itt élő gyermekek nevelési stratégiája is. Családi házakban és lakásokban élnek együtt, 10-12 gyerek és három felnőtt, afféle „igazi” családot alkotva. Csáky István igazgató büszkén beszéli ezt el, s csak később térünk rá arra, miért is kerestük fel a gyermekközpontot... — Azt beszélik, hogy a gyermekközpontban is szabad vallásgyakorlás van, csakhogy az itt élők között egyszerűen kisorsolták a vallásokat. Így lettek katolikusok, reformátusok, s a cigány származású Lajcsikának már csak a baptista jutott... Az igazgató percekig nem kap levegőt, aztán csak legyint, na, jellemző, hogy az emberek mi mindent össze nem hordanak, csak hogy jól tájékozottnak tűnjenek. — Valóban szabad vallásgyakorlás van nálunk is, már harmadik éve — mondja aztán. — De senkit sem sorsoltunk sehová! Fóton négy nagy vallás a meghatározó, s már régen kértek bennünket, hogy beszélgethessenek a gyermekeinkkel. Azt pedig, hogy melyik gondozottunk milyen valláshoz tartozik, nagyjából-egészéből tudni lehet, hiszen anyátlan-apátlan árva szinte nincs is nálunk. Amikor megkezdődött a hitoktatás, a kik maguk választották meg, melyik egyházhoz szeretnének tartozni. Vannak például, akik egyiket sem választották. Harmadik éve működtet a négy nagy egyház egy ökumenikus általános iskolát a területünkön, az első osztályosok itt kezdenek majd szeptemberben. Döntően reformátusok a gyerekeink, de vannak katolikusok, baptisták, evangélikusok. Járt itt egy új vallási gyülekezet, amely toborzott híveket, sokan közéjük is léptek, de aztán elmaradoztak tőlük valamiért. Nem így a Hit Gyülekezetétől, sokan szimpatizálnak az általuk hirdetett elvekkel, egy gyerekünk például, a 18 éves Bujáki Feri szeptembertől a gyülekezet teológiai iskolájába jár majd. Az egyik családi házban élő gyerekek hangos örömmel köszöntenek bennünket Rögtön be is mutatják a „háromkirályokat”, azaz Király Erzsit, Attilát és Zsoltit Testvérek ők, s mind a hárman szeretnek templomba járni, már ministrálnak is. Hornyik Józsi és Róbert a katolikus templomban segít a pap bácsinak. — Meg is dicsértek bennünket, olyan ügyesek voltunk! — dicsekszik Robi — Én nagyon szeretek az Istennel lenni, mert ő jó ember! Ő teremtette a világot is... — Meg a tavat, itt, a parkban — fűzi hozzá Juhász András, a nagy pecás. — Ha nem lenne Isten, akkor tó sem lenne, s én nem örülhetnék semminek. Tetszik tudni — bújik közelebb András — itt nem sok örömünk van, vigyázni kell mindenre, ami szép. S ha anyuék nem szeretnek engem, akkor nem marad más, csak az Isten. BELLÉR