Heti Válasz, 2001. szeptember-október (1. évfolyam, 22-29. szám)
2001-09-14 / 23. szám
etségi kapitányai hntra rúgott, és mindemellett a bérek 32 százalékával tartoztak. Mivel a csődelemzések nyilvánvalóvá tették, hogy a futball önerőből képtelen lesz talpra állni, a hosszú esztendőkön, sőt évtizedeken át passzív politika mozgásba lendült. Noha Orbán Viktor kabinetje jó néhány éles hangú kritikát kapott a labdarúgásra szánt és elköltött milliárdok miatt, valójában Horn Gyula regnálása idején indult be a politika gépezete, mégpedig azok után, hogy a válogatott elszenvedte története legsúlyosabb kettős vereségét - vébé-pótselejtezőn összesen tizenkét gólt kapott a jugoszlávoktól, és csak egyet rúgott. A szocialista-szabad demokrata kormány 1997 novemberében két egymást követő ülésen tárgyalta a magyar futball helyzetét, és külön munkacsoportot is életre hívott az egykori KISZ-, majd MSZMP-sportfelelős Tibor Tamás vezetésével, mely azt a feladatot kapta, hogy a sporttörvény módosításával alakítson ki olyan jogszabályi környezetet, ami lehetővé teszi a profizmus kialakulását Magyarországon. Arra azonban nem született válasz, miként lehetne a valóban tőkeerős gazdasági szereplőket rávenni arra, hogy a magyar futballba invesztáljanak (az 1990 és 2000 között színre lépett támogatók többségéről ugyanis kiderült, hogy valójában ügyeskedők voltak, akik fedezet nélküli ígéretekkel elsősorban önmaguk népszerűsítése érdekében szereztek pozíciókat az egyesületek vezetésében). A döntő lépést futballügyben végül az Orbánkormány tette meg, hiszen az Ifjúsági és Sportminisztérium egy 1998-as kormányhatározatban nevesített feladatként kapta a magyar labdarúgás újjáépítési programjának, üzleti átalakítási stratégiájának kialakítását. A munkának máris gyors és látványos eredményei vannak: teljesen új szervezeti keretek között működik a labdarúgó-szövetség, a kirakatot jelentő profik ügyeit immár a Magyar Labdarúgóliga irányítja, az első és másodoszttályban drasztikusan csökkent a csapatok száma. Huszonegymilliárd forintos büdzsével elindult a stadionrekonstrukciós program, és döntő változások történtek a marketingjogok, ezen belül is a televíziós közvetítési jogok értékesítése terén. A Magyar Televízió és a UPC Broadcast Centre három idényre 3,125 milliárd forintért vásárolta meg e jogokat, és mivel a két tendernyertes további két idényre opciós jogot szerzett, összességében öt év alatt ötmilliárd forinthoz juthat a futball a meccsek képernyőre kerülésével. Mindezen pénzügyi lépések egyelőre stabilizálták a futballgazda- ságot, de korántsem véletlen, hogy aprofiliga élén álló Demján Sándor az MLL napokban lezaj-lott közgyűlése után hangsúlyeltolódásokról beszélve már azt sürgette: induljon meg a futballvállalkozások magánkézbe adása, mert mint fogalmazott, sem a hagyományos sportegyesületek, sem az önkormányzatok nem alkalmasak arra, hogy üzleti alapon működtessék a futballvállalatokat. A focireformerek eredetileg két-három évet szántak volna arra, hogy a magántőke érdemben megjelenjen a magyar labdarúgásban, de a sorozatos nemzetközi kudarcok végletesen leértékelhetik a honi labdarúgást. Márpedig elemi érdek lenne a reformfolyamat továbbvitele szempontjából, hogy némi fény is jusson a magyar futballnak. Demján amolyan tűzoltó megoldásként két, a Bajnokok Ligájába jutásra esélyes elitklub mesterséges kialakítását javasolta megoldásnak, szükség esetén több százmilliós ligakölcsönt is ígérve a játékoskeretek megerősítéséhez - nagy kérdés azonban, hogy az efféle befektetés valaha is megtérül-e. Szakmai területen ugyanis egyelőre minimális előrelépés sem történt. Mentségére szóljon az amúgy folyamatosan és nyilvánvalóan nem ok nélkül kritizált edzői karnak, hogy a magyar játékosok pánikszerűen menekülnek a honi bajnokságból, aki csak teheti, külföldön keresi a boldogulását. E folyamat persze a még meglévő krémet érinti, a maradék pedig annyit tud a futball tudományából, amit a bajnoki fordulókban a publikum láthat - jellemző, hogy immáron Albánia is feliratkozott a lehetséges célállomások közé, Tiranában is játszik magyar légiós. A munkaerőkrízis orvoslására Demján Sándornak két, rövid távra szóló javaslata volt: egyrészt használható külföldi futballistákkal kell feltölteni a csapatokat, másrészt pedig meg kell próbálni a legjobb magyar labdarúgóknak a nyugat-európaihoz hasonló fizetéseket kínálni. Amit persze nem lesz könnyű elfogadtatni az eredmények fényében a közvéleménnyel, mert például Hrutka János napvilágra került szerződése, miszerint a Fradi válogatott védője több évre elosztva ugyan, de összességében mégiscsak 93 millió forintot kasszíroz az Üllői úton, országos felhördülést keltett. A végső válasz nyilvánvalóan az utánpótlás-nevelés minőségi megújítása lenne, ám e téma annyira elkoptatódott és lejáratódott az évtizedek során, hogy igazán már talán senki sem hisz a megvalósíthatóságában. Pedig a kiút aligha lehet más, mint a hetvenezresre zsugorodott igazolt labdarúgói létszám érdemi növelése, nemzetközi szinten is piacképes labdarúgók felnevelése, átfogó utánpótlás-nevelési rendszer létrehozása, a legkorszerűbb kiválasztási, képzési és ellenőrzési módszerek alkalmazása, a létesítményhálózat fejlesztése. A kiútkeresés pillanatnyi alappillére az Ifjúsági és Sportminisztérium, a labdarúgó-szövetség és a nevét időközben Magyar Labdarúgóligára változtató Hivatásos Labdarúgóalszövetség képviselői által 2000 júliusában aláírt együttműködési megállapodás, mely a húszas évek legendás MTK-játékosáról, Orth Györgyről kapta a nevét. E rendszer szakmai logikája nem más, mint a futballnak az iskolai és egyesületi szintű tömegesítése, a tömegből kiválasztott ügyes gyerekeknek az ország egészét lefedő alközpontokba irányítása, majdan pedig a futballt élethivatásnak tekintő, legtehetségesebb fiatalok akadémiai rendszerű képzése. Egészen pontos határidőkhöz a program végrehajtása persze nemigen köthető, de a szisztéma alapján még optimális esetben sem igen remélhető gyorsabb siker, mint ahogy tíz-tizenöt évnél hamarabb feltölthető lesz az akadémiáról kikerülő labdarúgókkal a futball ki- rakatát jelentő élvonalbeli bajnokság. Merthogy a csodákra a futballban sem érdemes várni. Szabolcsy Zsombor Mészöly Kálmán 1990. 03. 20.-1991.09. 25. 1994. 09. 07.-1995. 11. 11. Glázer Róbert 1991. 10. 09.-1991. 12. 08 Jenei Imre 1992. 03. 25.-1993. 03.31 Puskás Ferenc 1993. 04.15.-1993. 06.16. Csank János 1996. 04. 10.-1997.11. 15. 2001/09/14 heti válasz : 17