Heti Válasz, 2001. szeptember-október (1. évfolyam, 22-29. szám)

2001-09-14 / 23. szám

­etségi kapitányai h­ntra rúgott, és mindemellett a bérek 32 százalé­kával tartoztak. Mivel a csődelemzések nyilvánva­­­­lóvá tették, hogy a futball önerőből képtelen lesz talpra állni, a hosszú esztendőkön, sőt évtizede­ken át passzív politika mozgásba lendült. Noha Or­bán Viktor kabinetje jó néhány éles hangú kritikát kapott a labdarúgásra szánt és elköltött milliárdok miatt, valójában Horn Gyula regnálása idején in­dult be a politika gépezete, mégpedig azok után, hogy a válogatott elszenvedte története legsúlyo­sabb kettős vereségét - vébé-pótselejtezőn össze­sen tizenkét gólt kapott a jugoszlávoktól, és csak egyet rúgott. A szocialista-szabad demokrata kor­mány 1997 novemberében két egymást követő ülésen tárgyalta a magyar futball helyzetét, és kü­lön munkacsoportot is életre hívott az egykori KISZ-, majd MSZMP-sportfelelős Tibor Tamás veze­tésével, mely azt a feladatot kapta, hogy a sport­­törvény módosításával alakítson ki olyan jogsza­bályi környezetet, ami lehetővé teszi a profizmus kialakulását Magyarországon. Arra azonban nem született válasz, miként lehetne a valóban tőke­erős gazdasági szereplőket rávenni arra, hogy a magyar futballba invesztáljanak (az 1990 és 2000 között színre lépett támogatók többségéről ugyanis kiderült, hogy valójában ügyeskedők vol­­­­tak, akik fedezet nélküli ígéretekkel elsősorban önmaguk népszerűsítése érdekében szereztek po­zíciókat az egyesületek vezetésében). A döntő lépést futballügyben végül az Orbán­­kormány tette meg, hiszen az Ifjúsági és Sportmi­nisztérium egy 1998-as kormányhatározatban ne­vesített feladatként kapta a magyar labdarúgás újjáépítési programjának, üzleti átalakítási straté­giájának kialakítását. A munkának máris gyors és látványos eredményei vannak: teljesen új szerve­zeti keretek között működik a labdarúgó-szövet­ség, a kirakatot jelentő profik ügyeit immár a Ma­gyar Labdarúgóliga irányítja, az első és másodoszt­­­tályban drasztikusan csökkent a csapatok száma. Huszonegymilliárd forintos büdzsével elindult a stadionrekonstrukciós program, és döntő változá­sok történtek a marketingjogok, ezen belül is a televíziós közvetítési jogok értékesítése terén. A Magyar Televízió és a UPC Broadcast Centre há­­­­rom idényre 3,125 milliárd forintért vásárolta meg e jogokat, és mivel a két tendernyertes további két idényre opciós jogot szerzett, összességében öt év alatt ötmilliárd forinthoz juthat a futball a meccsek képernyőre kerülésével. Mindezen pénz­ügyi lépések egyelőre stabilizálták a futballgazda-­­ ságot, de korántsem véletlen, hogy a­­profiliga élén álló Demján Sándor az MLL napokban lezaj-­­­lott közgyűlése után hangsúlyeltolódásokról be­szélve már azt sürgette: induljon meg a futballvál­­lalkozások magánkézbe adása, mert mint fogalma­zott, sem a hagyományos sportegyesületek, sem az önkormányzatok nem alkalmasak arra, hogy üz­leti alapon működtessék a futballvállalatokat. A focireformerek eredetileg két-három évet szán­tak volna arra, hogy a magántőke érdemben meg­­j­­elenjen a magyar labdarúgásban, de a sorozatos nemzetközi kudarcok végletesen leértékelhetik a honi labdarúgást. Márpedig elemi érdek lenne a reformfolyamat továbbvitele szempontjából, hogy némi fény is jusson a magyar futballnak. Demján amolyan tűzoltó megoldásként két, a Bajnokok Li­gájába jutásra esélyes elitklub mesterséges kiala­kítását javasolta megoldásnak, szükség esetén több százmilliós ligakölcsönt is ígérve a játékos­keretek megerősítéséhez - nagy kérdés azonban, hogy az efféle befektetés valaha is megtérül-e. Szakmai területen ugyanis egyelőre minimális elő­relépés sem történt. Mentségére szóljon az amúgy folyamatosan és nyilvánvalóan nem ok nélkül kri­tizált edzői karnak, hogy a magyar játékosok pá­nikszerűen menekülnek a honi bajnokságból, aki csak teheti, külföldön keresi a boldogulását. E fo­lyamat persze a még meglévő krémet érinti, a ma­radék pedig annyit tud a futball tudományából, amit a bajnoki fordulókban a publikum láthat - jellemző, hogy immáron Albánia is feliratkozott a lehetséges célállomások közé, Tiranában is játszik magyar légiós. A munkaerőkrízis orvoslására Demján Sándornak két, rövid távra szóló javaslata volt: egyrészt használható külföldi futballistákkal kell feltölteni a csapatokat, másrészt pedig meg kell próbálni a legjobb magyar labdarúgóknak a nyugat-európaihoz hasonló fizetéseket kínálni. Amit persze nem lesz könnyű elfogadtatni az eredmények fényében a közvéleménnyel, mert például Hrutka János napvilágra került szerződése, miszerint a Fradi válogatott védője több évre elosztva ugyan, de összességében mégiscsak 93 millió forintot kasszíroz az Üllői úton, országos felhördülést keltett. A végső válasz nyilvánvalóan az utánpótlás-nevelés minőségi megújítása lenne, ám e téma annyira elkoptatódott és lejáratódott az évtizedek során, hogy igazán már talán senki sem hisz a megvalósíthatóságában. Pedig a kiút aligha lehet más, mint a hetvenezresre zsugoro­dott igazolt labdarúgói létszám érdemi növelése, nemzetközi szinten is piacképes labdarúgók felne­velése, átfogó utánpótlás-nevelési rendszer létre­hozása, a legkorszerűbb kiválasztási, képzési és ellenőrzési módszerek alkalmazása, a létesítmény­hálózat fejlesztése. A kiútkeresés pillanatnyi alap­pillére az Ifjúsági és Sportminisztérium, a labda­rúgó-szövetség és a nevét időközben Magyar Lab­darúgóligára változtató Hivatásos Labdarúgó­­alszövetség képviselői által 2000 júliusában aláírt együttműködési megállapodás, mely a húszas évek legendás MTK-játékosáról, Orth Györgyről kapta a nevét. E rendszer szakmai logikája nem más, mint a futballnak az iskolai és egyesületi szintű tömegesítése, a tömegből kiválasztott ügyes gyerekeknek az ország egészét lefedő alköz­pontokba irányítása, majdan pedig a futballt élet­hivatásnak tekintő, legtehetségesebb fiatalok aka­démiai rendszerű képzése. Egészen pontos határ­időkhöz a program végrehajtása persze nemigen köthető, de a szisztéma alapján még optimális esetben sem igen remélhető gyorsabb siker, mint a­hogy tíz-tizenöt évnél hamarabb feltölthető lesz­­ az akadémiáról kikerülő labdarúgókkal a futball ki-­ rakatát jelentő élvonalbeli bajnokság. Merthogy a csodákra a futballban sem érdemes várni.­­ Szabolcsy Zsombor Mészöly Kálmán 1990. 03. 20.-1991.09. 25. 1994. 09. 07.-1995. 11. 11. Glázer Róbert 1991. 10. 09.-1991. 12. 08 Jenei Imre 1992. 03. 25.-1993. 03.31 Puskás Ferenc 1993. 04.15.-1993. 06.16. Csank János 1996. 04. 10.-1997.11. 15. 2001/09/14 heti válasz : 17

Next